-Jó reggelt!-köszöntött Patrick kidülledt szemekkel... .
-Igen, az arcom feljebb van!-utaltam arra, hogy ne bámulja a mellem!
-Khm...szóval mi újság?-kérdezte nehezen de az arcomba vigyorogva.
-Sikerült egy kisgyereket megríkatnom, és három ember is majdnem hátra esett a pocsolyába!-mondtam közömbösen, mire hangos nevetésben tört ki a bámuló fiú.
-Hát...eső, köd, szél, villámlás, sötétség. Ilyen időben nem csodálom!-mondta vigyorogva.
-Hát...napsütésben is ez van, de most legalább jobb a kedvem a megszokottnál! Ezért szeretem Angliát. Ott mindig ilyen az idő!-mondta, mire mosolyogva bólintott.
-Szia Katy!-állt mellém a nyálas képű ficsúr Derek.
-Cseszd meg már Derek ne hívj Katy-nek mert komolyan leütlek!-mondta mérgesen.-Amúgy is...kikérte hogy idegyere?
-Oh, megint milyen harapós vagy!-nevetett.
-Nem. Kifejezetten jó a kedvem, de a te látványod idegesít!
-Oh de morci ez a Katy!-vihogott.
-Na jó most véged van!-indultam felé, de Patrick lefogott hátulról.
-Nem kéne egy újabb verekedés!-suttogta a fülembe visszafojtott vigyorral. Lassan leengedve a kezem újra Derek felé néztem.
-Ajj! Te még mit állsz itt? Takarodj már!-hessegettem el.
-Úgyis az enyém leszel!-mentem be a terembe vihogva.
-Arggg!-morogtam.
-Ki ez a gyerek?-kérdezte féltékeny (???) tekintettel Patrick.
-Derek...nagyon tetszem neki, amit nem is nagyon értek. Inkább lógjon Sophi nyakán ne az enyémen!
-És...neked tetszik ez a Derek?-kérdezte, meg se hallva mit mondok.
-Patrick most mondtam hogy nem!-nevettem.
-Oh értem!
-Mert?-kérdeztem gyanakvóan.
-Ja, csak kérdeztem!-motyogta.
-Aha persze!-nevettem megint.-Na akkor én megyek órára! Szünetben találkozunk! Szia!-lépet be a terembe.
-Szia Katherina!-mondta. Meglátva az osztályom azonnal elmúlt a jó kedvem, és megint csak morcosan ültem le.
-Kat!-állt meg mellettem Derek.-Hagyjad azt a Patrick gyereket velem sokkal jobban jársz!-kacsintott, mire idegbeteg felálltam.
-Ide figyelj te nyomorult!-kezdtem mire mindenki rám figyelt.-Ha egy szóval is bántani mered Patricket komolyan mondom olyat teszek veled, amit én magam is megbánnék!-fenyegetőztem.
-Húhaaa, a holló keménykedik vigyázat!-röhögött Ryan. Szomorúan hajtottam le a fejem abban a tudatban, hogy senkit nem érdekel amit mondta. Vagyis...hirtelen Patricket pillantottam meg vigyorgó fejjel az ajtóban. Mosolyogva sétáltam hozzá várva a reakcióját.
-Köszönöm!-ölelt át mosolyogva.
-A legjobb barátomért bármit!-mondtam ki bátran. Bárcsak két napja ismerjük egymást, de bátran merem kijelenteni, hogy a legjobb barátom!
*4 hónappal később...*
December, hideg, hó. Már négy hónapja járok gimibe. Patrickkel a leges, legjobb barátokká váltunk. Bár ő az egyetlen barátom, de nem is kell több! Derek folyamatosan nyomul, és még úgy se hagy békén, hogy folyamatosan bunkóbbnál, bunkóbb dolgokat mondok neki!Egyébként minden jó és szép...ilyenkor keveset süt a nap és hamar sötétedik vagyis dupla öröm! De mint mindennap a mai is a reggellel kezdődik... . Tegnap este szokás szerint hajnali egyig beszéltünk Patrickkel, azért fáradtan keltem. Forró zuhany után magamra kaptam egy télies szettet, illetve egy kisminkeltem magam a hajam hullámosan hagytam lógni, plusz a végül egy vastag, selyem nyakpántot is a nyakamba kötöttem. A kapun kilépve Patrick állt a ház előtt.
-Jó reggelt!-suttogtam a fülébe sejtelmesen ijesztgetés céljából, mivel másfelé bambult.
-Basszus Katherina!-hőkölt hátra.-Úgy nézel ki mint az Árva című filmből a kis csaj, ráadásul még így bele is suttogsz a fülembe! Nagyon ijesztőre sikerültél!
-Az volt a cél!-nevettem.-Imádom mikor az emberek megijednek tőlem!-mondtam. Éppen a terembe akartam bemenni, mikor belebotlottam egy lányba.
-Jézusom! Itt az árva!-sikoltott egy akkorát, hogy szerintem az utazó nagynéném is meghallotta. Világoslila haj, szivárványos rövid ujjú, aminek a közepén egy unikornis található (???), hajához illő világoslila csőfarmer, citromsárga bakancs, batikolt táska, rengeteg színes karkötő, napsütötte bőr, világoskék, hatalmas szemek.
-That's the story of that's the glory of love!-daloltam Eshter (az árva) szavait.
-ÁÁÁÁÁ!-sikított. Kiakart rohanni, de amolyan ijesztő nézéssel visszatartottam.
-Nyugi, nem vagy Eshter! Csak az osztálytársad!-mosolyogtam rá a lehető legkedvesebben, és próbáltam nem elájulni a színes ruhájától.
-Én...szi...szia!-dadogta falfehér arccal.
-Katherina Salvatore.
-Elinor Jonas. És ha nem te vagy az árva...akkor miért vagy ijesztő?-tett fel egy igazén értelmes kérdést.
-Tudod gót vagyok! Az egy stílus!-magyaráztam el, hátha megérti.
-Jaaa, persze tudom!-mosolygott bután.-Nincs kedved velem eljönni a büfébe?
-Figyelj Elinor...ott vannak ők velük ne barátkozz!-mutattam az osztály felé.-Itt vagyok én. Velem se!-indultam volna be.
-És akkor kivel barátkozzak?
-Az már nem az én problémám!-törtem utat magamnak. Állt egy darabig, míg vállat vonva nem ment el. A helyemen olvastam a maradék időben, viszont pontban 8 órakor bejött a tanár a terembe. Egy üres hely volt Elinor-nak (jó messze tőlem), viszont a mellettem ülő Mark-tól megkérdezte nem ül-e hátra, Mark igent mondott, így mellém került. Fájdalmas fejjel dőltem le az asztalra, mikor oldalra fordítottam a fejem Elinor idegesítő vigyorgó fejét pillantottam meg. A tanár éppen nagyban magyarázott, mikor valaki megszólított.
-Pszt! Katy!-szólított meg Elinor.
-Mi van? Ha még egyszer becézni mersz csúnya dolgok fognak történni! Katherina érted? Máshogy ne merj hívni!-suttogtam idegesen.
-Jó bocsi! Na csak azt akartam kérdezni eljössz ma délután velem a plázába?
-Elinor figyelj...mi NEM vagyunk barátnők! Érted?-nyomtam meg a "nem"-et.
-Ja, öm...oki hívj csak El-nek!
-Nem foglak!-fordultam vissza a tanárhoz, meg se várva mit mond szivárvány. Szünetben fájdalmas arccal indultam ki az ajtóban álló Patrick-hez.
-Mi a baj?-kérdezte, miközben leültünk kint egy padra (természetesen árnyékba).
-Jött egy új csak Elinor. Először megijesztettem az ajtóba ugyanúgy az Eshter-es kinézetemmel, most meg nagyon barátkozni akar, de nála idegesítőbb ember már csak Derek!-sóhajtottam.-Na basszus ott jön!-mondtam ijedten.
-Sziasztok!-mosolygott kedvesen.-Kat...illetve Katherina.-javította ki magát, mivel csodálkozó fejjel kezdtem bámulni.-Vettem neked egy ilyen fekete nyalókát, ami így feketére festi a nyelved!-adott a kezembe, egy papírba csomagolt áfonyás cukordarabot.
-Kösz...-néztem rá.
-Jaj szia még nem ismerjük egymást!-vigyorgott Patrickre.-Elinor Jonas vagyok!
-Szia Patrick Stump!-mosolygott rá.
-Te is az osztálytársunk vagy?-kérdezte bután.
-Nem, én végzős vagyok!
-Juj, Katy nem is mondtad hogy ilyen idős pasid van!-ugrándozott boldogan.
-Elinor te annyira sötét vagy hogy az űr hozzád képest világít!-mondtam elképedve.
-Miért?-kérdezte szomorúan.
-Egy NE KATYZZ! Kettő Patrick a legjobb barátom, és nem kötelességem beszámolni egy idegennek a magánéletemről!
-Jaa értem! Akkor Patrick nincs kedved velem eljönni valamikor valahová?-kérdezte pofátlanul.
-Héj, héj! Hátrébb az agarakkal kislány!-néztem rá fenyegetően.
-De hát én csak...-motyogta.
-Ne te csak! Inkább menj és vegyél még egy ilyen vackot-utaltam a nyalókára.-és vidámkodj máshol, mert zavarsz!-kiabáltam az arcába.
-Húú, oki!-vigyorodott el és vidáman ugrálva eltűnt.
-Jézusom...azért ez az IQ szint legalja...-csóváltam a fejem.
-Hát...nem valami okos szegényke!-húzta el a száját Patrick.
-De ugye...te nem akarsz vele randira menni?-kérdeztem kissé ijedten.
-Dehogy is! Mára már úgyis van!-mosolygott boldogan.
-Mi????-tátottam el a szám.
-Igen bizony! Nagyon kedves, értelmes, szép lány! Biztos neked is szimpatikus lenne!
-Aha persze...biztos! Egyébként miért nem mondtad el?-kérdeztem a számszélébe harapva.
-Nem tartottam fontosnak hogy tudj róla!-húzta el a száját.
-Azt hogy a legjobb barátodnak elmond hogy barátnőd lesz vagy van???-kérdeztem kiakadva.
-Most miért húzod ezen így fel magad???-kérdezte szintén idegesen.-Egyébként nem tudom mikor Elinor megkérdezte hogy elmennék a vele miért beszéltél helyettem! Senki nem kért rá! Nem tudom mi van veled mostanság! Ha az utcán egy lány csak rám néz, már kiakadsz!-kiabálta az arcomba.
-Hagyjuk ezt az egészet inkább! Tőlem lehet egyszerre három barátnőd is! Nem érdekel!-álltam fel, és befutottam a suliba... .
Na ez megint egy hosszú rész lett!:D De remélem tetszett! :3 <3 :*
-Az volt a cél!-nevettem.-Imádom mikor az emberek megijednek tőlem!-mondtam. Éppen a terembe akartam bemenni, mikor belebotlottam egy lányba.
-Jézusom! Itt az árva!-sikoltott egy akkorát, hogy szerintem az utazó nagynéném is meghallotta. Világoslila haj, szivárványos rövid ujjú, aminek a közepén egy unikornis található (???), hajához illő világoslila csőfarmer, citromsárga bakancs, batikolt táska, rengeteg színes karkötő, napsütötte bőr, világoskék, hatalmas szemek.
-That's the story of that's the glory of love!-daloltam Eshter (az árva) szavait.
-ÁÁÁÁÁ!-sikított. Kiakart rohanni, de amolyan ijesztő nézéssel visszatartottam.
-Nyugi, nem vagy Eshter! Csak az osztálytársad!-mosolyogtam rá a lehető legkedvesebben, és próbáltam nem elájulni a színes ruhájától.
-Én...szi...szia!-dadogta falfehér arccal.
-Katherina Salvatore.
-Elinor Jonas. És ha nem te vagy az árva...akkor miért vagy ijesztő?-tett fel egy igazén értelmes kérdést.
-Tudod gót vagyok! Az egy stílus!-magyaráztam el, hátha megérti.
-Jaaa, persze tudom!-mosolygott bután.-Nincs kedved velem eljönni a büfébe?
-Figyelj Elinor...ott vannak ők velük ne barátkozz!-mutattam az osztály felé.-Itt vagyok én. Velem se!-indultam volna be.
-És akkor kivel barátkozzak?
-Az már nem az én problémám!-törtem utat magamnak. Állt egy darabig, míg vállat vonva nem ment el. A helyemen olvastam a maradék időben, viszont pontban 8 órakor bejött a tanár a terembe. Egy üres hely volt Elinor-nak (jó messze tőlem), viszont a mellettem ülő Mark-tól megkérdezte nem ül-e hátra, Mark igent mondott, így mellém került. Fájdalmas fejjel dőltem le az asztalra, mikor oldalra fordítottam a fejem Elinor idegesítő vigyorgó fejét pillantottam meg. A tanár éppen nagyban magyarázott, mikor valaki megszólított.
-Pszt! Katy!-szólított meg Elinor.
-Mi van? Ha még egyszer becézni mersz csúnya dolgok fognak történni! Katherina érted? Máshogy ne merj hívni!-suttogtam idegesen.
-Jó bocsi! Na csak azt akartam kérdezni eljössz ma délután velem a plázába?
-Elinor figyelj...mi NEM vagyunk barátnők! Érted?-nyomtam meg a "nem"-et.
-Ja, öm...oki hívj csak El-nek!
-Nem foglak!-fordultam vissza a tanárhoz, meg se várva mit mond szivárvány. Szünetben fájdalmas arccal indultam ki az ajtóban álló Patrick-hez.
-Mi a baj?-kérdezte, miközben leültünk kint egy padra (természetesen árnyékba).
-Jött egy új csak Elinor. Először megijesztettem az ajtóba ugyanúgy az Eshter-es kinézetemmel, most meg nagyon barátkozni akar, de nála idegesítőbb ember már csak Derek!-sóhajtottam.-Na basszus ott jön!-mondtam ijedten.
-Sziasztok!-mosolygott kedvesen.-Kat...illetve Katherina.-javította ki magát, mivel csodálkozó fejjel kezdtem bámulni.-Vettem neked egy ilyen fekete nyalókát, ami így feketére festi a nyelved!-adott a kezembe, egy papírba csomagolt áfonyás cukordarabot.
-Kösz...-néztem rá.
-Jaj szia még nem ismerjük egymást!-vigyorgott Patrickre.-Elinor Jonas vagyok!
-Szia Patrick Stump!-mosolygott rá.
-Te is az osztálytársunk vagy?-kérdezte bután.
-Nem, én végzős vagyok!
-Juj, Katy nem is mondtad hogy ilyen idős pasid van!-ugrándozott boldogan.
-Elinor te annyira sötét vagy hogy az űr hozzád képest világít!-mondtam elképedve.
-Miért?-kérdezte szomorúan.
-Egy NE KATYZZ! Kettő Patrick a legjobb barátom, és nem kötelességem beszámolni egy idegennek a magánéletemről!
-Jaa értem! Akkor Patrick nincs kedved velem eljönni valamikor valahová?-kérdezte pofátlanul.
-Héj, héj! Hátrébb az agarakkal kislány!-néztem rá fenyegetően.
-De hát én csak...-motyogta.
-Ne te csak! Inkább menj és vegyél még egy ilyen vackot-utaltam a nyalókára.-és vidámkodj máshol, mert zavarsz!-kiabáltam az arcába.
-Húú, oki!-vigyorodott el és vidáman ugrálva eltűnt.
-Jézusom...azért ez az IQ szint legalja...-csóváltam a fejem.
-Hát...nem valami okos szegényke!-húzta el a száját Patrick.
-De ugye...te nem akarsz vele randira menni?-kérdeztem kissé ijedten.
-Dehogy is! Mára már úgyis van!-mosolygott boldogan.
-Mi????-tátottam el a szám.
-Igen bizony! Nagyon kedves, értelmes, szép lány! Biztos neked is szimpatikus lenne!
-Aha persze...biztos! Egyébként miért nem mondtad el?-kérdeztem a számszélébe harapva.
-Nem tartottam fontosnak hogy tudj róla!-húzta el a száját.
-Azt hogy a legjobb barátodnak elmond hogy barátnőd lesz vagy van???-kérdeztem kiakadva.
-Most miért húzod ezen így fel magad???-kérdezte szintén idegesen.-Egyébként nem tudom mikor Elinor megkérdezte hogy elmennék a vele miért beszéltél helyettem! Senki nem kért rá! Nem tudom mi van veled mostanság! Ha az utcán egy lány csak rám néz, már kiakadsz!-kiabálta az arcomba.
-Hagyjuk ezt az egészet inkább! Tőlem lehet egyszerre három barátnőd is! Nem érdekel!-álltam fel, és befutottam a suliba... .
Na ez megint egy hosszú rész lett!:D De remélem tetszett! :3 <3 :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése