2014. augusztus 25., hétfő

15. Újabb érzelmi löket

Azok a szép nyári reggelek, amikor nem akarod kinyitni a szemed, mert rohadtul félsz hogy ki mellett ébredsz fel... . Éreztem hogy valaki  meztelen mellkasán fekszem és az volt a legrosszabb hogy...én is az voltam... .  Mély levegőt véve kinyitottam a szemem... . Amit láttam, az egyben csodálatos és borzalmas volt. Szóval...Pete mellkasán voltam, már második reggel, ami nagy nyugalommal töltöttel el részben... . Viszont mégis mit kerestem rajta, hogy kerültem ide, egyáltalán mi történt?! Muszáj felkeltenem Pete-et... . 
-Pete! Ébredj!-lökdöstem a karját. Nagyot sóhajtva nyitotta ki a szemét, de amint meglátott elmosolyodott. 
-Jó reggelt!-motyogta még fáradt hangon mosolyogva. 
-Hogy kerültem ide, miért vagyok itt és egyébként miért mosolyogsz?-hadartam idegesen. 
-Oh!-komolyodott el.-Nem emlékszel semmire?-kérdezte felvont szemöldökkel. 
-Nem, és most azonnal mond el!
-Hát jó... . Szóval úgy kezdődött hogy ugye eltűntél, mi kerestünk egész nap. Mikor feladtuk és haza felé jöttem, megláttalak az utcán egy bár előtt csókolózni, egy pasival. Azonnal kiszálltam, és kicsit rendet tettem a fejébe, hogy mégis mit képzel hogy egy 17 éves lánnyal smárol, de ő azt mondta azt mondtad 25 vagy... .-nézett rám olyan "Nekem is ezt hazudtad!" nézéssel.-Haza akartalak vinni, de tiltakozni kezdtél, aztán már engem is a buli akartál tartani, de én még mindig a kocsiba akartalak rángatni. Ezt követően konkrétan az utcán letepertél. A falhoz nyomva csókolni kezdtél, amit én hülye idióta hagytam, sőt...-sóhajtott.-persze itt nincs még vége, mivel ezzel teljesen behülyítettél és láttam mennyire jól szórakozol így veled maradtam a bárban... . Megittál majdnem egy üveg Jack Daniels, három koktélt, és még az előtte lévőket nem is tudom... . Szerencsére nem bírtad tovább így a vécére is elkísértelek, ahol nagyjából 5 percen keresztül folyamatosan hánytál. Itt kezdtem örülni, hogy vihetlek haza, de nem, mivel kifele menet magadba öntöttél még két pohár teqilát, így megjött a kedved a tánchoz ahova szintén követelek, nem mintha lett volna más választásom, de ez most mindegy... . Komolyan egyetlen oka az volt, hogy nem kaptalak fel és vittelek haza, hogy olyan boldognak még soha nem láttalak mint akkor... . Negyed óra tánc után kifáradtál és inni akartál amit egy kólánál kimerítettem, mivel megmondtam a bárpultos srácnak hogy 17 éves vagy, és ne szolgáljon ki, amitől dühös lettél rám és eltűntél. Fél órán át kerestelek, míg végül a vécében alva találtam rád. Haza nem akartalak vinni, mert két kilométeres körzetből is bűzlöttél a piától, ezért idehoztalak. Már kezdem örülni, hogy jó reggelre kijózanodsz és vihetlek haza. Persze nem így lett mert amikor kimentem éppen egy üveg vodkával végeztél. Felállítottalak a földről és próbáltak lefektetni aludni, de megint rám másztál csakhogy itthon kicsit máshogy, így újra megtörtént... . Nagyjából ennyi.-végig komoran mondta a sztorit, csak a végén vigyorodott el, de akkor nagyon huncutul. 
-Na, jó...nekem ez sok infó...-motyogtam.-és...mit...mit csináltam, mármint érted!-suttogtam. 
-Biztos hogy tudni akarod?-kérdezte még mindig vigyorogva. 
-Csak azt hogy mennyire voltam szörnyű...
-Legyen elég annyi, hogy nem olyan voltál mint a sátorba...-mondta, miközben a kezét a feje alá tette, majd kacéran elmosolyodott.-egyébként nagyon szexi volt a táncod!-kacsintott, mire lefehéredtem. 
-A mim?-nyeltem nagyot. 
-Hát...táncoltál nekem!-nevetett. 
-Na, jó! Kösz az infókat!-mondtam, majd felülve a ruhám után kezdtem kutatni, vagyis inkább a fehérneműim után.-Hol vannak a ruháim?-sziszegtem a fogaim között. 
-A nappaliban!-intett az ajtó felé. 
-Minden?-kérdeztem furcsállva pironkodva. 
-Minden!-bólintott. 
-Egyébként...nem gondolod kicsit szemétségnek hogy részegen...-kezdetem. 
-Az én helyzetemben? Nem abszolút nem.-rázta meg a fejét. 
-Milyen "te helyzetedben"? 
-Gondolkozz kicsit...-motyogta a plafont bámulva, mire lesütöttem a szemem. Pár perc csönd után, erőt vettem magamon, majd film jelent módjára magam köré csavartam a paplant.-Teljesen felesleges! Láttalak anélkül!-nevetett Pete megtörve a csendet, mire elvörösödtem. Kilépve az ajtón a már ismert helyen találtam magam. Az állítólagos üveg a földön hevert a ruháinkkal együtt. Felszedve a melltartóm és a bugyim a földről zuhanyozni indultam, mivel büdös, izzadt és koszos voltam... . Semmi probléma nem lett volna, ha Pete nem nézi végig (??!!). Éppen a zuhany alatt álltam, mikor ő belépett... . 
-Menj már ki!!-sikítottam. 
-Nem fogok!-röhögött, majd leült. 
-De! Addig nem fogom elvenni a törölközőt, amíg ki nem mész!-mondtam, mivel azonnal magam elé kaptam a törölközőt. 
-Akkor nem valószínű hogy ma még lezuhanyzol! Figyelj, vagy hagyod hogy nézzelek, vagy bemegyek hozzád...-kacsintott megint.-te választasz.-dőlt hátra karba tett kézzel. 
-Hogy én mennyire utállak!-motyogtam, majd lerakva a törcsit zuhanyozni kezdtem. 
-Nem igaz!-mondta megint nevetve, amire válaszul egy szemforgatást kapott. Minden egyes mozzanatát végig nézte a zuhanyzásomnak mosolyogva... . 
-Na, élvezted a műsort?-kérdeztem, miután kiengedtem a hajam. 
-Rakhattál volna bele valami kis izgalmat, de igen nagyon is!
-Menj a francba!-morogtam idegesen, majd kivágtam magam előtt az ajtót. 
-Na, mi az?-kérdezte a hátam mögül, mivel álltam a nappali közepén egy szál törölközőbe és vártam... . 
-Semmi, csak...nem akarom ezt a ruhát felvenni...-mondtam még mindig idiótán álldogálva. 
-Akkor gyere...-ragadta meg a karom, majd a hálón át a gardróbba vezetett.-válasz!-támaszkodott az ajtófélfának. Kicsit furcsállva de elkezdtem keresgélni... . Szinte az összes ruhát felismertem amiket eddig csak képeken láttam. Felsőnek a Ramones pólóját választottam ami nagy volt, viszont a fekete farmerja majdnem jó. Cipőt is választhattam ami a piros-fekete Clandestine logós Supra lett. Egy egészen kicsit menőnek érzetem magam... . Miután felöltöztem megálltam a szintén elkészült Pete előtt. 
-Nagyon sok kérdésem van, és fogalmam sincs most mi van...nekem ott van Luke, akivel lassan egy éve járok, de...veled nagyon jól érzem magam és...irántad mást érzek mint Luke iránt...-csuktam be a szemem majd sóhajtva vártam mit mond. 
-Nekem is sok kérdésem van...az egyik az lett volna, hogy miért szöktél el, de erre már megkaptam a választ. Figyelj...én nem tudtalak kizárni az életemből sehogy... . Randiztam több hozzám közelebb korú nővel, de egyik se hatott úgy rám mint te...-motyogta, mire megállt benne az ütő. Azt akarja mondani hogy...?-amire gondolsz azt nem fogom kimondani, mert...nem mondhatok olyat amibe nem vagyok biztos. Egy viszont az hogy nem akarlak elveszíteni... .-mondta nagyot nyelve, mire bólintottam. 
-Én sem akarlak...most nem...-hajtottam le a fejem, majd az alsó ajkamba haraptam.-titokban kell tartanunk...-sóhajtottam.-de Luke-kal ezt nem tehetem meg...
-Tudod erre mi a válaszom...
-Tudom. És lehet az lenne a legjobb...azt hiszem...Luke-ra nem tudok többre gondolni most már...elmúlt...szakítani fogok vele...-motyogtam, mire bólintott. Határozott mozdulattal megragadta a kezem, majd magához rántva megcsókolt... . Érezni lehetett benne minden érzelmet, amit szavakban nem tudott elmondani. Estelenül a nyaka köré kulcsoltam a karom és én is beleadtam mindent, de még is...feleannyi érzelem se volt benne mint az övébe... . Egyenlőre túl bizonytalan vagyok, hogy tudjam mit is érzek pontosan... .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése