-Jó reggelt!-ültem le a székre.
-Neked is party girl!-mondta vigyorogva.
-Mi?-néztem rá hunyorogva.
-Meséljem el mit csináltál az éjjel?
-Kérlek!-néztem rá csodálkozva.
-Hát jó...de én szólta. Szóval Úgy kezdődött, hogy a kezedbe adtak egy poharat, amibe beleittál., és pont egy édeskés, gyümölcsös italt kaptál, ami egybe a legerősebb is! Így kértél még egy pohárral, majd még eggyel, és így tovább!
-Jézusom...ugye....nem csináltam...semmit olyat amit nem kellett volna?-kérdezte ijedten.
-Nem!-nevetett.-Vagyis majdnem!
-Mi????-döbbentem le.
-Amikor kerestelek egy sráccal találtalak a szobában, de csak a póló levételig jutottatok, mert kirángattalak mellőle, és haza hoztalak!-mondta.-Vagyis haza támogattalak, és megjegyzem félpercenként meg kellet állnunk, mivel szépen vissza is jött a nem kis adag pia amit megittál!-sóhajtott.
-Uh!-húztam el a szám.-Akkor már hányni is láttál! Ez igazi barátság!-nevettem.
-Az!-nevetett ő is.
-Egyébként nagyon köszönöm hogy vigyáztál rám és haza hoztál!-mosolyogtam, és mellé lépve átöleltem.
-Ez csak természetes!-adott puszit az arcomra.
-Na jó én lezuhanyzom, mert bűzlök!-mondtam, és felrohantam a fürdőbe. Gyors zuhany magamra öltöttem egy otthoni szettet ami egy fekete gatyából, fekete szaggatott felsőből és fekete zokniból állt, így mentem le reggeli készítés céljából.-És akkor ma mész Elizabeth-tel randira?-kérdeztem, miközben az asztalnál kevergettem a teám.
-Igen!-mosolygott izgatottan. Alsó ajkamba harapva bólintottam, és próbáltam nem elbőgni magam. Őszintén meg mondom van egy sejtésem miért hat rám így ez a dolog... .-Viszont nekem most mennem kell!-állt fel.
-Rendben!-sóhajtottam.-Jó randit!-nyitottam ajtót.
-Meglesz köszi!-nyomott puszit a homlokomra. Szomorúan becsaptam az ajtót, és felrohanva a szobámba a kezembe kaptam a laptopom és benyomva a zenét szomorkodtam. Patrick oldalán rá kerestem Elizabeth-re amin igazából eléggé ledöbbentem... . Egy szöszi, kék szemű, pasztell színekben pompázó ruhájú lány nézett vissza rám. Hát ezek szerint Patrick az ilyen típusú lányokra bukik...vagyis nincs nála esélyem! Tényleg csak "barátok" maradunk... . Igen ezért vagyok ideges ha megkörnyékezi egy lány, mert több nekem mint egy barát. Eddig hittem a fiú lány barátságba...most már nem! Szomorúan lekapcsoltam a zenét a latopommal együtt és elaludtam... .
Este hét óra lehetett, mikor telefon csengésre ébredtem.
-Haló?-vettem fel álmosan hangon a telefont.
-Szia Katherina! Bocsi felébresztettelek?-kérdezte Patrick (hangját már egy millió ember közül is felismerem).
-Nem dehogy!- füllentettem.
-Figyelj nincs kedved eljönni velem sétálni?
-Neked most nem randid van?-kérdeztem furcsállva.
-De...az lenne, ha...figyelj gyere és elmesélem! Oda megyek eléd!
-Rendben akkor majd találkozunk!-tettem le a telefont. Gyorsan felöltöztem egy normális ruhába, majd a kabátom felkapva indultam.
-Szia!-mosolygott.
-Szia! Na mesélj mi volt?-kérdeztem izgatottan.
-Szóval háromnegyed hétkor találkoztunk volna a parknál. Na én ott is voltam és ő is. Ezzel nem lenne semmi baj, csak éppen egy másik sráccal smárolt szerelmesen....-mesélte szomorúan.
-Oh, sajnálom!-húztam el a szám, de a belül sírni tudtam volna a boldogságtól.
-Én is!
-Egyébként...miért hívtál ki?-kérdeztem reménykedve.
-Hát...beszélgetni!-mosolygott.
-Ja, értem!-szontyolodtam el. És hát így történt hogy este tízig sétáltunk a rettentő hidegben és beszélgettünk.
-Köszönöm hogy kijöttél miattam!-álltunk meg az ajtóba.
-Mire valók a barátok!-mondta fájdalmasan.
-Hát...akkor szia!-köszönt el.
-Szia!-búcsúztam én is. Egy ideig álltam mivel vártam valamire...de Patrick minden nélkül elment, ezért inkább be mentem. A hideg miatt inkább vettem egy forró fürdőt, és egy kis olvasás után elaludtam.
Ma másodszorra! :D :* <33
-Jézusom...ugye....nem csináltam...semmit olyat amit nem kellett volna?-kérdezte ijedten.
-Nem!-nevetett.-Vagyis majdnem!
-Mi????-döbbentem le.
-Amikor kerestelek egy sráccal találtalak a szobában, de csak a póló levételig jutottatok, mert kirángattalak mellőle, és haza hoztalak!-mondta.-Vagyis haza támogattalak, és megjegyzem félpercenként meg kellet állnunk, mivel szépen vissza is jött a nem kis adag pia amit megittál!-sóhajtott.
-Uh!-húztam el a szám.-Akkor már hányni is láttál! Ez igazi barátság!-nevettem.
-Az!-nevetett ő is.
-Egyébként nagyon köszönöm hogy vigyáztál rám és haza hoztál!-mosolyogtam, és mellé lépve átöleltem.
-Ez csak természetes!-adott puszit az arcomra.
-Na jó én lezuhanyzom, mert bűzlök!-mondtam, és felrohantam a fürdőbe. Gyors zuhany magamra öltöttem egy otthoni szettet ami egy fekete gatyából, fekete szaggatott felsőből és fekete zokniból állt, így mentem le reggeli készítés céljából.-És akkor ma mész Elizabeth-tel randira?-kérdeztem, miközben az asztalnál kevergettem a teám.
-Igen!-mosolygott izgatottan. Alsó ajkamba harapva bólintottam, és próbáltam nem elbőgni magam. Őszintén meg mondom van egy sejtésem miért hat rám így ez a dolog... .-Viszont nekem most mennem kell!-állt fel.
-Rendben!-sóhajtottam.-Jó randit!-nyitottam ajtót.
-Meglesz köszi!-nyomott puszit a homlokomra. Szomorúan becsaptam az ajtót, és felrohanva a szobámba a kezembe kaptam a laptopom és benyomva a zenét szomorkodtam. Patrick oldalán rá kerestem Elizabeth-re amin igazából eléggé ledöbbentem... . Egy szöszi, kék szemű, pasztell színekben pompázó ruhájú lány nézett vissza rám. Hát ezek szerint Patrick az ilyen típusú lányokra bukik...vagyis nincs nála esélyem! Tényleg csak "barátok" maradunk... . Igen ezért vagyok ideges ha megkörnyékezi egy lány, mert több nekem mint egy barát. Eddig hittem a fiú lány barátságba...most már nem! Szomorúan lekapcsoltam a zenét a latopommal együtt és elaludtam... .
Este hét óra lehetett, mikor telefon csengésre ébredtem.
-Haló?-vettem fel álmosan hangon a telefont.
-Szia Katherina! Bocsi felébresztettelek?-kérdezte Patrick (hangját már egy millió ember közül is felismerem).
-Nem dehogy!- füllentettem.
-Figyelj nincs kedved eljönni velem sétálni?
-Neked most nem randid van?-kérdeztem furcsállva.
-De...az lenne, ha...figyelj gyere és elmesélem! Oda megyek eléd!
-Rendben akkor majd találkozunk!-tettem le a telefont. Gyorsan felöltöztem egy normális ruhába, majd a kabátom felkapva indultam.
-Szia!-mosolygott.
-Szia! Na mesélj mi volt?-kérdeztem izgatottan.
-Szóval háromnegyed hétkor találkoztunk volna a parknál. Na én ott is voltam és ő is. Ezzel nem lenne semmi baj, csak éppen egy másik sráccal smárolt szerelmesen....-mesélte szomorúan.
-Oh, sajnálom!-húztam el a szám, de a belül sírni tudtam volna a boldogságtól.
-Én is!
-Egyébként...miért hívtál ki?-kérdeztem reménykedve.
-Hát...beszélgetni!-mosolygott.
-Ja, értem!-szontyolodtam el. És hát így történt hogy este tízig sétáltunk a rettentő hidegben és beszélgettünk.
-Köszönöm hogy kijöttél miattam!-álltunk meg az ajtóba.
-Mire valók a barátok!-mondta fájdalmasan.
-Hát...akkor szia!-köszönt el.
-Szia!-búcsúztam én is. Egy ideig álltam mivel vártam valamire...de Patrick minden nélkül elment, ezért inkább be mentem. A hideg miatt inkább vettem egy forró fürdőt, és egy kis olvasás után elaludtam.
Ma másodszorra! :D :* <33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése