*Hónapokkal később*
Ezalatt a pár hónap alatt sok minden történt, például 17 éves lettem, Luke-kal hivatalosan is egy pár lettünk, Pete pedig a család barátja lett. Érdekesen alakultak a dolgok nálunk az tuti... . Az érzelmeim szerencsére elhalványultak Pete iránt (bár még most sem közömbös), így teljesen Luke-kal tudtam foglalkozni. Tanulásra is sikerült ráhajtanom így felhoztam magam. Viszont sajnos ezalatt az idő alatt rossz is történt... . Anyáék elváltak, alig pár hétig voltunk megviseltek, ez annak az oka, hogy barátok maradtak. Anya randizgatott egy pasival, de nem lett belőle semmi, viszont apára rátalált a szerelem, nagyjából három hónapja. Mint minden rendes elvált szülők gyereke mi is utáltuk Ashlee-vel a csajt, de végül rájöttünk milyen kedves, ezért elfogadtuk. Meg egyébként is...apa szereti és az a lényeg! Na, de most már ennyi is lenne...inkább jöjjön a tegnapi nap ami...hogy is mondjam...szóval életemben soha nem fogom elfelejteni és nagyon, de nagyon remélem soha senki nem tudja meg. Meg amúgy is most nem tudom mi van... . Teljesen ki vagyok készülve! Az egész úgy indult hogy elakartunk menni sátrazni. Luke, én és a lányok, amiből az lett, hogy anya nem akart elengedni, mert hogy nem tudunk magunkra vigyázni mert veszélyes, meg stb. Azt semmiképpen nem akartuk hogy anya jöjjön (nem mintha ő akart volna), apát főleg nem, így csak egy valaki maradt...igen Pete. Na, neki kifejezetten örült mindenki, csak itt jött megint a probléma, hogy a nyár egyet jelent neki... . Koncert, fesztiválok, nulla szabad idő. De szerencsére sikerült találni egy mindenki számára megfelelő idő pontot. Az napra jó időt is mondott, szóval minden adott volt a jó bulira... .
Reggel hét órakor a telefonom zenélni kezdett, ami nem is lett volna rossz, ha nem azért hogy fel kell kelnem... . Komótosan keltem ki az ágyból és a megszokott zuhany után felkaptam a fekete batmanes cica nadrágom, hozzá fekete FOBos pulcsim, ami kicsit nagy rám, fekete tornacipőm, hajam szokásosan megcsináltam a sminkemmel együtt. Táskám a vállamra kapva sétáltam le a lépcsőn, majd a konyhába ahol anya tevékenykedett.
-Jó reggelt!-nyomott puszit a homlokomra.-Csináltam palacsintát és ott a narancs lé is!-intett az asztal felé a fejével.
-Úú, köszii!-ültem le az asztalhoz. Éppen hogy megreggeliztem és fogat mostam már meg is érkeztek a lányok, plusz Luke és Pete.
-Na indulhatunk?-sóhajtott fáradtan Pete, aki a szintén ideges Luke-kal ült a kanapén, mivel mi hárman hússzor pakoltunk ki-be, hogy mit vigyünk mit ne... .
-Öm...aham!-bólintottam körbe nézve.
-Úúú pill, elmegyek vécére indulás előtt!-jelentette be Daisy.
-Na, jó!-ugrott fel Pete.-Majd útközben megállunk egy benzin kúton!-mondta majd megragadva a karját kirángatta a kocsijához, ahova mi is követtük. Nagyjából egy óra utazás után (a benzin kúton is túl voltunk...) furcsállva nézett Daisy Jessie-re.
-Jess jól vagy?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Aha...!-mondta zöld arccal.
-Kissé...zöld vagy!-motyogtam.
-Basszus...bele ne hányj a kocsimba!-sziszegte Pete.
-Nem fogok...-mondta nagyot nyelve.
-Lélegezz mélyeket...-fordult felé Luke.-egyébként az út miatt vagy rosszul.
-Ühüm...-bólogatott.
-Akkor miért nem vettél be erre gyógyszert ha tudtad hogy rosszul szoktál lenni?!-kiabált rá a sofőrünk.
-Ne ordibálj már vele! Szegény rosszul van!-mordultam rá.
-Úú, nekem meg nagyon, de nagyon kell vécéznem...-mondta Daisy.
-Nem rég voltál!-vonta fel a szemöldökét Luke.
-Igen, de nagyon sokat ittam...!-mondta összeszorítva a combjait.
-Egyiknek hánynia kell másiknak vécézni! Soha többet nem jövök óvodások bébi csőszének!-kiabált hátra idegesen.
-Óvodás?! Csak neki van bajuk! Nekem például nincs!-mondtam.
-Ja, bocs te csak hisztizel és üvöltesz! Az egyetlen érett köztetek az Luke!-mondta.
-Mi az hogy ő az egyetlen érett?! Én is az vagyok! Nem is hisztizek se nem ordítok!-mondtam mindezt hisztizve üvöltve.
-Aha persze!-forgatta a szemét amiből aztán vita kerekedett. Én ordítottam, hogy nem vagyunk gyerekek, Pete meg hogy igen, Daisy meg folyamatosan sipított hogy neki most azonnal vécéznie kell. AZ egyetlen normális ember a kocsi Luke szólt hogy baj van... .
-Pete, ha most azonnal nem állsz meg Jessie ide fog hányni a kocsidba!-kiáltotta, mire satufékkel megálltunk, és Jessie-t kilökve a kocsiból kiszálltunk. Az egész reggelije Los Angeles útjának a szélén végezte amit követően én is rosszul lettem... .
-Én nem bírom a hányást...-motyogtam, mire mellé lépve az én palacsintám is a földön végezte. Luke-kal egyszerre pattant mellém Pete is, hogy fogják a hajam, amiből durva vita lett volna, ha Daisy nem szólal meg.
-Oké, hogy ők kihányják magukat, de nekem még mindig nagyon kell pisilnem!-ugrált idegesen, miközben én még mindig az útszélén végeztem a dolgom, Jessie pedig remegve ült a földön.
-Csönd már!-kiáltott Pete.-Luke, te rakd meg Jessie-t a kocsiba és ápold, Daisy ülj be te is, én addig maradok Abbie-vel! Most!-nézett idegesen rájuk, mire engedelmesen tették a dolgokat, miközben én végeztem. Jessie-hez hasonlóan én is gyengén rogytam a földre.
-Csss!-ült le mellé Pete átölelve.-Igyál egy kicsit!-nyomott a kezembe egy üveget. Először kiöblítettem a szám, mivel borzalmas íze volt, után apró kortyokat öntöttem magamba, miközben gyengéden simogatta a hajam. A szemem sarkából láttam Luke-ot, hogy nem tetszését fejezi ki a kocsiba ülve.
-Van egy rágód?-kérdeztem erőtlenül.
-Van!-nevetett felém nyújtva a csomagot amiből kinyomott egy darab rágót a kezembe. Számba véve lassan rágcsáltam, aminek a mentolos ízétől azonnal jobb lett a gyomrom. Vállára hajtottam a fejem és így néztem magam elő, mialatt ő még mindig a hátam simogatta.
-Nincs semmi a gyomromba...-motyogtam.
-Na, jól van most már!-nevetett.-Nem messze van egy benzinkút ahol meg kell úgyis állnunk...-sóhajtott.-Egyébként...bocs hogy olyan bunkó voltam!-mosolygott.
-Semmi baj! Igazad volt! Tényleg elég hisztisen viselkedtem...-húztam el a szám, mire kordult egyet a gyomrom.
-Inkább menjünk mert te éhen halsz Daisy meg bepisil a kocsiba!-mondta felkelve, majd felém nyújtva a kezét felhúzott magával... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése