Atya ég!!!! 10.000!!!!! 10.000 kattintás!!! Nagyon, nagyon köszönöm!!!<33333 #imádomazolvasóim <-- ez itt nagyon swag, yolo! xd És hát akkor...további jó olvasást! ;) :* <333
-Jó, akkor legyetek barátok, vagy mit tudom én! Döntse el ő!-mondta apa Pete-re utalva.
-Ez...most egy nagyon fura helyzet... .-mondta.
-Szerintem...-kezdett bele anya.-kezdjük mondjuk egy fotóval és esetleg egy autogrammal?-nézett anya vigyorogva mire Ashlee is bólogatni kezdett.
-Kate, ez most nem a legalkalmasabb pillanat hogy...-kezdett bele apa, de Pete végül beleegyezett.
-Nekem mindegy, legalább feszültség oldó!-állt fel a fotelból.
-Na, jó álljatok be!-kapta ki a kezemből a telefont apa, mire én vonakodva az ciki helyzettől feltápászkodtam, viszont anya és Ash nem nagyon zavartatták magukat ők konkrétan oda ugrottak mellé.-Anyának minimum átmossuk ez után az agyát...-súgta a fülembe apa, mire felnevettem.-szerintem ha most választania kéne lehet Pete-et választani helyettem!-mondta sóhajtva.-Mosolyt!-mondta erőltetetten apa, mire a két másik női családtagom idióta vigyorral a fején bele vigyorogtak a telefonomba, én és Pete pedig kínos vigyorral a fejünkön mosolyogtunk... . Ez neki sokkal cikibb volt mint nekem az tuti... .
-Akkor külön-külön?-kérdezte kedvesen Pete, mire Ashlee mellé ugrott és szerelmes tekintettel meredt föl rá.
-Totál odáig van érted...nagyon szerelmes!-súgtam oda neki kuncogva mire kikerekedett szemmel ő is felnevetett.
-Hát akkor...gyere!-kapta fel Ashlee-t. Bár a húgocskám tizenkét éves, de nagyjából 150 centi lehet és harminc kiló... . Fotó után, mielőtt Pete lerakta volna, egy-egy puszit nyomott a két arcára, de miután letette akkor is megölelte és aláírta az autogramos füzetét, ami szinte tele volt. Hát igen...mindig kihisztizte hogy velem jöhessen. Egyébként apa közben folyamatosan fotózott, és már kezdem félni, nehogy beteljen a memória a telefonomon. Ezután következett anya, akit szintén nagy szeretettel fogadott Pete (jó őt ugye nem kapta fel, de neki is adott puszit és ölelést, amit apa nagyon nem díjazott. Végül én... . Na, ez egy érdekes helyzetnek indult... .
-Téged is felkapjalak?-kérdezte Pete, mire elpirosodva felnevettem. Idiótán álltam mellette, de ő elkapva a derekam háttal fordított magának, és közel húzva átölelte hátulról, gondoltam oké, és a kezeire helyeztem én is a kezem, majd már nyugodt, normális fejjel belemosolyogtam a kamerába. Én sem úsztam meg a puszit, se az ölelést. Mindent szépen aláírt, fotózkodott, de neki is mennie kellett... .
-Nekem most...khm...mennem kell!-mondta.
-Miattunk nem kell, nyugodtan maradhatsz!-bólogatott anya, még mindig vigyorogva... .
-De anya, Pete-nek biztos dolga van! Mennie kell!-mondtam már idegesen...ennél jobban már nem tudnak leégetni?!
-Szívesen maradnék, de tényleg dolgom van! Sziasztok!-mondta. Pete majdnem annyi idős, mint anyáék... . Ezt csak úgy pluszba hozzá teszem! Kikísértem a kapuhoz ahol megállított.
-Azért sajnálom hogy tizenhat vagy!-mondta átölelve, mire azonnal elvörösödtem.
-Hát azt én is...-mondtam kínosan nevetve.-ja, és bocs a család miatt...elég...khm...nagy fanok!-mondta még mindig vörös fejjel.
-Semmi baj!-nevetett.-Már megszoktam!-bólintott mosolyogva.
-Viszont azt nagyon értékelem hogy az első találkozásunkkor vissza tudtad fogni magad, és nem ugrottál a nyakamba fangirlösen!-mondta a homlokát az enyémnek támasztva... . Még jó, hogy félhomály volt, mert a fejem egy túlérett paradicsomhoz hasonlított nagyjából... .
-Mint mondtam az volt a cél...-motyogtam.
-Na, most már tényleg mennem kell! Sajnálom, hogy ebből nem lett semmi! Ha szeretnéd, felhívlak egy következő koncertre beszervezem szívesen a családod!-mondta nevetve.
-Oké, biztos örülnének neki!-mondtam én is nevetve, majd...hirtelen megfogta a fejem, és hosszú csókot nyomott a számra!!!
-Ez amolyan búcsú csók volt fan lány!-kacsintott. Egy pillanatig nem tudtam megszólalni (konkrétan szerintem kihagyott a szívem...), de erőt véve magamon ezt nem hagyhattam annyiba.
-Jó, de még egy amit lefotózok!-mondtam vigyorogva, mire csodálkozva nézett rám.-Azt mondtad fan lány, és köztudott egy fan lány megörökít mindent a rajongása tárgyával... .
-Hát jó...-monda vigyorogva, majd megint elkapott, és szédítően csókolva magához ölelt, miközben én remegő kézzel lenyomta a fényképezésre alkalmas gombot a képernyőn.-na most már tényleg megyek!-nevetett.-Szia!-intett.
-Szia!-köszöntem el, remegő gyomorral. Egy ideig csak vigyorogva álltam, és néztem a fényképet ahol...éppen Pete-tel csókolózom! Hirtelen nem tudtam mit csináljak...mutassam meg tényleg valakinek vagy inkább töröljem ki? Vállat vonva bementem a házba, ahol anya és apa felé mutattam a telefonom.
-Na, jó...most kinyírom ezt a Pete-et!-állt fel apa idegesen.
-Bob! Nyugalom!-mosolygott kedvesen anya.
-Ezt...ne mondjátok el senkinek!-mondtam szinte parancsolva.
-Nem fogjuk kicsim!-ölelt át anya, mire meglágyulva apa is átölelt minket.
-Tudod...te nem egy kislány vagy már...hanem egy érett nő!-mondta apa, mire kicsit megkönnyezve bólintottam. Mielőtt felmentem az emeletre gyorsan oda kiabáltam anyának a jó hírt.
-Ja, és anya...Pete azt mondta hívni fog koncert ügyben!-még hallottam a reakcióját, ami egy halk sikítást volt. Gyorsan lezuhanyozva az befeküdtem az ágyamba, és a képek végig nézése után csináltam egy mappát, amit jelszóval levédtem "Pete nálunk járt ;D" néven, és miután belepakoltam minden képet hatalmas mosollyal a fejemen elaludtam... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése