Ide az elejére szeretnék beszúrni valamit ami nagyon fontos lenne.... . Nem tudom hogy mennyien olvassátok, szeretitek a blogom, mivel nem nagyon kapok vissza jelzéseket....! :/ Kérlek titeket, hogy véleményezzétek a részeket, és iratkozzatok fel! Nagyon köszönöm azoknak aki ezt megteszik! :) :* <3 Na de most jöhet a 12. rész....! :))
A reggel a szokásosan telt, bár így az emlékek vissza térte után sokkal jobban érzem magam. Sminkelés közben viszont Patrick állt meg mellettem, és egy kérdést tett fel nekem.
-Mivel tegnap hallatunk énekelni, arra gondoltunk, hogy elvinnénk egy stúdióba és ott felénekelhetnél bármit amit szeretnél. Persze ha te is akarod.
-Tényleg?-néztem rá félig kifestette szemmel.-Nagyon nagyon szeretném! Viszont lehet egy kérésem?-kérdeztem.
-Persze! Micsoda?
-Hát...nagyon szeretnék megtanulni gitározni, és négyből hárman is tudtuk, azért gondoltam... . Persze amikor van rá időtök!
-Ha szeretnéd megtanítunk!-nevetett.-És valami alap tudásod azért van?-kérdezte kissé félve.
-Hát...jártam tanárhoz, meggyakorolgattam, de nem tudom marad-e abból valami. Nevetve bólintott, és puszit nyomott a fejemre. A koncert helyszínre indulás előtt még ma is elmentünk sétálni a városban. Elmentünk a Margit-szigetre , ahol megnéztük a zenélő szökőkutat , a Szent Mihály kápolnát , a vadaskertet, és a Japán kertet. Délután 4-ig nézelődtünk, de sajnos indulnunk kellett a koncertre. Egész jól néz ki, bár kicsit kicsi. Már kezdem kissé unni, hogy minden egyes koncert előtt ugyanaz történik... .
-Sonia, neked melyik szám megy a legjobban?-kérdezte Patrick.
-Nem tudom, az összeset kívülről tudom.
-Just One Yesterday megy?
-Igen!-bólintottam.-Miért?
-Arra gondoltam, gondoltunk, hogy Foxes részét énekelhetnéd te!-mosolygott.
-Komolyan?-kérdeztem izgatottan.
-Komolyan!-nevetett.
-Köszönööm!!-ugrottam a nyakukba.-De ebben a ruhában nem lépek színpadra!-jelentett ki.
-Miért? Mi baj ezzel a ruhával?-kérdezte furcsállva.
-Az hogy ez egy hétköznapi ruha, de egy koncert az nem hétköznapi dolog!
-És akkor most honnan szerzel ruhát?
-Elmegyek a szállodába!-kezdtem böngészni a telefonomon, hogy körülbelül mennyit kell utazni, hogy oda érjek.-Körülbelül 1 óra alatt oda érek, és 1 óra alatt vissza!
-Ez hogy? Kocsival?!-kérdezte csodálkozva Patrick.
-Dehogy is! Ez tömegközlekedéssel! Kocsival 18 perc.
-Hát jó....de akkor indulj, mert próbálni is kell.
-Jó már megyek is!-kaptam fel a táskám, és rohantam el. A tömegközlekedés elég nehézkes volt, mivel jegy árus nő nem tudott angolul, ezért kézzel-lábbal magyaráztam neki hogy 2 darab jegyet szeretnék. A hotelba sikerült össze szednem egy gyönyörű ám de Foxes-es szettet. Elég furcsa, mivel ez a szett volt rajtam, amikor mentem a fiúkat az erdőből menteni még anno... . Mire vissza értem a fiuk pont próbálni készültek.
-Azt hittük, sose érsz vissza!-nevetett Pete.
-Bocsi, de nehéz volt jegyet venni egy angolul nem tudó nőnél. Erre nevetést kaptam válaszul.
-Na, akkor menjünk! Elindultunk, de most nem mentem le a színpadtérre. Három számot próbáltak, és a negyedik pedig a Just One Yesterday volt. Patrick elmagyarázta hol énekeljek, hol lépjek be, és hol énekelek egyedül, meg persze hogy mikor menjek majd be a színpadra. Nagyon élveztem hogy velük lehettem a színpadon! Hozzá teszem ez is az álmaim közé tartozott!
-Nagyon jó voltál!-dicsért meg Patrick. Erre a többiek is egyetértően bólogattak.
-Köszönöm!-pirosodtam el.-De nagyon izgulok már most!
-Nem kell nyugi!-nevetett Patrick.-Egyébként még egy ötlet. A Rat a Tat megy?
-Naná! Az össze megy!-nevettem.
-Akkor abban is énekelsz?-kérdezte.
-Igen!-csillant fel a szemem.-De ahhoz más ru.... .
-Nem nem kell más ruha!-állított meg Patrick.
-Jó na!-nevettem.
-Akkor Rat a Tat. Nagyjából ezt is elmagyarázta Patrick hogy hogy kell lennem, hol, mikor... . 1 óra alatt lement a próba, hamarabb is vége lehetett volna, de még el kellett magyarázni nekem hogy hogy lesz ez az egész. 8 óra felé elkezdtünk készülődni (annyira hihetetlen volt hogy én is készülődtem!!!). Mostanra egy jóval erősebb sminket tettem fel, mint egy sima hétköznapra.
-Én hogy öltözzek fel?-kérdeztem miután befejeztem a sminkelést.
-Itt! Hol máshol?-kérdezte Pete.
-Nem fogok előttetek öltözni!
-Mert?-kérdezte.
-Mert nő vagyok, ti meg férfiak! Jó megyek a vécébe öltözni!-indultam a ruháimmal a vécé felé.
-Jó, kimegyünk öltözz itt!-indultak kifelé. Az ajtó csukódás után, elkezdtem felöltözni, ami 10 percet vett igénybe.
-Jöhettek!-nyitottam nekik ajtót.
-Nagyon jól nézel ki!-dicsértek meg.
-Köszönöm!-pirosodtam el. Fél 1-kor elkezdtünk skálázni Patrick-kel, illetve még gyorsan átbeszéltük a dolgokat, mielőtt kezdődött a koncert. 10 előtt pár perccel pedig elindultunk a színpad felé..... . 3 számot játszotta le a Just One Yesterday előtt.
-Egy kedves barátunk is itt van a színfalak mögött....-kezdte Pete.-Akit már nagyon régóta ismerünk, és szeretünk. De mi előtt meg tudnátok ki az, jöjjön a Just One Yesterday!!!!-ordította. Elkezdődött, és megfelelő pillanatban beléptem a színpadra.....! Rengeteg néző, reflektorok, fények, és persze a srácok. Minden úgy sikerült ahogy meg volt beszélve! A nézőknek nagyon tetszett az egész! Nem izgultam már a végére, sőt....nagyon élveztem! A szám végén Pete újra belekezdett.
-Sonia Parks!-kiabálta miközben rám mutatott. Amolyan viccesen meghajoltam, és mosolyogtam.-Tetszett nektek?-kérdezte a közönségtől. Erre egy egyértelmű, üvöltős "Igen!!!!!!" volt a válasz ami nagyon jól esett.-Akkor jöhet még? Rat a Tat?-tette fel a költői kérdést Pete. Erre is egy "Igen!!!" és "Húúúh" és sikítás volt a válasz. A Rat a Tat is jól sikerült, és azt is eszméletlenül élveztem! Mi előtt lementem volna a színpadról Pete meg felszólalt.
-Köszönjük Sonia! Máskor is énekelj!-mondta nevetve. Körbe ölelgettem őket, és elköszöntem a közönségtől. Rohantam le színpadról, mire belekezdtek a My songs-ba. Izgatottan néztem oldalról tovább a koncertet, ami még 1 órán keresztül tartott.
-Nagyon jó voltál!-jöttek ki a koncert végén a srácok.
-Köszönöm! Annyira nagyon élveztem!-ugrándoztam örömömbe, és szorosan megöleltem őket.
-Egyébként nem maradunk Magyarországon 1 hétig.-mondta Patrick miközben az öltöző felé vettük az irányt.
-Hogy hogy?-kérdeztem szomorúan.
-Hamarabb kell Londonba utaznunk, mivel előbbre rakták az ottani koncertet.-mondta miközben az öltözők felé vettük az irányt. A szállodába érve még bőven volt időnk, ezért neki fogtam, egy számomra lehetetlenek tűnő dolognak..... . Dalt kezdtem írni. A szövegét találom ki először, aztán a ritmusa, de abba biztos tudnak segíteni a srácok. Fürdés után lehuppantam az ágyra papírral, tollal, és elkezdtem agyalni.
-Mit csinálsz?-kérdezte mellém huppanva Pete.
-Éppen dalt írok!-mondtam, mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
-És megy?-kérdezte nevetve.
-Nem!-dőltem hátra az ágyon. Pete erre nevetve rátámaszkodott a combomra, felállt, és kiment.... . Hajnali 5 órakor hirtelen felkelve a papírért és a ceruzáért nyúlok, amit este előszedtem. Rögtön írni kezdtem ami eszembe jutott, erről a bő 1 hónapról. Az ismerkedés, hogy Patrick-kel összejöttünk, a turnékezdete, rájövetel hogy már 8 éve barátok vagyunk, és a múlt. Minden ami eszembe jutott. Jó, rossz, de persze rímekbe szedve. Kissé furcsa is volt hogy ilyen könnyen jön ez.... . Már bőven világos volt 8-9 óra, amikor Patrick hangját hallom hátulról.
-Mit csinálsz?-kérdezte, miközben belepuszilt a hajamba.
-Dalt írok.-mondtam folyamatosan helyzetelve.-Vagyis inkább próbálok.-helyesbítettem nevetve. Az ágyon mellém ülve olvasta a sorokat.
-Hű, ez nagyon jó! Segítsünk majd a zene komponálásban?-kérdezte.
-Hát...igen!-nevettem. Nevetve bólintott. Nem sokára be is fejeztem a dalomat, aminek már csak zenei aláfestés kell. Vidáman készülődtem, egyrészt mert Londonba megyünk, másrészt, mert nemsokára saját számom lesz (!!). Aránylag későn sikerült elindulnunk a repülővel mivel már 11 óra is volt....!
Kész is! :D Remélem tetszik! Kérlek titeket hogy kommenteljetek! :( :) ;) <33 :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése