-Persze! Milyen kérdés ez?-vigyorodott el. Majd kinyitva az ajtót nekem beültünk.
-Jobban vagy?-dugta előre a fejét Luke, miközben megsimította az arcom.
-Hát...ne engem kérdezz inkább Jessie-t!-vontam meg a vállam erőtlen mosollyal.
-Én jól vagyok!-mondta felhúzva a lábát.
-Akkor jó!-vigyorogtam rá.
-Nem akarsz hátra ülni?-kérdezte Luke megszorítva a kezem, mire elhúzva a szám megráztam a fejem.-Hát jó...-motyogta morcosan, majd Pete-et lesve csókot nyomott a számra... . Pete feje teljesen eltorzult és szinte azonnal közbe szólt.
-Indulni kéne!-mondta felemelt hangon, Luke pedig erre elégedett vigyorral hátra dőlt. És itt kezdődött el maga a halál... . Akkor és ott kiderült hogy Pete-nek még mindig számítok és még mindig fontos vagyok neki...ahogy Luke-nak is! Nagy nehezen sikerült elindulni és nagyjából negyed óra után leálltunk a benzinkútnál. Jessie kapott egy gyógyszert amit azonnal bevett, Daisy végre megkönnyebbült, én pedig egy Arizon teával, sonkás szendviccsel és csokis muffinnal jól laktam. Miközben mi lányok rendbe tettük magunkat (én és Jessie fogat is mostunk), smink, vécé stb., addig Pete és Luke farkasszemet nézve egymással vártak minket... . Nagyjából egy óra után elkészülve újra elindultunk, immáron nyugalomban. A nyugalomba Daisy-nek és Jessie-nek szólt, mivel engem kikészítettek... . Pete kocsijában elől az ülésnél van kéz támasztó amin pihentetem a kezem, mire ő oda nyúlt és a kezeit rákulcsolta a kezemre. Miután elengedte következett Luke, aki előre hajolva megint csak megfogtam a kezem, csak ő pluszban meg is puszilt, majd újra Pete. A combomra helyezte a kezét, amit pár másodperc után simogatni kezdett. Luke után konkrétan hátra rántva megragadta a fejem és erősen megcsókolt.
-Mikor érünk már oda???-kérdezte idegesen lerázva magamról az újra közeledő kezeket.
-Mi?-kérdezte a félig alvó Jessie (Daisy is bőven aludt így ők nem láttak ezekből semmit...(szerencsére).
-Mikor érünk oda abba a rohadt erdőbe!-sziszegtem idegesen.
-Honnan tudjam!-vonta meg a vállát, majd hatalmasat ásítva Daisy vállára hajtotta a fejét és aludt tovább. Remek! Most már senki nem tud megmenteni ezektől! Gondoltam magamba.
-Még fél óra!-mondta Pete az utat figyelve. Hatalmasat sóhajtva tudomásul vettem az infót, majd elő kapva a fülesem és a telefonom neki álltam zenét hallgatni, aminek annyi haszna lett, hogy végre békén hagytak... . Fogalmam sincs mikor aludhattam be, de már csak akkor eszméltem föl, mikor egy kéz kiszedtem a füles egyik felét a fülemből. Nem volt kedvem kinyitni a szemem ezért látatlanba az illető vállára hajtottam a fejem (hát gondoltam csak nem a baltás gyilkos...). Már igazából nem aludtam csak pihentettem a szemem, így tökéletesen éreztem, ahogy a valakinek az orra beleszagol a hajamba, majd hirtelen el is tűnik. Szomorúság tört rám emiatt, így inkább kinyitottam a szeme, és ki más, ha nem Pete vállán találtam magam aki vezetett, és fél fülhallgatóval zenét hallgat velem (egyébként pont a Death Valley ment).
-Ide értünk!-suttogta, mire nyújtózkodva hátra néztem. Mind a hárman hátul békésen aludtak a legnagyobb szerencsémre.-Ja, egyébként nagyon cukin alszol és szuszogsz!-kacsintott egyet, mire elvörösödtem. Szóval ma látott hányni és aludni... . Jó kilátások...! Miután megálltunk felkeltettük az álomszuszékokat, és kezdődhetett a sátorozás, ami újabb problémákat szült. Három sátor, mi meg öten.
-Na, akkor én alszom Abbie-vel!-jelentette ki Luke.
-Aha, kösz nem azért jöttem, hogy egész éjszaka titeket kelljen hallgatni...-mondta gúnyosan Pete, mire újra elvörösödtem.
-Nagyon vicces!-motyogtam.
-Akkor mégis hogy legyen? Mind a három két személyes sátor... .-mondta, mire elkezdődött a vita, amit én állítottam le.
-Na jó! Én egyedül alszom a sajátomba, a két lány egybe és ti is egybe!-jelentettem ki idegesen.
-Én nem alszom ezzel!-mutatott Luke-ra Pete.
-Szerinted én akarok veled egy helyen tartózkodni??-förmedt rá.
-Csend legyen! Szét megy tőletek a fejem!-mondtam a táskám a sátramba bevágva, majd behúztam a cipzárt. Elkezdtem kipakolászni, de úgy hallottam mindenki felfogta a rendszert, mivel recsegő ágakat és cipzár hangokat hallottam csak. Egész otthonosra sikeredett a sátram, mivel mindenféle cuccot magammal hoztam, így sikerült berendeznem akárcsak egy szobát. A tetejéről fényfüzér lógott, szereztem virágokat azokat is elrendeztem benne a párnákkal együtt, leterítettem a kedvenc pokrócom, arra a hálószákom, plusz egy hordozható mini éjjeli szekrényt (igen, olyanom is van). Mikor kész lettem büszkén húztam ki a cipzárt, és kívülről is megcsodáltam, plusz a külső részt is megcsináltam, ahogy Jessie és Daisy is.
-Na milyenek lettek?-álltunk meg a sátraink mellett és vártuk a fiúk válaszát akik unott ücsörögtek az általuk csinált tűzrakó hely mellett egy-egy farönkön.
-Csodálatosak!-motyogta Pete maga elé bámulva.
-Azok...egyébként minek kellett így kicsicsázni? Egy éjszakát maradunk!-nézett ránk felvont szemöldökkel.
-Miért a tiétek milyen?-kérdezte karba tett kézzel Jessie, majd a sátrukhoz léptünk. Két hálózsák és két táska... .
-A mienk legalább szép, és otthonos!-bólintottam a lányokkal egyetértve. A helyünk elkészítése után elmentünk egyet kirándulni, ami után olyan sokáig tartott visszatalálni hogy bőven sötét lett, ezért a srácok tüzet gyújtottak, mi meg elő kerestük a pillecukrot, plusz a magunkkal hozott ennivalót amit...szintén sütni kellett a tűz fölött. Mindent megcsinálva leültünk a tűz köré és sütögetni kezdtünk.
-Utoljára 14 évesen sütögettem...-motyogta Pete nosztalgiázva.
-Ja, az már jó régen volt...-szólt be Luke.
-De én legalább már legálisan is berúghatok...-mondta lazán.
-Luke nem nagyon ivott még...-motyogtam, mire Pete szúrós pillantást küldött felém.
-Aha, és ezt te el is hiszed neki...-mosolygott olyan "naiv vagy" fejjel.
-Akkor...most jönnek a cserkész sztorik!-szakította félbe az alakulóban lévő vitát Daisy.
-Soha az életben nem volt cserkész!-motyogtam dideregve magam elé bámulva.-Mindig megköpő csöveztük a hülye kis csajokat deszkázás közben a barátaimmal 10 évesen is már!-mondta büszke vigyorral, mire mind a négyen hangosan felnevettek.
-Te voltál a fekete hajú kis csaj piros-fekete kockás farmerban és fekete két számmal nagyobb fekete FOBos pólóban és bakancsban?-kérdezte döbbenten Jessie.
-Jaaa! Várjál...neked eredetileg szőke hajad volt ugye?-kérdeztem felé fordulva.
-Aha.
-Te voltál a helyi csapat vezető nem tom kije! Tejföl szőke haj két fonott copf, kék szem, folyamatos idegesítő vigyor, cserkész egyenruha, és sütis doboz!-soroltam döbbenten.
-Igeen! Ne máár! Ilyen nyomi voltam?-kérdezte döbbenten.
-Nyomi? Mindenki téged imádott, te voltál a tökély cserkész lány, az ötös tanuló, akit imádtak a tanárok és gonoszkodtál! Én meg a lázadó gyerek, aki már akkor sem tanult jól és a tanárok se szerették, mert minden órán rossz volt! Akkor felállítottam a büntetések rekordját általánosban! Mekkora fej voltam már akkor is!-röhögtem önelégülten.
-Már 10 évesen is rocker voltál?-kérdezte döbbenten Pete.
-Te meg cserkész lány?-döbbent le Luke is.
-Én azon vagyok kiakadva hogy ti ezekre nem emlékeztek! Mindenre emlékszem akkoriból! Washingtonba laktunk és én meg nem lehettem cserkész, mert kiraktak... . Igazi lúzer voltam...szemüveg, fogszabályzó... .-sóhajtott.
-Szóval...10 évesen volt egy rocker, cserkész és egy stréber!-vázolta fel a helyzetet Pete.-Na és te Luke?-kérdezte megjátszva az izgalmat.
-Már akkor is menő voltam.-vonta meg a vállát, mire nevetve meglöktem a vállát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése