Mint látjátok ez egy extra hiper rövid rész. Nagyon sajnálom! :( De azért remélem tetszeni fog! :)
Mivel egész nyáron különböző hotelekben ébredtem, ezért most se volt szokatlan, csak most tényleg végig ketten leszünk Patrickkel. 10 órakor nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és reggelit rendeltünk. Reggeli után elindultunk várost nézni. A Krisztus szoborról lenézve gyönyörű kilátás nyílt a Copacabanára. Persze nem csak fentről nézegettük, hanem közelebbről is megnéztük. Romantikusan, kézen fogva sétálgatunk a parton, mint valami nyálas filmben. Várost is közelebbről meg néztük, ahol össze találkoztunk néhány rajongóval akik nagyon aranyosak voltak! Két fiatal lány és egy fiú volt, akik mosolyogva jöttek felénk, oda érve hozzánk egy kis füzetkét jutott az egyik lány Patrick felé, aki mosolyogva alá írta azt. Mivel tudjuk hogy Patrick mennyire aranyos, és jó lelkű ember ezért önszántából ölelgette meg őket többször is. Még egy-egy kép és párszó erejéig maradtak velünk, de nekünk is nekik is menniük kellett. Kézen fogva sétálgattunk tovább a városban, mire megcsörrent a telefonom. Éppen az út patkáról léptem, a zöld lámpánál. Sajnos ezt nem minden autós vette figyelembe. Egy pillanat...csak egy pillanat volt. Egyik pillanatban még vidáman sétálunk, a következőben, pedig elsötétül minden.
-Sonia!!-hallottam Patrick elcsukló hangját utoljára..... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése