10 rész- Hungary!

Reggel 9 órakor Patrick ölébe fekve beszélgetésre ébredtem.
-Mikor érünk oda?-kérdeztem nagy nyújtózkodás közben.
-Hát...szerintem nem sokára! Ausztria felett vagyunk most.-nézett ki az ablakon, és kisimította az arcomból a kócos hajszálakat. Még bő félórát repültünk a leszállásig, de ami leszálláskor fogadott...elámultam! Újságírók, sikítozó rajongók folyamatosan magyaráztak valami borzalmas angol kiejtéssel! Míg nekünk utat törtek, közben jöttek utánunk és magyaráztak "Patrick, Patrick" meg "Pete, Pete", közben megnyomták a kezükbe a füzeteket, tollakat, papírokat, fényképeket... . Mosolyogva, nagyon kedvesen tűrték a srácok, és megpróbáltak autogramot adni, de hát nekünk menni kellett. Még a buszra felszállás előtt vissza integettek.
-Huh, azt hittem ezt nem ússzuk meg élve!-vettem le a napszemüvegemet.
-Nem történt semmi!-nevetett Pete.-Már megszoktuk.-rántotta meg a vállát.
-Hát én nem!-nevetettem.
-Majd megszokod!-adott nevetve egy puszit Patrick.
Egyébként egyre jobban beértünk a városba, ami egyszerűen gyönyörű volt! Nem hatalmas üvegablakos felhőkarcolók mindenütt, hanem gyönyörű régi épületek! Éppen a....Duna mellett haladtunk el aminek az egyik oldalán a Rakpart a másik oldalán a Gellért-hegy, aminek a tetején a Citadella és a Budai vár, illetve a Szabadságszobor  (nem magamtól vagyok ilyen okos, hanem van egy füzetkém, amibe le vannak ezek írva, még a repülőtéren adták). Folyamatosan haladva  szebbnél szebb épületek, és helyek mellett mentünk el. Parlament .....hihetetlenül nézett ki! És a tájkép....az ablakhoz tapadva ámultunk! Ha csak egyetlen egy ilyen gyönyörű dolog lenne az egyik felhőkarcoló helyett...! Jó nem mondom hogy Amerikában nincsenek szép helyek, de ez szebb! 9 darab híd megy át a Duna felett, ami este ki vannak világítva! Múzeumok, terek, színházak...! Imádom Budapestet!
-Ugye lesz amit megnézünk úgy rendesen?-fordultam feléjük izgatottan.
-Persze! Itt most úgyse 2 napot maradunk mint eddig, hanem vagy 1 hetet.-válaszolt Patrick.
-Jaj de jó! Gyönyörű város ez a Budapest! Kíváncsi vagyok Magyarország többi városára is!-mondtam izgatottan. Mosolyogva bólogattak. Nem sok utazás után meg is érkeztünk egy nagyon szép szállodába, ami egy szintén gyönyörű épülettel volt szembe, aminek a neve Magyar Államkincstár  volt azt hiszem. A hotelbe való rendezkedés után elindultunk először csak a környéken. Megnéztük a Szent István Bazilikát, vettünk rózsa fagyit (??), ami először furcsának tűnt, de aztán kiderült, hogy bármilyen ízűt lehet választani, és rózsa formába rendezik. Sok külföldi ember volt, de magyar szavakat is hallottam (azért tudom mivel megkérdeztem az egyik sorban állótól, akiről kiderült hogy magyar) kicsit furcsa nyelv....nagyon nehéz legalábbis szerintem. Az 5-ös napszemüveges csoportunkat elég sokan felismerték, ezért a nap végére nagyon elfáradt a srácok keze, és az arc izmaik is a sok fotótól. Fagyizás után kocsiba kellet ülnünk, mivel mentünk megnézni a várat meg a Citadellát. Nincs messze de hát nem ülünk tömegközlekedésre... . A vár közelről is olyan szép, mint messziről! Sétálgattunk, autogramot osztogattak, képekkel együtt szóval jól elvoltunk.
-Egyébként hol lesz a koncert?-kérdeztem, mivel nem vagyok valami tájékozott.
-Petőfi csarnok. Azt hiszem így kell kiejteni.
-Ha rosszul mondod is mindegy. Úgy se tudom mi az.-jelentettem ki kicsit szomorúan.
-Majd meg tudod!-nevetett. Igazat adva bólogattam, utána indultunk interjúra amit egyébként már nagyon vártam. Oda is szintén kocsival vittek. Belépve magyar hangokat hallottunk, de amikor megláttak rögtön átváltottak angolra. Volt akit még így se értetünk, mivel szörnyű volt a kiejtése, de volt aki normálisan tudott. Nagyon jó interjú volt végig röhögtük, de persze én nem voltam benne, csak a háttérben röhögcséltem. Interjú végén kóstoltatás  is volt az itteni ételekből. Hát....maradjunk annyiban, hogy volt ami jó volt, és volt ami nem. De ez után jött csak a jó rész....magyarul beszéltettek. Mit ne mondjak nagyon jól ment. Ilyen rag, olyan rag,ez hosszú, az hosszú. Egy tuti ezek után már nem nagyon van kedvem megtanulni magyarul. A fárasztó magyar tanulás után felüdülés volt sétálgatni és persze enni, mivel mindenki éhes volt. Mivel még mindig csak 4 óra volt, ezért elmentünk az állatkertbe. Annyira nagy, hogy egészen 6-ig ott voltunk. Mindent lefotóztunk, és kipróbáltunk a kipróbálás alatt azt értem, hogy megnéztünk egy 4D dinós filmet, bementünk valami barlangba ahol szintén dinók voltak. Mire sikerült kikászálódnunk az állatkertből 7 óra is elmúlt. A hotelba érve beszélgettünk, de én úgy döntöttem, hogy fénykép albumot nézegetek (igen elhoztam otthonról), rengeteg régi képe, amitől nosztalgikus érzés fogott el. Mosolyogva nézegettem a képeket, amikor megláttam egy kis szakadást rajta.....benne egy másik album volt aminek a belsejében olyat láttam amit soha, de soha nem.......teljesen lesápadtam, és azt hittem elájulok.
-Sonia mi történt??-kérdezte Patrick ijedten. Megfogtam az albumot, és feléjük fordítottam........ .

Mostanság nagyon rövidek a részek bocsi! :// A következő hosszabb lesz megígérem! ;) A következő részről szólva.....szerintetek mit látott Sonia?:)) :* <33