Sötétség! Semmi más! Egy pillanatra nagyon boldog voltam, mivel azt hittem hogy újra ébren vagyok, de sajnos nem. Minden külső zajt hallottam, de megmozdulni, beszélni, kinyitni a szememet nem tudtam.
-Mikor lehet rá esély hogy felébred?-hallottam egy hangot, ami nem lehetett másé, mint Patrické.
-Még nem mondok előre semmit. Lehet ma, de lehet hogy csak egy hét múlva, vagy...soha.-mondta valószínűleg az orvos kimért hangon.
-Értem köszönöm!-mondta Patrick elcsukló hangon. Léptek, és ajtó csukódás hangja után újra Patrick hangját hallottam felszólalni.
-1 hete házasodtunk össze és csak pár órát töltöttünk együtt...és lehet hogy többet nem is fogunk....-csuklott el a hangja újra ás arra következtettem, hogy talán sír (!!??). Ezek szerint egy hete vagyok bent.
-Nem lesz semmi baja! Meg fog gyógyulni!-hallottam egész magam mellől Pete hangját.
-Erős lány! Biztos felfog ébredni!-hangzott fel Joe hangja.-Annyira szörnyű hogy milyen sofőrök vannak! Egy ilyen szép fiatal lány életével játszani....! De nem is csak az övével. Bárki mást is elüthetett volna!
-De pont Sonia!-hallottam újra Patrick hangját nagyon halkan.
-Jobban van már?-Andy hangja volt feltehetően, aki ezek szerint nem tartózkodott a szobába, mivel ajtó csukódás hangja után hallottam csak.
-Nincs. Ugyan úgy van!-mondta újra Pete. A válasz követően szék csikorgás hallatszott. Legszívesebben üvöltöttem volna, hogy ébren vagyok! Élek! Nincs semmi bajom! Sírni tudtam volna, de mivel mozdulni se bírtam, ezért a sírás se ment.
-Patrick, mi most megyünk. Majd vissza jövünk.-léptek után ajtó csukódás szakította félbe a csendet. Csend. A kintről beszűrődő hangokat lehetett csak hallani. Nem tudom meddig volt csönd, de egy idő után egy puha, meleg kéz fogta át a kezemet, és helyezte a sajátjába. Eközben egy másik kéz finoman végig simította az arcomat.
-Patrick Stump?-kérdezte az ajtón belépve az orvos.
-Igen!-szólalt meg Patrick, miközben ugyan úgy fogta a kezem.
-Van...egy rossz hírem.
-M...micsoda?
-Ha a hölgy ha nem kel fel, ma vagy holnap, akkor sajnos le kell kapcsolnunk a gépekről.-jelentette ki kimért, mégis szomorú hangon az orvos.
-Mi? Ez... .-vesztettem el Patrick kezének melegét.
-Sajnálom uram!
-Értem!
-Akkor...én most megyek. Viszlát!-nem tudtam pontosan mi történik, de egy pár másodperc csönd után, Patrick újra megfogta a kezemet, és átölelt.
-Sonia...-kezdett bele.-Kérlek ébredj fel! Nagyon szeretlek! Nem bírnám elviselni, hogy nem vagy velem. Bár csak 3 hónapja tudtuk meg hogy már 8 éve ismerjük egymást, de így is olyan mintha már 100 éve ismernélek. Az első pillanattól kezdve tetszettél. Már akkor reméltem, hogy esetleg mi együtt leszünk valamikor..., és...hát sikerült is. Amikor azok a szemétládák újra megtaláltak, és szét választottak minket szörnyen éreztem magam, mivel tudtam, hogy többet nem találkozunk....ami végül még se teljesült, mivel sikerült eljönnöd a koncertre, és végre találkoztunk újra. Bár akkor nem tudtuk hogy te ki is vagy, de valahogy tudtam hogy már láttalak, csak azt nem hogy hol, és mikor. A telefonszámomat is két dolog miatt adtam meg. Egy, megakartam tudni ki is vagy. Kettő, újra megtetszettél! Nem tudom hogy te mit érzetél, de amikor felhívtál szörnyen boldog voltam! Utána amikor randit beszéltünk meg azt is vártam! Minden találkozáskor újra, és újra...beléd szerettem!-csuklott el a hangja. Felakartam pattanni, és átölelni! Megcsókolni! De mivel nem mozdult egy végtagom sem, ezért nem tudtam megtenni. Egy ideig csönd volt... . Patrick szorosan fogta a kezem, néha puszit nyomott az arcomra, felállt járkált egy kicsit vissza ült, átölelt, és újra megpuszilt. Egy ideig ez így ment, de én egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy nem hagyom szenvedni életem szerelmét, ezért én most felkelek! Egy helyre koncentráltam...csak egyre. Nem a lábamat akartam megmozdítani először, hanem például a kisujjamat. Minden erőmet össze szedve koncentráltam, és figyeltem. Nem érdekelt semmi más csak az hogy felébredjek... . Hirtelen! Egy aprót emeltem az ujjamon, ami után már tudtam hogy minden más is sikerülni fog!! Patrick szinte lepattant rólam, amikor meglátta hogy megmozdultam. A kisujjam után az össze többi ujjam következett, utána a lábfejem a karom, és végül...a szemem!
-Úristen! Sonia!-ugrott a nyakamba Patrick. Kissé felkelve, szorosan átöleltem, bár borzasztóan fájt a karom, de nem érdekelt! Csakis az érdekelt, hogy újra érzem Patrick közelségét, illatát, ölelését! Az örömtől vezérelve elkezdtem könnyezni. Finoman leült az ágyam szélére, és a fejemet a bal kezével tartva, a derekamat, pedig a jobbkezével támasztva hosszú csókot nyomott a számra. Pár perc leforgása alatt történt minden ez, mivel azonnal rohant az orvoshoz. Ameddig vissza értek, én kényelembe helyeztem magam mivel, szörnyen fájt mindenem! A végtagjaim, a fejem, illetve a hasam... . Már ketten berontva az ajtón hozzám siettek. Az orvos óvatosan levette rólam a felesleges műszereket, és egy hírt készült bejelenteni... .
-Egy jó hírt szeretnék önöknek bejelenteni!-mosolygott ránk az orvos.-Most lettünk kész az utolsó vizsgálattal, ami kimutatta, hogy ön babát vár!-nézett rám mosolyogva az orvos. Ez nem hiszem el...! Kisbabánk lesz!!!!
-Ezt komolyan mondja?-tárta nagyra a szemeit Patrick.
-Teljesen!-bólintott az orvos.
-Ez...ez!-mosolyogva, fájó testtel ugrottam Patrick nyakába.
-Csak óvatosan!-mosolygott ránk az orvos, mivel ha Patrick nem tart a karjaimba, akkor biztos hogy elesek. Finoman vissza helyezett az ágyamba, és egy nagy puszit nyomott a számra.
-Egy óra múlva vissza jövök, mivel el kell végeznünk még néhány vizsgálatot, de addig magukra hagyom önöket!-lépett ki az ajtón. Amint elhagyta a kórtermet az orvos, Patrick azonnal mellé ugrott, szorosan átölelt, és hosszú csókkal fejezte ki az örömét.
-Egyébként...most hol vagyok? És mi történt?-kérdeztem, miután leszakadtunk egy más ajkáról.
-New York, és kórházban. Miután elütöttek, azonnal hívták a menőket bevittek a helyi kórházba, ahol pár napig voltál, de végül áthoztak ide.
-És te eközben?-kérdeztem érdeklődve.
-Én eközben végig melletted voltam, és izgultam érted!-nyomott hosszú puszit a homlokomra.
-És mi bajom van/volt egyébként?
-Agyrázkódás leginkább. De abból egy elég durva változat.-mondta, mire bólintva rá mosolyogtam.
-És akkor most mi lesz a nászúttal?
-Semmi. Az a lényeg hogy élsz!-csókolt meg újra, és újra. Nem sokat tudtunk egymás társaságának örülni, mivel még hátra volt pát vizsgálat. Bő egy óra alatt végeztünk vele, mire vissza értem ott várt az a pár ember, akikre minden pillanatban, mindig számíthatók. Bár közölük nem mindenki család tag, de őket is annak érzek.
Ma már másodszorra jelentkezem. Az előző nagyoon rövid rész kárpótlásául megírtam ezt! :3 Remélem tetszik!! ^^ <3333
2014. március 25., kedd
16. rész-A nászút
Mint látjátok ez egy extra hiper rövid rész. Nagyon sajnálom! :( De azért remélem tetszeni fog! :)
Mivel egész nyáron különböző hotelekben ébredtem, ezért most se volt szokatlan, csak most tényleg végig ketten leszünk Patrickkel. 10 órakor nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és reggelit rendeltünk. Reggeli után elindultunk várost nézni. A Krisztus szoborról lenézve gyönyörű kilátás nyílt a Copacabanára. Persze nem csak fentről nézegettük, hanem közelebbről is megnéztük. Romantikusan, kézen fogva sétálgatunk a parton, mint valami nyálas filmben. Várost is közelebbről meg néztük, ahol össze találkoztunk néhány rajongóval akik nagyon aranyosak voltak! Két fiatal lány és egy fiú volt, akik mosolyogva jöttek felénk, oda érve hozzánk egy kis füzetkét jutott az egyik lány Patrick felé, aki mosolyogva alá írta azt. Mivel tudjuk hogy Patrick mennyire aranyos, és jó lelkű ember ezért önszántából ölelgette meg őket többször is. Még egy-egy kép és párszó erejéig maradtak velünk, de nekünk is nekik is menniük kellett. Kézen fogva sétálgattunk tovább a városban, mire megcsörrent a telefonom. Éppen az út patkáról léptem, a zöld lámpánál. Sajnos ezt nem minden autós vette figyelembe. Egy pillanat...csak egy pillanat volt. Egyik pillanatban még vidáman sétálunk, a következőben, pedig elsötétül minden.
-Sonia!!-hallottam Patrick elcsukló hangját utoljára..... .
Mivel egész nyáron különböző hotelekben ébredtem, ezért most se volt szokatlan, csak most tényleg végig ketten leszünk Patrickkel. 10 órakor nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és reggelit rendeltünk. Reggeli után elindultunk várost nézni. A Krisztus szoborról lenézve gyönyörű kilátás nyílt a Copacabanára. Persze nem csak fentről nézegettük, hanem közelebbről is megnéztük. Romantikusan, kézen fogva sétálgatunk a parton, mint valami nyálas filmben. Várost is közelebbről meg néztük, ahol össze találkoztunk néhány rajongóval akik nagyon aranyosak voltak! Két fiatal lány és egy fiú volt, akik mosolyogva jöttek felénk, oda érve hozzánk egy kis füzetkét jutott az egyik lány Patrick felé, aki mosolyogva alá írta azt. Mivel tudjuk hogy Patrick mennyire aranyos, és jó lelkű ember ezért önszántából ölelgette meg őket többször is. Még egy-egy kép és párszó erejéig maradtak velünk, de nekünk is nekik is menniük kellett. Kézen fogva sétálgattunk tovább a városban, mire megcsörrent a telefonom. Éppen az út patkáról léptem, a zöld lámpánál. Sajnos ezt nem minden autós vette figyelembe. Egy pillanat...csak egy pillanat volt. Egyik pillanatban még vidáman sétálunk, a következőben, pedig elsötétül minden.
-Sonia!!-hallottam Patrick elcsukló hangját utoljára..... .
2014. március 20., csütörtök
15. rész-A nagy nap!
*2 hónap múlva...*
3 hete értünk haza a nyári turnéról, már gőzerővel megy az esküvő szerevezés, és a számom is kezd nagyjából össze állni, mivel tegnap voltunk stúdiózni (nyár alatt egyébként megtanultam gitározni), és ugye még a turné elején megígérték hogy segítenek, és segítettek is. Ezért a szám címe így hangzik:
"Sonia Parks - Past ft. Fall Out Boy". Az esküvő szervezésről pedig annyit hogy holnap lesz a nagy nap! Csakis a számunkra fontos embereket hívtuk meg, így nem is lett annyira sok vendég. Családi és a baráti kör.
*Másnap...*
Az esküvő napja! Korán reggel kipattantam az ágyból, mivel millió dolgom volt még. A egyébként sürgés- forgásommal Patricket is felébresztetem. Miközben ő szokásos nyugalmával készülődött, én közben meg mint akit ágyúból lőttek ki rohangáltam ide oda.
-Sonia nyugalom!-kapott el Patrick két futás között.
-Jaj, nem tudok lenyugodni mindjárt késésben vagyok így is a fodrásztól, a ruhát meg még rám igazítják.-hadartam. Nevetve bólintott és puszit nyomott a homlokomra. Erre elmosolyodtam és puszit nyomva a szájára elrohantam. Ellie-vel intéztem minden előkészületet (egyébként ő lesz a tanúm). Első utunk a fodrászhoz vezetett. A hajam feltűzve, de kicsit le is engedve, begöndörítve, amit majd egy aranyos tiarával, és fátyollal fogunk díszíteni. 2 órába tartott amíg ez kész lett, ezért már indulhattunk a ruhákért is. Először az esküvő utáni ruhát igazították rám, ami egyébként egy gyönyörű zöld koktél ruha volt. De ezek után jött a világ legszebb, legcsodálatosabb ruhája az esküvő ruha. Álmaim ruhájában házasodok álmaim férfiával! Már tudom miért mondják, hogy ez az ember életében a legszebb nap! Minden kész volt, az esküvőig pedig már csak 1 óra volt, ami pont arra volt elég hogy a sminkem tökéletes legyen, ruha rám kerüljön és a tiara a fátyollal együtt. 3 órakor nyílt a templom ajtaja, amin a 3 gyönyörű koszorús lányommal, és a csodálatos apukámmal léptem be. Apukámat karon fogva lépkedtünk az oltár felé, miközben Carol, Kate és a pici Elisa mögöttünk lépkedtek. Az oltár elé érve apukám ölelés és puszi kíséretében ellépett mellőlem, és helyet foglalt anyukám mellett. Patrick mosolyogva megfogta a kezem és a fülembe súgott.
-Gyönyörű vagy!-suttogta mosolyogva. Egy halk köszönöm után puszit nyomott a homlokomra és már kezdődhetett is a szertartás. A gyűrűt a legkisebb koszorúslányom Elisa adta át. Kissé remegő kézzel, de kicsattanó örömmel húztam fel Patrick ujjára a gyűrűt. Ezek után pedig megkaptam az első csókom Mrs. Stump-ként. Mint minden esküvőn a miénken is vidáman tapsoltak a rokonok, illetve a barátok. A templomból kilépve pár szirmot is kaptunk szintén a koszorúslányainktól.Utána pedig együtt átmentünk a kiszemelt helyre ahol a fogadás lesz. Egy ideig még a menyasszonyi ruhámban voltam, de utána átvettem a gyönyörű zöld ruhámat, a hajamból pedig kivettem a tiarát, és a felkötött részt leengedtem. Hajnali 1-ig tartott a fogadás, de indulnunk kellett mivel Brazíliába megyünk nászútra. Egyébként Rio de Janeiro-ba. Hajnali 1-kor indultunk, és 3-ra mindennel együtt a hotelnél voltunk. Amolyan csöpögős romantikus filmesen a hotel szoba előtt felkapott, átvitt a küszöbön és utána már minden ment magától.... .
Esküvő *.*!! Remélem tetszett! :3 <33 :*
-Gyönyörű vagy!-suttogta mosolyogva. Egy halk köszönöm után puszit nyomott a homlokomra és már kezdődhetett is a szertartás. A gyűrűt a legkisebb koszorúslányom Elisa adta át. Kissé remegő kézzel, de kicsattanó örömmel húztam fel Patrick ujjára a gyűrűt. Ezek után pedig megkaptam az első csókom Mrs. Stump-ként. Mint minden esküvőn a miénken is vidáman tapsoltak a rokonok, illetve a barátok. A templomból kilépve pár szirmot is kaptunk szintén a koszorúslányainktól.Utána pedig együtt átmentünk a kiszemelt helyre ahol a fogadás lesz. Egy ideig még a menyasszonyi ruhámban voltam, de utána átvettem a gyönyörű zöld ruhámat, a hajamból pedig kivettem a tiarát, és a felkötött részt leengedtem. Hajnali 1-ig tartott a fogadás, de indulnunk kellett mivel Brazíliába megyünk nászútra. Egyébként Rio de Janeiro-ba. Hajnali 1-kor indultunk, és 3-ra mindennel együtt a hotelnél voltunk. Amolyan csöpögős romantikus filmesen a hotel szoba előtt felkapott, átvitt a küszöbön és utána már minden ment magától.... .
Esküvő *.*!! Remélem tetszett! :3 <33 :*
2014. március 18., kedd
14.rész-Romantic Day
Bejelentem, hogy ez az utolsó rész amit le fogok írni a turnéról, mivel nagyon unalmasnak tartom, hogy mindig leírom a koncertet. Ezért következő rész 2 hónap múlva fog történni! :) Írjátok meg nekem a Csevegőben, hogy tetszik az ötlet! :) :*
Mivel tegnap este Patrick ölében aludtam el, ezért gondoltam ma reggel ott fogok ébredni, de hát nem. Valószínűleg este ide-oda pakolgattak miután elaludtam (48 kg vagyok nem hiszem hogy megterhelő voltam) ,ezért ébredtem Patrick mellkasán. Egy puszival köszöntött, mivel egyszerre ébredtünk fel. Reggeli puszi után felmásztam rá, a kezemet a mellkasára tettem, megtámasztottam rajta a fejem, és így vártam mikor tér magához. Próbált felállni, de mivel feküdtem rajta nem ment neki. Én csak néztem rá vigyorogva, miközben ő félig csukott szemmel szenvedett.
-Fel szeretnél kelni?-mosolyogva kérdeztem még mindig rajta fekve. Az éjjeli szekrény felé nyúlva felvette a szemüvegét, és már nyitott szemmel rám nézett.
-Az a tervem!-mosolygott rám lehengerlően. Ügyet sem vetve a kérésének tovább feküdtem rajta és mosolyogtam. Egyszerűen megfogta a derekam, és egy óvatos mozdulattal félre rakott. Nem hagytam elmenni, mivel miután felállt leugrottam az ágyról és gyors mozdulattal hátulról megöleltem. Erre megfordult és egy hatalmas puszit nyomott a számra. Ezután egy újabb fordulattal indult volna, de most se engedtem elmenni! Egy nagy lépést téve elé kerültem, és egy lendület vétellel a nyakába ugrottam. A lábaimat össze kulcsoltam a dereka körül, a kezemet pedig a nyaka körül. Mivel látta, hogy nem fogok egy hamar leszállni róla, ezért megfogta a derekam nehogy leessek.
-Nem fogok szabadulni ugye?-kérdezte, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Nem!-mosolyogtam, és egy puszit nyomtam a szájára. Miközben csókolóztunk, éreztem hogy forgolódunk, de nem tudtam merre. Ágy mellé lépve, óvatosan lerakott rá, és gyorsan berohant a fürdőbe, mivel újra rácsimpaszkodva volna. 15 perc múlva ki is jött a fürdőből, de akkor már nem terveztem rácsimpaszkodni, mivel én is készülődni akartam.
-Na ha akarsz még most csimpaszkodj!-lépett mellém nevetve.
-Áh, ha előbb nem akkor most már én sem!-álltam fel.-Meguntalak.-léptem mellé nevetve. Nevetve bólintott, és a derekamat elkapva puszit nyomott a számra. Miután megszabadultunk egymástól, én is elkészültem. Reggeli után szokásosan elindultunk a koncert helyszínre és szokásosan telt minden. Csak most én is felléptem és most volt ruhám is! Haza érve szokás szerint elvoltunk, bár most a többiek hamarabb elvonultak, így este is romantikáztunk... . Óvatosan átölelt hátulról, finoman megpuszilta a nyakamat, mivel az ágy előtt álltunk, hátra léptem, és így az ágyra huppantunk. Ő feküdt a hátán én meg rajta. Erre belebökött az oldalamba,lestem mellé és azzal a lendülettel fölém került. Kézzel támaszkodott mellettem, én feljebb támaszkodtam, összekulcsoltam a kezem a nyakán, és egy hosszú csókot nyomott a számra. Körülbelül negyed órán keresztül elvoltunk, de végül összeölelkezve elaludtunk.
Mivel tegnap este Patrick ölében aludtam el, ezért gondoltam ma reggel ott fogok ébredni, de hát nem. Valószínűleg este ide-oda pakolgattak miután elaludtam (48 kg vagyok nem hiszem hogy megterhelő voltam) ,ezért ébredtem Patrick mellkasán. Egy puszival köszöntött, mivel egyszerre ébredtünk fel. Reggeli puszi után felmásztam rá, a kezemet a mellkasára tettem, megtámasztottam rajta a fejem, és így vártam mikor tér magához. Próbált felállni, de mivel feküdtem rajta nem ment neki. Én csak néztem rá vigyorogva, miközben ő félig csukott szemmel szenvedett.
-Fel szeretnél kelni?-mosolyogva kérdeztem még mindig rajta fekve. Az éjjeli szekrény felé nyúlva felvette a szemüvegét, és már nyitott szemmel rám nézett.
-Az a tervem!-mosolygott rám lehengerlően. Ügyet sem vetve a kérésének tovább feküdtem rajta és mosolyogtam. Egyszerűen megfogta a derekam, és egy óvatos mozdulattal félre rakott. Nem hagytam elmenni, mivel miután felállt leugrottam az ágyról és gyors mozdulattal hátulról megöleltem. Erre megfordult és egy hatalmas puszit nyomott a számra. Ezután egy újabb fordulattal indult volna, de most se engedtem elmenni! Egy nagy lépést téve elé kerültem, és egy lendület vétellel a nyakába ugrottam. A lábaimat össze kulcsoltam a dereka körül, a kezemet pedig a nyaka körül. Mivel látta, hogy nem fogok egy hamar leszállni róla, ezért megfogta a derekam nehogy leessek.
-Nem fogok szabadulni ugye?-kérdezte, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Nem!-mosolyogtam, és egy puszit nyomtam a szájára. Miközben csókolóztunk, éreztem hogy forgolódunk, de nem tudtam merre. Ágy mellé lépve, óvatosan lerakott rá, és gyorsan berohant a fürdőbe, mivel újra rácsimpaszkodva volna. 15 perc múlva ki is jött a fürdőből, de akkor már nem terveztem rácsimpaszkodni, mivel én is készülődni akartam.
-Na ha akarsz még most csimpaszkodj!-lépett mellém nevetve.
-Áh, ha előbb nem akkor most már én sem!-álltam fel.-Meguntalak.-léptem mellé nevetve. Nevetve bólintott, és a derekamat elkapva puszit nyomott a számra. Miután megszabadultunk egymástól, én is elkészültem. Reggeli után szokásosan elindultunk a koncert helyszínre és szokásosan telt minden. Csak most én is felléptem és most volt ruhám is! Haza érve szokás szerint elvoltunk, bár most a többiek hamarabb elvonultak, így este is romantikáztunk... . Óvatosan átölelt hátulról, finoman megpuszilta a nyakamat, mivel az ágy előtt álltunk, hátra léptem, és így az ágyra huppantunk. Ő feküdt a hátán én meg rajta. Erre belebökött az oldalamba,lestem mellé és azzal a lendülettel fölém került. Kézzel támaszkodott mellettem, én feljebb támaszkodtam, összekulcsoltam a kezem a nyakán, és egy hosszú csókot nyomott a számra. Körülbelül negyed órán keresztül elvoltunk, de végül összeölelkezve elaludtunk.
2014. március 16., vasárnap
13.rész-London and Love
A repülőn ülve folyamatosan gondolkoztam, hogy milyen zene kéne alá. Dúdolgattam, doboltam az ujjammal. Körülbelül félórán keresztül nézték némán ahogy szenvedek,amit egyébként direkt csináltak. Segítség kérően fordultam feléjük.
-Tudtok segíteni?-kérdeztem.
-Arra vártunk,mikor unod meg ezt a szenvedést, és megkérdezted!-nevetett Patrick. Szememet forgatva néztem rájuk.
-Mutasd!-vette ki a kezemből Pete. Pete köré gyűlve nézték a leírt szöveget.-Ez nagyon jó!-nézett rám elismerően.-Egyébként van elképzelésed milyen stílusban szeretnéd a számot?-kérdezte.
-Egyértelműen alternatív!-mondtam, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga. Nevetve bólintott, miközben Patrick újra elkezdte tanulmányozni a papírt.
-London után úgy is haza megyünk, és akkor tudunk stúdiózni.-mondta miközben a dalszöveget vizslata.-Van kedved megint énekelni holnap?-tér el a témától.
-Igen!-néztem rá csillogó bociszemekkel. Nevetve bólintott, és puszit nyomott a fejemre.-És ahhoz mit szólsz ha ma este ketten elmegyünk valahova?-kérdezte mosolyogva.
-Jó...de veletek mi lesz?-fordultam a többiek felé.
-Nagyfiúk vagyunk már. Megoldjuk!-nevetett Joe.
-Hát jó... .-vontam meg a vállam csodálkozva, mivel ezt az egész nem értettem. Hogy hogy csak ketten? Nem akartam megkérdezni, hátha valami meglepetés, és akkor nem akarom elrontani. Negyed óra volt a maradék út, amit végig beszéltünk. Mivel London nem arról híres, hogy hét ágra süt a nap, ezért furcsálltuk a jó időt. Mondjuk nem volt melegebb 23 fognál, de legalább a nap sütött. Bár először a szállodába mentünk, de amit láttunk a városból, már az is elképesztő gyönyörű volt! Amint elfoglaltuk a szobákat, nem vártunk, hanem indultunk is városnézésre! London Eye, Buckingham Palota, Big Ben, Tower Brigde....és még sok más nevezetesség amit már réges régen meg akartam nézni!
-Egyébként hova megyünk este?-kérdeztem Patricktól, miközben sétáltunk.
-Egy parkba!-nézett rám mosolyogva.
-Öm...jó.-néztem rá kicsit furcsa tekintettel. Látszott rajta hogy nem akar többet mondani, ezért inkább nem is kérdeztem semmit. 8 óra fele vissza értünk, és elkezdetem/elkezdünk készülődni.Egy elegáns, de mégis laza ruhát vettem fel. Patrick szokás szerint jól nézett ki. Kézen fogva sétálgattunk egy gyönyörű parkban, egyszer csak megállt, pont egy olyan facsoport alatt, ahol látni lehetett a csillagokat, előhúzta a gitárját és elénekelt egy gyönyörű dalt ami nem más volt mint a Train-Marry Me?-t!!!! Mikor meghallottam azonnal tudtam miért hívott ide! A szám után oda lépett hozzám, és egy kérdést tett fel.
-Sonia Parks leszel a feleségem?-nézett a szemembe, miközben a kezében lévő dobozkát felé tartotta, amiben gyönyörű gyűrű volt.
-Úristen.....igen!!!-ugrottam könnyezve a nyakába. Ott álltunk a csillagok alatt az ujjamon nem egy jegygyűrűvel, hanem A jegygyűrűvel! Majdnem 5 percen keresztül álltunk így össze ölelkezve, de nem tartott ez se örökké. Mosolyogva elengedett Patrick, és hosszan megcsókolt.
-Hogy csináltad ezt?-kérdeztem még mindig könnyezve, de persze mosolyogtam is.
-Segítséggel, mivel ha én eltűntem volna, akkor tudtad volna hogy tervezek valamit!-nézett rám a gyönyörűen csillogó zöld szemeivel kedvesen. Nevetve bólintottam, és szorosan átöleltem és egy újabb hosszú csók után elindultunk a hotel felé. Egész úton nem bírtam abba hagyni a mosolygást! Olyan hihetetlenül szerelmes, és boldog voltam mint még soha! Nem hiszem el hogy ez megtörtént velem! A szobába érve már a többiek mosolyogva vártak.
-Éljen az ifjú pár!-tapsolt Pete mosolyogva, mikor beléptünk az ajtón.
-Gratulálunk!-léptek mellénk.
-Köszönjük! Ti tudtatok erről?-kérdeztem.
-Persze! Segítettünk is!-mosolygott Andy. Mosolyogva bólintottam, és szorosan átöleltem őket. Csodálatos volt a tudat hogy menyasszony vagyok/leszek!
-Mikor lesz az esküvő?-kérdezte Joe, miközben leültünk.
-Még nem tudjuk!-mosolyogtam Patrickre, miközben megfogtam a kezét. Még 1 órát beszélgettünk erről az esküvő dologról, viszont az utolsó emlékem az estéről, hogy Patrick ölébe dőlve elaludtam.
Végre sikerült rész írnom! Bocsánat hogy nem írtam csak nem nagyon volt időm! :/ Ráadásul ez is rövid lett! De azért remélem várjátok Patrick és Sonia esküvőjét! ^^ <33 :*
-Tudtok segíteni?-kérdeztem.
-Arra vártunk,mikor unod meg ezt a szenvedést, és megkérdezted!-nevetett Patrick. Szememet forgatva néztem rájuk.
-Mutasd!-vette ki a kezemből Pete. Pete köré gyűlve nézték a leírt szöveget.-Ez nagyon jó!-nézett rám elismerően.-Egyébként van elképzelésed milyen stílusban szeretnéd a számot?-kérdezte.
-Egyértelműen alternatív!-mondtam, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga. Nevetve bólintott, miközben Patrick újra elkezdte tanulmányozni a papírt.
-London után úgy is haza megyünk, és akkor tudunk stúdiózni.-mondta miközben a dalszöveget vizslata.-Van kedved megint énekelni holnap?-tér el a témától.
-Igen!-néztem rá csillogó bociszemekkel. Nevetve bólintott, és puszit nyomott a fejemre.-És ahhoz mit szólsz ha ma este ketten elmegyünk valahova?-kérdezte mosolyogva.
-Jó...de veletek mi lesz?-fordultam a többiek felé.
-Nagyfiúk vagyunk már. Megoldjuk!-nevetett Joe.
-Hát jó... .-vontam meg a vállam csodálkozva, mivel ezt az egész nem értettem. Hogy hogy csak ketten? Nem akartam megkérdezni, hátha valami meglepetés, és akkor nem akarom elrontani. Negyed óra volt a maradék út, amit végig beszéltünk. Mivel London nem arról híres, hogy hét ágra süt a nap, ezért furcsálltuk a jó időt. Mondjuk nem volt melegebb 23 fognál, de legalább a nap sütött. Bár először a szállodába mentünk, de amit láttunk a városból, már az is elképesztő gyönyörű volt! Amint elfoglaltuk a szobákat, nem vártunk, hanem indultunk is városnézésre! London Eye, Buckingham Palota, Big Ben, Tower Brigde....és még sok más nevezetesség amit már réges régen meg akartam nézni!
-Egyébként hova megyünk este?-kérdeztem Patricktól, miközben sétáltunk.
-Egy parkba!-nézett rám mosolyogva.
-Öm...jó.-néztem rá kicsit furcsa tekintettel. Látszott rajta hogy nem akar többet mondani, ezért inkább nem is kérdeztem semmit. 8 óra fele vissza értünk, és elkezdetem/elkezdünk készülődni.Egy elegáns, de mégis laza ruhát vettem fel. Patrick szokás szerint jól nézett ki. Kézen fogva sétálgattunk egy gyönyörű parkban, egyszer csak megállt, pont egy olyan facsoport alatt, ahol látni lehetett a csillagokat, előhúzta a gitárját és elénekelt egy gyönyörű dalt ami nem más volt mint a Train-Marry Me?-t!!!! Mikor meghallottam azonnal tudtam miért hívott ide! A szám után oda lépett hozzám, és egy kérdést tett fel.
-Sonia Parks leszel a feleségem?-nézett a szemembe, miközben a kezében lévő dobozkát felé tartotta, amiben gyönyörű gyűrű volt.
-Úristen.....igen!!!-ugrottam könnyezve a nyakába. Ott álltunk a csillagok alatt az ujjamon nem egy jegygyűrűvel, hanem A jegygyűrűvel! Majdnem 5 percen keresztül álltunk így össze ölelkezve, de nem tartott ez se örökké. Mosolyogva elengedett Patrick, és hosszan megcsókolt.
-Hogy csináltad ezt?-kérdeztem még mindig könnyezve, de persze mosolyogtam is.
-Segítséggel, mivel ha én eltűntem volna, akkor tudtad volna hogy tervezek valamit!-nézett rám a gyönyörűen csillogó zöld szemeivel kedvesen. Nevetve bólintottam, és szorosan átöleltem és egy újabb hosszú csók után elindultunk a hotel felé. Egész úton nem bírtam abba hagyni a mosolygást! Olyan hihetetlenül szerelmes, és boldog voltam mint még soha! Nem hiszem el hogy ez megtörtént velem! A szobába érve már a többiek mosolyogva vártak.
-Éljen az ifjú pár!-tapsolt Pete mosolyogva, mikor beléptünk az ajtón.
-Gratulálunk!-léptek mellénk.
-Köszönjük! Ti tudtatok erről?-kérdeztem.
-Persze! Segítettünk is!-mosolygott Andy. Mosolyogva bólintottam, és szorosan átöleltem őket. Csodálatos volt a tudat hogy menyasszony vagyok/leszek!
-Mikor lesz az esküvő?-kérdezte Joe, miközben leültünk.
-Még nem tudjuk!-mosolyogtam Patrickre, miközben megfogtam a kezét. Még 1 órát beszélgettünk erről az esküvő dologról, viszont az utolsó emlékem az estéről, hogy Patrick ölébe dőlve elaludtam.
Végre sikerült rész írnom! Bocsánat hogy nem írtam csak nem nagyon volt időm! :/ Ráadásul ez is rövid lett! De azért remélem várjátok Patrick és Sonia esküvőjét! ^^ <33 :*
2014. március 7., péntek
12. rész-Koncert egy NAGYON NAGY csavarral
Ide az elejére szeretnék beszúrni valamit ami nagyon fontos lenne.... . Nem tudom hogy mennyien olvassátok, szeretitek a blogom, mivel nem nagyon kapok vissza jelzéseket....! :/ Kérlek titeket, hogy véleményezzétek a részeket, és iratkozzatok fel! Nagyon köszönöm azoknak aki ezt megteszik! :) :* <3 Na de most jöhet a 12. rész....! :))
A reggel a szokásosan telt, bár így az emlékek vissza térte után sokkal jobban érzem magam. Sminkelés közben viszont Patrick állt meg mellettem, és egy kérdést tett fel nekem.
-Mivel tegnap hallatunk énekelni, arra gondoltunk, hogy elvinnénk egy stúdióba és ott felénekelhetnél bármit amit szeretnél. Persze ha te is akarod.
-Tényleg?-néztem rá félig kifestette szemmel.-Nagyon nagyon szeretném! Viszont lehet egy kérésem?-kérdeztem.
-Persze! Micsoda?
-Hát...nagyon szeretnék megtanulni gitározni, és négyből hárman is tudtuk, azért gondoltam... . Persze amikor van rá időtök!
-Ha szeretnéd megtanítunk!-nevetett.-És valami alap tudásod azért van?-kérdezte kissé félve.
-Hát...jártam tanárhoz, meggyakorolgattam, de nem tudom marad-e abból valami. Nevetve bólintott, és puszit nyomott a fejemre. A koncert helyszínre indulás előtt még ma is elmentünk sétálni a városban. Elmentünk a Margit-szigetre , ahol megnéztük a zenélő szökőkutat , a Szent Mihály kápolnát , a vadaskertet, és a Japán kertet. Délután 4-ig nézelődtünk, de sajnos indulnunk kellett a koncertre. Egész jól néz ki, bár kicsit kicsi. Már kezdem kissé unni, hogy minden egyes koncert előtt ugyanaz történik... .
-Sonia, neked melyik szám megy a legjobban?-kérdezte Patrick.
-Nem tudom, az összeset kívülről tudom.
-Just One Yesterday megy?
-Igen!-bólintottam.-Miért?
-Arra gondoltam, gondoltunk, hogy Foxes részét énekelhetnéd te!-mosolygott.
-Komolyan?-kérdeztem izgatottan.
-Komolyan!-nevetett.
-Köszönööm!!-ugrottam a nyakukba.-De ebben a ruhában nem lépek színpadra!-jelentett ki.
-Miért? Mi baj ezzel a ruhával?-kérdezte furcsállva.
-Az hogy ez egy hétköznapi ruha, de egy koncert az nem hétköznapi dolog!
-És akkor most honnan szerzel ruhát?
-Elmegyek a szállodába!-kezdtem böngészni a telefonomon, hogy körülbelül mennyit kell utazni, hogy oda érjek.-Körülbelül 1 óra alatt oda érek, és 1 óra alatt vissza!
-Ez hogy? Kocsival?!-kérdezte csodálkozva Patrick.
-Dehogy is! Ez tömegközlekedéssel! Kocsival 18 perc.
-Hát jó....de akkor indulj, mert próbálni is kell.
-Jó már megyek is!-kaptam fel a táskám, és rohantam el. A tömegközlekedés elég nehézkes volt, mivel jegy árus nő nem tudott angolul, ezért kézzel-lábbal magyaráztam neki hogy 2 darab jegyet szeretnék. A hotelba sikerült össze szednem egy gyönyörű ám de Foxes-es szettet. Elég furcsa, mivel ez a szett volt rajtam, amikor mentem a fiúkat az erdőből menteni még anno... . Mire vissza értem a fiuk pont próbálni készültek.
-Azt hittük, sose érsz vissza!-nevetett Pete.
-Bocsi, de nehéz volt jegyet venni egy angolul nem tudó nőnél. Erre nevetést kaptam válaszul.
-Na, akkor menjünk! Elindultunk, de most nem mentem le a színpadtérre. Három számot próbáltak, és a negyedik pedig a Just One Yesterday volt. Patrick elmagyarázta hol énekeljek, hol lépjek be, és hol énekelek egyedül, meg persze hogy mikor menjek majd be a színpadra. Nagyon élveztem hogy velük lehettem a színpadon! Hozzá teszem ez is az álmaim közé tartozott!
-Nagyon jó voltál!-dicsért meg Patrick. Erre a többiek is egyetértően bólogattak.
-Köszönöm!-pirosodtam el.-De nagyon izgulok már most!
-Nem kell nyugi!-nevetett Patrick.-Egyébként még egy ötlet. A Rat a Tat megy?
-Naná! Az össze megy!-nevettem.
-Akkor abban is énekelsz?-kérdezte.
-Igen!-csillant fel a szemem.-De ahhoz más ru.... .
-Nem nem kell más ruha!-állított meg Patrick.
-Jó na!-nevettem.
-Akkor Rat a Tat. Nagyjából ezt is elmagyarázta Patrick hogy hogy kell lennem, hol, mikor... . 1 óra alatt lement a próba, hamarabb is vége lehetett volna, de még el kellett magyarázni nekem hogy hogy lesz ez az egész. 8 óra felé elkezdtünk készülődni (annyira hihetetlen volt hogy én is készülődtem!!!). Mostanra egy jóval erősebb sminket tettem fel, mint egy sima hétköznapra.
-Én hogy öltözzek fel?-kérdeztem miután befejeztem a sminkelést.
-Itt! Hol máshol?-kérdezte Pete.
-Nem fogok előttetek öltözni!
-Mert?-kérdezte.
-Mert nő vagyok, ti meg férfiak! Jó megyek a vécébe öltözni!-indultam a ruháimmal a vécé felé.
-Jó, kimegyünk öltözz itt!-indultak kifelé. Az ajtó csukódás után, elkezdtem felöltözni, ami 10 percet vett igénybe.
-Jöhettek!-nyitottam nekik ajtót.
-Nagyon jól nézel ki!-dicsértek meg.
-Köszönöm!-pirosodtam el. Fél 1-kor elkezdtünk skálázni Patrick-kel, illetve még gyorsan átbeszéltük a dolgokat, mielőtt kezdődött a koncert. 10 előtt pár perccel pedig elindultunk a színpad felé..... . 3 számot játszotta le a Just One Yesterday előtt.
-Egy kedves barátunk is itt van a színfalak mögött....-kezdte Pete.-Akit már nagyon régóta ismerünk, és szeretünk. De mi előtt meg tudnátok ki az, jöjjön a Just One Yesterday!!!!-ordította. Elkezdődött, és megfelelő pillanatban beléptem a színpadra.....! Rengeteg néző, reflektorok, fények, és persze a srácok. Minden úgy sikerült ahogy meg volt beszélve! A nézőknek nagyon tetszett az egész! Nem izgultam már a végére, sőt....nagyon élveztem! A szám végén Pete újra belekezdett.
-Sonia Parks!-kiabálta miközben rám mutatott. Amolyan viccesen meghajoltam, és mosolyogtam.-Tetszett nektek?-kérdezte a közönségtől. Erre egy egyértelmű, üvöltős "Igen!!!!!!" volt a válasz ami nagyon jól esett.-Akkor jöhet még? Rat a Tat?-tette fel a költői kérdést Pete. Erre is egy "Igen!!!" és "Húúúh" és sikítás volt a válasz. A Rat a Tat is jól sikerült, és azt is eszméletlenül élveztem! Mi előtt lementem volna a színpadról Pete meg felszólalt.
-Köszönjük Sonia! Máskor is énekelj!-mondta nevetve. Körbe ölelgettem őket, és elköszöntem a közönségtől. Rohantam le színpadról, mire belekezdtek a My songs-ba. Izgatottan néztem oldalról tovább a koncertet, ami még 1 órán keresztül tartott.
-Nagyon jó voltál!-jöttek ki a koncert végén a srácok.
-Köszönöm! Annyira nagyon élveztem!-ugrándoztam örömömbe, és szorosan megöleltem őket.
-Egyébként nem maradunk Magyarországon 1 hétig.-mondta Patrick miközben az öltöző felé vettük az irányt.
-Hogy hogy?-kérdeztem szomorúan.
-Hamarabb kell Londonba utaznunk, mivel előbbre rakták az ottani koncertet.-mondta miközben az öltözők felé vettük az irányt. A szállodába érve még bőven volt időnk, ezért neki fogtam, egy számomra lehetetlenek tűnő dolognak..... . Dalt kezdtem írni. A szövegét találom ki először, aztán a ritmusa, de abba biztos tudnak segíteni a srácok. Fürdés után lehuppantam az ágyra papírral, tollal, és elkezdtem agyalni.
-Mit csinálsz?-kérdezte mellém huppanva Pete.
-Éppen dalt írok!-mondtam, mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
-És megy?-kérdezte nevetve.
-Nem!-dőltem hátra az ágyon. Pete erre nevetve rátámaszkodott a combomra, felállt, és kiment.... . Hajnali 5 órakor hirtelen felkelve a papírért és a ceruzáért nyúlok, amit este előszedtem. Rögtön írni kezdtem ami eszembe jutott, erről a bő 1 hónapról. Az ismerkedés, hogy Patrick-kel összejöttünk, a turnékezdete, rájövetel hogy már 8 éve barátok vagyunk, és a múlt. Minden ami eszembe jutott. Jó, rossz, de persze rímekbe szedve. Kissé furcsa is volt hogy ilyen könnyen jön ez.... . Már bőven világos volt 8-9 óra, amikor Patrick hangját hallom hátulról.
-Mit csinálsz?-kérdezte, miközben belepuszilt a hajamba.
-Dalt írok.-mondtam folyamatosan helyzetelve.-Vagyis inkább próbálok.-helyesbítettem nevetve. Az ágyon mellém ülve olvasta a sorokat.
-Hű, ez nagyon jó! Segítsünk majd a zene komponálásban?-kérdezte.
-Hát...igen!-nevettem. Nevetve bólintott. Nem sokára be is fejeztem a dalomat, aminek már csak zenei aláfestés kell. Vidáman készülődtem, egyrészt mert Londonba megyünk, másrészt, mert nemsokára saját számom lesz (!!). Aránylag későn sikerült elindulnunk a repülővel mivel már 11 óra is volt....!
Kész is! :D Remélem tetszik! Kérlek titeket hogy kommenteljetek! :( :) ;) <33 :*
A reggel a szokásosan telt, bár így az emlékek vissza térte után sokkal jobban érzem magam. Sminkelés közben viszont Patrick állt meg mellettem, és egy kérdést tett fel nekem.
-Mivel tegnap hallatunk énekelni, arra gondoltunk, hogy elvinnénk egy stúdióba és ott felénekelhetnél bármit amit szeretnél. Persze ha te is akarod.
-Tényleg?-néztem rá félig kifestette szemmel.-Nagyon nagyon szeretném! Viszont lehet egy kérésem?-kérdeztem.
-Persze! Micsoda?
-Hát...nagyon szeretnék megtanulni gitározni, és négyből hárman is tudtuk, azért gondoltam... . Persze amikor van rá időtök!
-Ha szeretnéd megtanítunk!-nevetett.-És valami alap tudásod azért van?-kérdezte kissé félve.
-Hát...jártam tanárhoz, meggyakorolgattam, de nem tudom marad-e abból valami. Nevetve bólintott, és puszit nyomott a fejemre. A koncert helyszínre indulás előtt még ma is elmentünk sétálni a városban. Elmentünk a Margit-szigetre , ahol megnéztük a zenélő szökőkutat , a Szent Mihály kápolnát , a vadaskertet, és a Japán kertet. Délután 4-ig nézelődtünk, de sajnos indulnunk kellett a koncertre. Egész jól néz ki, bár kicsit kicsi. Már kezdem kissé unni, hogy minden egyes koncert előtt ugyanaz történik... .
-Sonia, neked melyik szám megy a legjobban?-kérdezte Patrick.
-Nem tudom, az összeset kívülről tudom.
-Just One Yesterday megy?
-Igen!-bólintottam.-Miért?
-Arra gondoltam, gondoltunk, hogy Foxes részét énekelhetnéd te!-mosolygott.
-Komolyan?-kérdeztem izgatottan.
-Komolyan!-nevetett.
-Köszönööm!!-ugrottam a nyakukba.-De ebben a ruhában nem lépek színpadra!-jelentett ki.
-Miért? Mi baj ezzel a ruhával?-kérdezte furcsállva.
-Az hogy ez egy hétköznapi ruha, de egy koncert az nem hétköznapi dolog!
-És akkor most honnan szerzel ruhát?
-Elmegyek a szállodába!-kezdtem böngészni a telefonomon, hogy körülbelül mennyit kell utazni, hogy oda érjek.-Körülbelül 1 óra alatt oda érek, és 1 óra alatt vissza!
-Ez hogy? Kocsival?!-kérdezte csodálkozva Patrick.
-Dehogy is! Ez tömegközlekedéssel! Kocsival 18 perc.
-Hát jó....de akkor indulj, mert próbálni is kell.
-Jó már megyek is!-kaptam fel a táskám, és rohantam el. A tömegközlekedés elég nehézkes volt, mivel jegy árus nő nem tudott angolul, ezért kézzel-lábbal magyaráztam neki hogy 2 darab jegyet szeretnék. A hotelba sikerült össze szednem egy gyönyörű ám de Foxes-es szettet. Elég furcsa, mivel ez a szett volt rajtam, amikor mentem a fiúkat az erdőből menteni még anno... . Mire vissza értem a fiuk pont próbálni készültek.
-Azt hittük, sose érsz vissza!-nevetett Pete.
-Bocsi, de nehéz volt jegyet venni egy angolul nem tudó nőnél. Erre nevetést kaptam válaszul.
-Na, akkor menjünk! Elindultunk, de most nem mentem le a színpadtérre. Három számot próbáltak, és a negyedik pedig a Just One Yesterday volt. Patrick elmagyarázta hol énekeljek, hol lépjek be, és hol énekelek egyedül, meg persze hogy mikor menjek majd be a színpadra. Nagyon élveztem hogy velük lehettem a színpadon! Hozzá teszem ez is az álmaim közé tartozott!
-Nagyon jó voltál!-dicsért meg Patrick. Erre a többiek is egyetértően bólogattak.
-Köszönöm!-pirosodtam el.-De nagyon izgulok már most!
-Nem kell nyugi!-nevetett Patrick.-Egyébként még egy ötlet. A Rat a Tat megy?
-Naná! Az össze megy!-nevettem.
-Akkor abban is énekelsz?-kérdezte.
-Igen!-csillant fel a szemem.-De ahhoz más ru.... .
-Nem nem kell más ruha!-állított meg Patrick.
-Jó na!-nevettem.
-Akkor Rat a Tat. Nagyjából ezt is elmagyarázta Patrick hogy hogy kell lennem, hol, mikor... . 1 óra alatt lement a próba, hamarabb is vége lehetett volna, de még el kellett magyarázni nekem hogy hogy lesz ez az egész. 8 óra felé elkezdtünk készülődni (annyira hihetetlen volt hogy én is készülődtem!!!). Mostanra egy jóval erősebb sminket tettem fel, mint egy sima hétköznapra.
-Én hogy öltözzek fel?-kérdeztem miután befejeztem a sminkelést.
-Itt! Hol máshol?-kérdezte Pete.
-Nem fogok előttetek öltözni!
-Mert?-kérdezte.
-Mert nő vagyok, ti meg férfiak! Jó megyek a vécébe öltözni!-indultam a ruháimmal a vécé felé.
-Jó, kimegyünk öltözz itt!-indultak kifelé. Az ajtó csukódás után, elkezdtem felöltözni, ami 10 percet vett igénybe.
-Jöhettek!-nyitottam nekik ajtót.
-Nagyon jól nézel ki!-dicsértek meg.
-Köszönöm!-pirosodtam el. Fél 1-kor elkezdtünk skálázni Patrick-kel, illetve még gyorsan átbeszéltük a dolgokat, mielőtt kezdődött a koncert. 10 előtt pár perccel pedig elindultunk a színpad felé..... . 3 számot játszotta le a Just One Yesterday előtt.
-Egy kedves barátunk is itt van a színfalak mögött....-kezdte Pete.-Akit már nagyon régóta ismerünk, és szeretünk. De mi előtt meg tudnátok ki az, jöjjön a Just One Yesterday!!!!-ordította. Elkezdődött, és megfelelő pillanatban beléptem a színpadra.....! Rengeteg néző, reflektorok, fények, és persze a srácok. Minden úgy sikerült ahogy meg volt beszélve! A nézőknek nagyon tetszett az egész! Nem izgultam már a végére, sőt....nagyon élveztem! A szám végén Pete újra belekezdett.
-Sonia Parks!-kiabálta miközben rám mutatott. Amolyan viccesen meghajoltam, és mosolyogtam.-Tetszett nektek?-kérdezte a közönségtől. Erre egy egyértelmű, üvöltős "Igen!!!!!!" volt a válasz ami nagyon jól esett.-Akkor jöhet még? Rat a Tat?-tette fel a költői kérdést Pete. Erre is egy "Igen!!!" és "Húúúh" és sikítás volt a válasz. A Rat a Tat is jól sikerült, és azt is eszméletlenül élveztem! Mi előtt lementem volna a színpadról Pete meg felszólalt.
-Köszönjük Sonia! Máskor is énekelj!-mondta nevetve. Körbe ölelgettem őket, és elköszöntem a közönségtől. Rohantam le színpadról, mire belekezdtek a My songs-ba. Izgatottan néztem oldalról tovább a koncertet, ami még 1 órán keresztül tartott.
-Nagyon jó voltál!-jöttek ki a koncert végén a srácok.
-Köszönöm! Annyira nagyon élveztem!-ugrándoztam örömömbe, és szorosan megöleltem őket.
-Egyébként nem maradunk Magyarországon 1 hétig.-mondta Patrick miközben az öltöző felé vettük az irányt.
-Hogy hogy?-kérdeztem szomorúan.
-Hamarabb kell Londonba utaznunk, mivel előbbre rakták az ottani koncertet.-mondta miközben az öltözők felé vettük az irányt. A szállodába érve még bőven volt időnk, ezért neki fogtam, egy számomra lehetetlenek tűnő dolognak..... . Dalt kezdtem írni. A szövegét találom ki először, aztán a ritmusa, de abba biztos tudnak segíteni a srácok. Fürdés után lehuppantam az ágyra papírral, tollal, és elkezdtem agyalni.
-Mit csinálsz?-kérdezte mellém huppanva Pete.
-Éppen dalt írok!-mondtam, mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
-És megy?-kérdezte nevetve.
-Nem!-dőltem hátra az ágyon. Pete erre nevetve rátámaszkodott a combomra, felállt, és kiment.... . Hajnali 5 órakor hirtelen felkelve a papírért és a ceruzáért nyúlok, amit este előszedtem. Rögtön írni kezdtem ami eszembe jutott, erről a bő 1 hónapról. Az ismerkedés, hogy Patrick-kel összejöttünk, a turnékezdete, rájövetel hogy már 8 éve barátok vagyunk, és a múlt. Minden ami eszembe jutott. Jó, rossz, de persze rímekbe szedve. Kissé furcsa is volt hogy ilyen könnyen jön ez.... . Már bőven világos volt 8-9 óra, amikor Patrick hangját hallom hátulról.
-Mit csinálsz?-kérdezte, miközben belepuszilt a hajamba.
-Dalt írok.-mondtam folyamatosan helyzetelve.-Vagyis inkább próbálok.-helyesbítettem nevetve. Az ágyon mellém ülve olvasta a sorokat.
-Hű, ez nagyon jó! Segítsünk majd a zene komponálásban?-kérdezte.
-Hát...igen!-nevettem. Nevetve bólintott. Nem sokára be is fejeztem a dalomat, aminek már csak zenei aláfestés kell. Vidáman készülődtem, egyrészt mert Londonba megyünk, másrészt, mert nemsokára saját számom lesz (!!). Aránylag későn sikerült elindulnunk a repülővel mivel már 11 óra is volt....!
Kész is! :D Remélem tetszik! Kérlek titeket hogy kommenteljetek! :( :) ;) <33 :*
2014. március 5., szerda
11. rész-Múlt árnyai
Ez egy nagyon hosszúúú rész lesz! Remélem azért tetszik!:)
-Ez nem lehet igaz!-sápadt le Patrick is.
-Ez nem lehet igaz!-sápadt le Patrick is.
-Mi....mi ez?-néztek a többiek.
-Ez nem lehet igaz! Akkor mi már 8 éve ismerjük egymást!-nézegettem a képeket részben örömmel.
-Akkor a Save rock and roll album klipek nem kitaláltak! Azok mind megtörténtek, csak te is velünk voltál!-nézett rám Pete.
-Igen! Most már emlékszem mindenre! A kiszabadítás! És...és minden meg van!-kiabáltam, miközben a sírás kerülgetett. Én is tagja voltam annak a szemét.....khm....inkább nem káromkodom maradjunk annyiba hogy csaj csapatnak, akik bántották őket, de nekem hamar felnyílt a szemem! Pontosan úgy történt minden mint ahogy a Save rock and roll klipekbe, mondjuk nem teljesen. Például én segítettem nekik végig, és Patrick-nek megmaradt a keze. Úgy kezdődött hogy elrabolták őket, de Patrick kezét nem vágták le egy véletlen folytán. Külön-külön helyiségben kínozták őket. Először Patrickhez mentem, aki a székhez volt kikötözve.
-Majd én ezt elintézem lányok.-mondtam a szobába belépve.
-Biztos?-kérdezte a 2 tűsarkúban tipegő gyilkos.
-Igen!-bólintottam, mire ők kifelé vették az irányt. Patrick felé fordultam, miközben ő félve nézett rám, és várta mit fogok vele tenni.
-Nyugalom. Kiszabadítani jöttelek.-mondtam miközben elkezdtem a kezét kiszabadítani.
-Eltudom képzelni.....-nyögte.
-Nyugalom! Tényleg azért jöttem!-mosolyogtam rá, egy nyugtató ölelés kíséretében. Mosolyogva rám nézett és bólintott.
-Gyere folyamatosan mögöttem, és ha engedelmeskedsz, akkor nem esik bajod!-mondtam kissé parancsoló hangnemben. Bólintott, és megfogtam a kezem. Kicsit belepirulva felnéztem rá, és rá mosolyogtam. Így kézen fogva jött mögöttem, miközben Pete szobája felé tartottunk.
-Te bújj el, és meg se mozdulj!-parancsoltam rá. Ő bólintva arrébb ment, és eltűnt. Csendben beléptem a szobába, mire kicsit érdekes látvány fogadott. Pete egyik "kedves" lányzót ütötte szét egy kapókézzel. Éppen indult felém, de én gyorsan leállítottam.
-Tedd le! Segíteni jöttem!-léptem gyorsan hátra.
-Persze! Segíteni megölni!-egy lépésen múlt hogy nem bántott, de gyorsan félre ugrottam.
-Kérlek ne! Patricket már kiszabadítottam!
-És én ezt el is higgyem?-kérdezte még mindig fogva a kampókezet.
-Kérlek!-könyörögtem, mire ő leengedte a művégtagot.-Nem foglak bántani! Megígérem!-mosolyogtam rá bátorítóan. Vissza mosolyogva bólintott, és elindultunk kifelé.
-Mint amit már Patricknek is mondtam. Csakis mögöttem gyere, és legyél nagyon óvatos!-erre bólintva elindultunk kifelé a szobából.
-Patrick, előjöhetsz!-suttogtam.
-Itt vagyok!-lépett elő suttogva a sötétségből.
-Na, csakis mögöttem! Induljunk Andy-ért!
-Veled mi történt?-fordult Patrick Pete-hez.
-Csak kinyírtam egy csajt egy kampókézzel.-vonta meg a vállát, mire halk nevetés hangzott fel.
-Pszt! Inkább induljunk!-parancsoltam rá a két poén zsákra. Halk léptekkel haladtunk Andy szobája felé, ami előtt szintén búvóhelyre parancsoltam őket.
-Folytathatom tovább én?-kérdeztem a nagy hajú szőkeségtől.
-Nem drága! Ő az enyém!-simította végig a kezét Andy arcán, akin kényszerzubbony és egy hatalmas fülhallgató volt.
-Kérlek!
-Na, de csak mert szépen kéred!-engedte el, és kifelé kezdett tipegni ő is. Miután kiment, gyorsan kikapcsoltam a kamerát ami az ő szenvedését vette. Kiszabadítottam a kényszerzubbonyból és levettem a fejéről a fülhallgatót.
-Nem bántalak segíteni jöttem!-mondtam.
-Miért akarnál te segíteni rajtam?-kérdezte halkan.
-Mivel ti ezt nem érdemlitek meg!
-Mármint még kik?
-Patrick, Pete, te, és Joe. Patrick és Pete már kiszabadultak.
-Tényleg?
-Tényleg!-mosolyogtam rá is.-De induljunk, mielőtt rájuk találnak. Gyorsan elindultunk kifelé, de kint már Patrick és Pete várt.
-Ti mi a francot kerestek itt?!-kérdeztem dühösen.
-Hát...nem volt kedvünk tovább bújkálni.
-Ez nem kedv kérdése! Mi lett volna ha meglátnak? Azt akarjátok mindannyian meghaljunk?-kérdezgettem idegesen.
-Nem csak....bocsánat!-néztek rám hihetetlen aranyos,megbánó kiskutya szemekkel.
-Na jó....én bocsánat hogy így felhúztam magam, de nem szeretném ha bajotok esne!-léptem hozzájuk, és megöleltem mind a hármójukat, amit először nem értettek, de kedvesen vissza öleltek.-Na akkor már csak Joe van! Gyerünk!-egyre gyorsabban lépkedtünk, sőt szinte már futottunk.
-Na kifelé törpék!-léptem be Joe kínzószobájába, ahol 3 kis törpe dobálta őt.
-Nem! Most nem!-indította felém a kezét amibe egy tojás volt.
-Azt próbáld meg! Nagyon megbánod ha hozzám vágod!-néztem rá dühösen. Óvatosan leengedte a kezét, és kifelé kezdtek slisszolni.-Ha bárkinek szóltok hogy itt vagyok, akkor nagy bajok lesznek!-néztem rájuk szűrős szemmel. Erre ők bólintva kifutottak a szobából.
-Nem bántalak! Ne félj. Segítek! Patrick, Pete és Andy már kint várnak! Ha hiszed, ha nem!-mondtam miközben szabadítottam ki. Nem vártam meg a "miért segítenéltet", ezért inkább egyszerre elmondtam. Kicsit furcsállta a modorom, de bólintva kijött velem.
-Na gyerünk!-suttogtam a többieknek is. Hárman elő bújtak, és végre teljes csapattal kifelé indultunk. Éppen már ültek be a kocsiba amikor keresztezték a tervem.
-Hová, hová Sonia a 4 úriemberrel.-lépett elém összefont karokkal Samantha, az egyik tűsarkúban tipegő gyilkos.
-Én....én viszem őket....máshova is kínozni.-hebegtem ijedten.
-Aha, de legközelebb szólj!
-Rendben!-fújtam ki magam.-Akkor indulhatunk?-kérdeztem sürgetve.
-Egyedül semmiképpen sem!
-Kérlek! Vigyázni fogok!
-Jó, de hova is viszed őket?
-A-a-a....
-Jó, így nem mész! Majd mi visszük őket!
-Kérlek had menjek!
-Nem, te itt maradsz! Kate hozd a kulcsot!
-Menjetek csak együtt, eddig rakok zsákot a fejükre!
-Jó, de nem csinálj semmi butaságot!-indultak befelé.
-Na jó! Nem mehetek! Ezt rátok kell raknom.-fogtam a kezembe 4 zsákot, és 8 kötelet.-Nagyon vigyázzatok magatokra! Bántani fognak! Rátok fognak küldeni jó pár kis srácot, hogy végezzenek veletek! Fussatok be az erdőbe! Értetek fogok menni!-mondtam a tervem, miközben a fejükre raktam a zsákot, és megkötöztem őket. Mire Samantha és Kate vissza értek, addig becsuktam a kocsi ajtaját, és már csak indulniuk kellet.Nagyon aggódtam a srácokért, hogy túlélik-e ezt az utat. Hajnal 3 óra körül érkeztek vissza ketten... . Reggel 7 óra fele még mindenki aludt, ezért kitudtam szökni. Csendben lépkedtem (egyébként ugyan úgy néztem ki én is mint a többiek, de akkor kivételesen normális ruhába mentem. Éppen az úton nézelődtem vajon merre lehetnek, és közben megláttam Patricket, hogy stoppol.
-Gyere szállj be!-nyitottam ki mosolyogva az ajtót.-A többiek hol vannak?-kérdeztem félve.
-Nem tudom. Négy különböző irányba kezdtünk este futni. Azóta nem láttam őket!
-Úristen! Mit csináltak veletek azok a vadállatok?
-Jött körülbelül 10 kisfiú szöges basketball ütővel, bicikli kormánnyal, vaslánccal, baltával, és azzal kezdtek el kergetni. Azt tudom, hogy nekem nem nagyon lett bajom.
-Még szerencse! Remélem a többieknek sem!-mondtam ijedten.
-Biztos túlélték!-mosolygott rám Patrick biztatóan.
-Remélem!
Nagyjából fél óra utazás után Andyt is megtaláltuk. Nem sokkal Joe,aztán Pete-et is. Így már biztos voltam, hogy nem eshet bajuk. Ezek után a Linda Vista kórház felé vettük az utat. Mielőtt megérkeztünk, úgy döntöttem bekapcsolom a rádiót. Nagyon rossz döntés volt, mivel ezek a szemét boszorkák csináltak egy hipnotizáló zenét, amitől Patrick teljesen bekattan. Mivel én nem tudtam hogy ez van bent a rádióban gyanútlanul kapcsoltam be. Sajnos későn vettem észre hogy mi van benne Patrick bekattant, és a 3 srác elkezdett befele szaladni a kórházba, utánuk pedig Patrick. Én is rögtön kipattantam a kocsiból, és utánuk rohantam. 1 teljes órán keresztül kergetőztünk, és egy pillanaton múlt, hogy Patrick nem ölte meg Joe-t. Volt egy zene, ami kiűzte belőle a gonoszat, és éppen hogy csak betudtam indítani.
-Állj!!!-nyomtam be a bekapcsoló gombot. Patrick a zene hallatára óvatosan elengedte Joe-t, és felénk nézett.
-Mi történt?-kérdezte.
-A zenétől bekattantál, és körülbelül, 1 másodpercen múlott, hogy nem ölted meg Joe-t.-magyaráztam.
-Úristen....és mitől jöttem rendbe?
-A zenétől!-mutattam felé a zenelejátszót. Joe nagy nehezen felkelt, mivel eddig feküdt.
-Köszönöm!-jött oda hozzám és ölelt át szorosan. Ebből egy hatalmas csoportos ölelés lett. Akkor, és ott megfogadtuk, hogy örökre barátok maradunk.... . Ezek után jöttek a közös emlékek! Viszont a kínzó szemetek megtudták hogy túléltük (közben kiderült, hogy én a srácokkal vagyok), ezért egy komoly kínzás következtében szét választottak minket. A 4 srácot egy helyiségben kínozták, tőlem távol, hogy teljesen elfelejtsenek. 1 egész hétig ott voltunk, de egy idő után ránk talált a rendőrség, és az egész bandát börtönbe csukták, de addigra már túl késő volt...kitörlődtek az emlékek részben. A szüleim sose említették, hogy ilyen történt velem...! Akkor valószínűleg ezért vagyok ennyire durván oda értük, mivel egy komoly barátság áll mögöttünk....! Szörnyű volt ez végig gondolni, hogy ilyen történt velem, velük, velünk! Egy hatalmas könnycsepp gördült végig az arcomon, amit több is követett. A többiek is kővé dermedve ültek. Ezek szerint ők is vissza emlékeztek. Elsőnek Pete vett magán erőt, és ő szólalt meg.
-Ez...ijesztő....!-nézett maga elé halálsápadtan, mint mindannyian. Kisírt szemmel oda léptem hozzájuk, és egy csoport ölelést kezdeményeztem. Mosolyogva közelebb léptek hozzám, és átöleltem őket.
-Ígérjétek meg nekem, még egyszer, hogy örökre barátok leszünk!-szipogtam. Bólintva rám mosolyogtak, és átöleltek. Hihetetlen érzés volt erre emlékezni! Még az eddiginél is közelebbi barátoknak érzem őket! Nem is csak a barátaim! Már a családom!
-Nem nézzük végig az albumot? Azért nem emlékszem annyira részletesen a dolgokra.... .
-De! Jó ötlet!-mosolyogtak rám. Kinyitva az albumot elkezdtük nézegetni, rengeteg régi kép volt amin nevettünk, volt amin csodálkoztunk, de volt amin komoly arcot vágtunk. Amin a leginkább csodálkoztunk, az az volt ahol én is Patrick...éppen csókolózunk... . Tehát én is Patrick már majdnem 7 éve együtt vagyunk! Ez részben csodálatos, részben furcsa.
-De hát...akkor ha 7 éve együtt vagyunk, akkor én megcsaltalak. Mivel 4 éve volt egy barátom.-mondtam furcsa arckifejezéssel.
-Akkor ezek szerint én is.... . Nekem 5 éve volt barátnőm.-nézett ő is elég furcsa, csodálkozó arckifejezéssel. Erre a 3 fiútól hatalmas röhögést kaptunk "válaszul". Ebben csak az a furcsa, hogy Patrick majdnem 18 éves volt amikor én csak 14! Egyébként rengeteg kép volt! Plusz egy kép, plusz egy vissza jövő emlék! Majdnem este 11-ig nézegettük a képeket, amik mint kiderültek mindig is itt voltak, csak a szüleim mutogatták nekem mindig ezt az albumot, és azért nem láttam eddig ezeket a képeket.
-Na jó! Én elfáradtam.-sóhajtottam, miközben feltápászkodtam az ágyról.-Megyek lezuhanyzom. A fiúk bólintva tovább nézegették az albumot. Miután kijöttem a fürdőszobából Patrick elém állt.
-Sonia, te énekeltél a fürdőbe?-kérdezte.
-Őőő...igen! Ennyire kihallatszik?-nevettem.
-Igen! De nem azért mondtam, mert rossz volt, hanem azért mert eszméletlenül jó!-mosolygott rám bátorítóan.-Azt mondtad nem tudsz énekelni!
-Köszi, de amúgy nem azt mondtam, hogy nem tudok énekelni, csak azt hogy az egy emberrel született adottság!
-Igen, vagyis azt mondtad nem tudsz énekelni.
-Hát jó... . De akkor szerinted tudok?-kérdeztem.
-Énekelj!-jelentette ki Patrick.
-Mi?? Nem! Nem kezdek el csak úgy énekelni!-mondtam döbbenten.
-Na, de bármit amit szeretnél!
-Ja, előttünk nem szégyenlősködj!-szállt be Pete is.
-Naa! Énekelj!-kérlelt Joe.
-Biztos jó hangos van!-folytatta Andy.
-Na jó! De mit?
-Amit akarsz!
-Jó akkor a My songs. Khm.... .-egy köhögés után el is kezdtem. Végül majdnem az egészet elénekeltem, és közben még élveztem is.
-Hű! Még hogy nem tudsz énekelni! Nagyon jól énekelsz!-ámuldozott Pete.
-Ezt szégyellted előttünk?? Ezt a jó hangot?-kérdezte Patrick. Joe és Andy egyetértően bólogattak.
-Hát...nem tudom...! Azért köszi!-nevettem. De most nem is tudok gondolkozni, mivel nagyon fáradt vagyok!Ásítottam egy hatalmasat.-Megyek aludni jó éjt!
-Jó éjt!-köszöntek.
Fáradtan bedőltem az ágyba, és mély alomba szenderültem.
Remélem tetszett ez a rész! Kommentben tessék véleményezni! ;) :)) <3 :*
-Majd én ezt elintézem lányok.-mondtam a szobába belépve.
-Biztos?-kérdezte a 2 tűsarkúban tipegő gyilkos.
-Igen!-bólintottam, mire ők kifelé vették az irányt. Patrick felé fordultam, miközben ő félve nézett rám, és várta mit fogok vele tenni.
-Nyugalom. Kiszabadítani jöttelek.-mondtam miközben elkezdtem a kezét kiszabadítani.
-Eltudom képzelni.....-nyögte.
-Nyugalom! Tényleg azért jöttem!-mosolyogtam rá, egy nyugtató ölelés kíséretében. Mosolyogva rám nézett és bólintott.
-Gyere folyamatosan mögöttem, és ha engedelmeskedsz, akkor nem esik bajod!-mondtam kissé parancsoló hangnemben. Bólintott, és megfogtam a kezem. Kicsit belepirulva felnéztem rá, és rá mosolyogtam. Így kézen fogva jött mögöttem, miközben Pete szobája felé tartottunk.
-Te bújj el, és meg se mozdulj!-parancsoltam rá. Ő bólintva arrébb ment, és eltűnt. Csendben beléptem a szobába, mire kicsit érdekes látvány fogadott. Pete egyik "kedves" lányzót ütötte szét egy kapókézzel. Éppen indult felém, de én gyorsan leállítottam.
-Tedd le! Segíteni jöttem!-léptem gyorsan hátra.
-Persze! Segíteni megölni!-egy lépésen múlt hogy nem bántott, de gyorsan félre ugrottam.
-Kérlek ne! Patricket már kiszabadítottam!
-És én ezt el is higgyem?-kérdezte még mindig fogva a kampókezet.
-Kérlek!-könyörögtem, mire ő leengedte a művégtagot.-Nem foglak bántani! Megígérem!-mosolyogtam rá bátorítóan. Vissza mosolyogva bólintott, és elindultunk kifelé.
-Mint amit már Patricknek is mondtam. Csakis mögöttem gyere, és legyél nagyon óvatos!-erre bólintva elindultunk kifelé a szobából.
-Patrick, előjöhetsz!-suttogtam.
-Itt vagyok!-lépett elő suttogva a sötétségből.
-Na, csakis mögöttem! Induljunk Andy-ért!
-Veled mi történt?-fordult Patrick Pete-hez.
-Csak kinyírtam egy csajt egy kampókézzel.-vonta meg a vállát, mire halk nevetés hangzott fel.
-Pszt! Inkább induljunk!-parancsoltam rá a két poén zsákra. Halk léptekkel haladtunk Andy szobája felé, ami előtt szintén búvóhelyre parancsoltam őket.
-Folytathatom tovább én?-kérdeztem a nagy hajú szőkeségtől.
-Nem drága! Ő az enyém!-simította végig a kezét Andy arcán, akin kényszerzubbony és egy hatalmas fülhallgató volt.
-Kérlek!
-Na, de csak mert szépen kéred!-engedte el, és kifelé kezdett tipegni ő is. Miután kiment, gyorsan kikapcsoltam a kamerát ami az ő szenvedését vette. Kiszabadítottam a kényszerzubbonyból és levettem a fejéről a fülhallgatót.
-Nem bántalak segíteni jöttem!-mondtam.
-Miért akarnál te segíteni rajtam?-kérdezte halkan.
-Mivel ti ezt nem érdemlitek meg!
-Mármint még kik?
-Patrick, Pete, te, és Joe. Patrick és Pete már kiszabadultak.
-Tényleg?
-Tényleg!-mosolyogtam rá is.-De induljunk, mielőtt rájuk találnak. Gyorsan elindultunk kifelé, de kint már Patrick és Pete várt.
-Ti mi a francot kerestek itt?!-kérdeztem dühösen.
-Hát...nem volt kedvünk tovább bújkálni.
-Ez nem kedv kérdése! Mi lett volna ha meglátnak? Azt akarjátok mindannyian meghaljunk?-kérdezgettem idegesen.
-Nem csak....bocsánat!-néztek rám hihetetlen aranyos,megbánó kiskutya szemekkel.
-Na jó....én bocsánat hogy így felhúztam magam, de nem szeretném ha bajotok esne!-léptem hozzájuk, és megöleltem mind a hármójukat, amit először nem értettek, de kedvesen vissza öleltek.-Na akkor már csak Joe van! Gyerünk!-egyre gyorsabban lépkedtünk, sőt szinte már futottunk.
-Na kifelé törpék!-léptem be Joe kínzószobájába, ahol 3 kis törpe dobálta őt.
-Nem! Most nem!-indította felém a kezét amibe egy tojás volt.
-Azt próbáld meg! Nagyon megbánod ha hozzám vágod!-néztem rá dühösen. Óvatosan leengedte a kezét, és kifelé kezdtek slisszolni.-Ha bárkinek szóltok hogy itt vagyok, akkor nagy bajok lesznek!-néztem rájuk szűrős szemmel. Erre ők bólintva kifutottak a szobából.
-Nem bántalak! Ne félj. Segítek! Patrick, Pete és Andy már kint várnak! Ha hiszed, ha nem!-mondtam miközben szabadítottam ki. Nem vártam meg a "miért segítenéltet", ezért inkább egyszerre elmondtam. Kicsit furcsállta a modorom, de bólintva kijött velem.
-Na gyerünk!-suttogtam a többieknek is. Hárman elő bújtak, és végre teljes csapattal kifelé indultunk. Éppen már ültek be a kocsiba amikor keresztezték a tervem.
-Hová, hová Sonia a 4 úriemberrel.-lépett elém összefont karokkal Samantha, az egyik tűsarkúban tipegő gyilkos.
-Én....én viszem őket....máshova is kínozni.-hebegtem ijedten.
-Aha, de legközelebb szólj!
-Rendben!-fújtam ki magam.-Akkor indulhatunk?-kérdeztem sürgetve.
-Egyedül semmiképpen sem!
-Kérlek! Vigyázni fogok!
-Jó, de hova is viszed őket?
-A-a-a....
-Jó, így nem mész! Majd mi visszük őket!
-Kérlek had menjek!
-Nem, te itt maradsz! Kate hozd a kulcsot!
-Menjetek csak együtt, eddig rakok zsákot a fejükre!
-Jó, de nem csinálj semmi butaságot!-indultak befelé.
-Na jó! Nem mehetek! Ezt rátok kell raknom.-fogtam a kezembe 4 zsákot, és 8 kötelet.-Nagyon vigyázzatok magatokra! Bántani fognak! Rátok fognak küldeni jó pár kis srácot, hogy végezzenek veletek! Fussatok be az erdőbe! Értetek fogok menni!-mondtam a tervem, miközben a fejükre raktam a zsákot, és megkötöztem őket. Mire Samantha és Kate vissza értek, addig becsuktam a kocsi ajtaját, és már csak indulniuk kellet.Nagyon aggódtam a srácokért, hogy túlélik-e ezt az utat. Hajnal 3 óra körül érkeztek vissza ketten... . Reggel 7 óra fele még mindenki aludt, ezért kitudtam szökni. Csendben lépkedtem (egyébként ugyan úgy néztem ki én is mint a többiek, de akkor kivételesen normális ruhába mentem. Éppen az úton nézelődtem vajon merre lehetnek, és közben megláttam Patricket, hogy stoppol.
-Gyere szállj be!-nyitottam ki mosolyogva az ajtót.-A többiek hol vannak?-kérdeztem félve.
-Nem tudom. Négy különböző irányba kezdtünk este futni. Azóta nem láttam őket!
-Úristen! Mit csináltak veletek azok a vadállatok?
-Jött körülbelül 10 kisfiú szöges basketball ütővel, bicikli kormánnyal, vaslánccal, baltával, és azzal kezdtek el kergetni. Azt tudom, hogy nekem nem nagyon lett bajom.
-Még szerencse! Remélem a többieknek sem!-mondtam ijedten.
-Biztos túlélték!-mosolygott rám Patrick biztatóan.
-Remélem!
Nagyjából fél óra utazás után Andyt is megtaláltuk. Nem sokkal Joe,aztán Pete-et is. Így már biztos voltam, hogy nem eshet bajuk. Ezek után a Linda Vista kórház felé vettük az utat. Mielőtt megérkeztünk, úgy döntöttem bekapcsolom a rádiót. Nagyon rossz döntés volt, mivel ezek a szemét boszorkák csináltak egy hipnotizáló zenét, amitől Patrick teljesen bekattan. Mivel én nem tudtam hogy ez van bent a rádióban gyanútlanul kapcsoltam be. Sajnos későn vettem észre hogy mi van benne Patrick bekattant, és a 3 srác elkezdett befele szaladni a kórházba, utánuk pedig Patrick. Én is rögtön kipattantam a kocsiból, és utánuk rohantam. 1 teljes órán keresztül kergetőztünk, és egy pillanaton múlt, hogy Patrick nem ölte meg Joe-t. Volt egy zene, ami kiűzte belőle a gonoszat, és éppen hogy csak betudtam indítani.
-Állj!!!-nyomtam be a bekapcsoló gombot. Patrick a zene hallatára óvatosan elengedte Joe-t, és felénk nézett.
-Mi történt?-kérdezte.
-A zenétől bekattantál, és körülbelül, 1 másodpercen múlott, hogy nem ölted meg Joe-t.-magyaráztam.
-Úristen....és mitől jöttem rendbe?
-A zenétől!-mutattam felé a zenelejátszót. Joe nagy nehezen felkelt, mivel eddig feküdt.
-Köszönöm!-jött oda hozzám és ölelt át szorosan. Ebből egy hatalmas csoportos ölelés lett. Akkor, és ott megfogadtuk, hogy örökre barátok maradunk.... . Ezek után jöttek a közös emlékek! Viszont a kínzó szemetek megtudták hogy túléltük (közben kiderült, hogy én a srácokkal vagyok), ezért egy komoly kínzás következtében szét választottak minket. A 4 srácot egy helyiségben kínozták, tőlem távol, hogy teljesen elfelejtsenek. 1 egész hétig ott voltunk, de egy idő után ránk talált a rendőrség, és az egész bandát börtönbe csukták, de addigra már túl késő volt...kitörlődtek az emlékek részben. A szüleim sose említették, hogy ilyen történt velem...! Akkor valószínűleg ezért vagyok ennyire durván oda értük, mivel egy komoly barátság áll mögöttünk....! Szörnyű volt ez végig gondolni, hogy ilyen történt velem, velük, velünk! Egy hatalmas könnycsepp gördült végig az arcomon, amit több is követett. A többiek is kővé dermedve ültek. Ezek szerint ők is vissza emlékeztek. Elsőnek Pete vett magán erőt, és ő szólalt meg.
-Ez...ijesztő....!-nézett maga elé halálsápadtan, mint mindannyian. Kisírt szemmel oda léptem hozzájuk, és egy csoport ölelést kezdeményeztem. Mosolyogva közelebb léptek hozzám, és átöleltem őket.
-Ígérjétek meg nekem, még egyszer, hogy örökre barátok leszünk!-szipogtam. Bólintva rám mosolyogtak, és átöleltek. Hihetetlen érzés volt erre emlékezni! Még az eddiginél is közelebbi barátoknak érzem őket! Nem is csak a barátaim! Már a családom!
-Nem nézzük végig az albumot? Azért nem emlékszem annyira részletesen a dolgokra.... .
-De! Jó ötlet!-mosolyogtak rám. Kinyitva az albumot elkezdtük nézegetni, rengeteg régi kép volt amin nevettünk, volt amin csodálkoztunk, de volt amin komoly arcot vágtunk. Amin a leginkább csodálkoztunk, az az volt ahol én is Patrick...éppen csókolózunk... . Tehát én is Patrick már majdnem 7 éve együtt vagyunk! Ez részben csodálatos, részben furcsa.
-De hát...akkor ha 7 éve együtt vagyunk, akkor én megcsaltalak. Mivel 4 éve volt egy barátom.-mondtam furcsa arckifejezéssel.
-Akkor ezek szerint én is.... . Nekem 5 éve volt barátnőm.-nézett ő is elég furcsa, csodálkozó arckifejezéssel. Erre a 3 fiútól hatalmas röhögést kaptunk "válaszul". Ebben csak az a furcsa, hogy Patrick majdnem 18 éves volt amikor én csak 14! Egyébként rengeteg kép volt! Plusz egy kép, plusz egy vissza jövő emlék! Majdnem este 11-ig nézegettük a képeket, amik mint kiderültek mindig is itt voltak, csak a szüleim mutogatták nekem mindig ezt az albumot, és azért nem láttam eddig ezeket a képeket.
-Na jó! Én elfáradtam.-sóhajtottam, miközben feltápászkodtam az ágyról.-Megyek lezuhanyzom. A fiúk bólintva tovább nézegették az albumot. Miután kijöttem a fürdőszobából Patrick elém állt.
-Sonia, te énekeltél a fürdőbe?-kérdezte.
-Őőő...igen! Ennyire kihallatszik?-nevettem.
-Igen! De nem azért mondtam, mert rossz volt, hanem azért mert eszméletlenül jó!-mosolygott rám bátorítóan.-Azt mondtad nem tudsz énekelni!
-Köszi, de amúgy nem azt mondtam, hogy nem tudok énekelni, csak azt hogy az egy emberrel született adottság!
-Igen, vagyis azt mondtad nem tudsz énekelni.
-Hát jó... . De akkor szerinted tudok?-kérdeztem.
-Énekelj!-jelentette ki Patrick.
-Mi?? Nem! Nem kezdek el csak úgy énekelni!-mondtam döbbenten.
-Na, de bármit amit szeretnél!
-Ja, előttünk nem szégyenlősködj!-szállt be Pete is.
-Naa! Énekelj!-kérlelt Joe.
-Biztos jó hangos van!-folytatta Andy.
-Na jó! De mit?
-Amit akarsz!
-Jó akkor a My songs. Khm.... .-egy köhögés után el is kezdtem. Végül majdnem az egészet elénekeltem, és közben még élveztem is.
-Hű! Még hogy nem tudsz énekelni! Nagyon jól énekelsz!-ámuldozott Pete.
-Ezt szégyellted előttünk?? Ezt a jó hangot?-kérdezte Patrick. Joe és Andy egyetértően bólogattak.
-Hát...nem tudom...! Azért köszi!-nevettem. De most nem is tudok gondolkozni, mivel nagyon fáradt vagyok!Ásítottam egy hatalmasat.-Megyek aludni jó éjt!
-Jó éjt!-köszöntek.
Fáradtan bedőltem az ágyba, és mély alomba szenderültem.
Remélem tetszett ez a rész! Kommentben tessék véleményezni! ;) :)) <3 :*
2014. március 4., kedd
10 rész- Hungary!
Reggel 9 órakor Patrick ölébe fekve beszélgetésre ébredtem.
-Mikor érünk oda?-kérdeztem nagy nyújtózkodás közben.
-Hát...szerintem nem sokára! Ausztria felett vagyunk most.-nézett ki az ablakon, és kisimította az arcomból a kócos hajszálakat. Még bő félórát repültünk a leszállásig, de ami leszálláskor fogadott...elámultam! Újságírók, sikítozó rajongók folyamatosan magyaráztak valami borzalmas angol kiejtéssel! Míg nekünk utat törtek, közben jöttek utánunk és magyaráztak "Patrick, Patrick" meg "Pete, Pete", közben megnyomták a kezükbe a füzeteket, tollakat, papírokat, fényképeket... . Mosolyogva, nagyon kedvesen tűrték a srácok, és megpróbáltak autogramot adni, de hát nekünk menni kellett. Még a buszra felszállás előtt vissza integettek.
-Huh, azt hittem ezt nem ússzuk meg élve!-vettem le a napszemüvegemet.
-Nem történt semmi!-nevetett Pete.-Már megszoktuk.-rántotta meg a vállát.
-Hát én nem!-nevetettem.
-Majd megszokod!-adott nevetve egy puszit Patrick.
Egyébként egyre jobban beértünk a városba, ami egyszerűen gyönyörű volt! Nem hatalmas üvegablakos felhőkarcolók mindenütt, hanem gyönyörű régi épületek! Éppen a....Duna mellett haladtunk el aminek az egyik oldalán a Rakpart a másik oldalán a Gellért-hegy, aminek a tetején a Citadella és a Budai vár, illetve a Szabadságszobor (nem magamtól vagyok ilyen okos, hanem van egy füzetkém, amibe le vannak ezek írva, még a repülőtéren adták). Folyamatosan haladva szebbnél szebb épületek, és helyek mellett mentünk el. Parlament .....hihetetlenül nézett ki! És a tájkép....az ablakhoz tapadva ámultunk! Ha csak egyetlen egy ilyen gyönyörű dolog lenne az egyik felhőkarcoló helyett...! Jó nem mondom hogy Amerikában nincsenek szép helyek, de ez szebb! 9 darab híd megy át a Duna felett, ami este ki vannak világítva! Múzeumok, terek, színházak...! Imádom Budapestet!
-Ugye lesz amit megnézünk úgy rendesen?-fordultam feléjük izgatottan.
-Persze! Itt most úgyse 2 napot maradunk mint eddig, hanem vagy 1 hetet.-válaszolt Patrick.
-Jaj de jó! Gyönyörű város ez a Budapest! Kíváncsi vagyok Magyarország többi városára is!-mondtam izgatottan. Mosolyogva bólogattak. Nem sok utazás után meg is érkeztünk egy nagyon szép szállodába, ami egy szintén gyönyörű épülettel volt szembe, aminek a neve Magyar Államkincstár volt azt hiszem. A hotelbe való rendezkedés után elindultunk először csak a környéken. Megnéztük a Szent István Bazilikát, vettünk rózsa fagyit (??), ami először furcsának tűnt, de aztán kiderült, hogy bármilyen ízűt lehet választani, és rózsa formába rendezik. Sok külföldi ember volt, de magyar szavakat is hallottam (azért tudom mivel megkérdeztem az egyik sorban állótól, akiről kiderült hogy magyar) kicsit furcsa nyelv....nagyon nehéz legalábbis szerintem. Az 5-ös napszemüveges csoportunkat elég sokan felismerték, ezért a nap végére nagyon elfáradt a srácok keze, és az arc izmaik is a sok fotótól. Fagyizás után kocsiba kellet ülnünk, mivel mentünk megnézni a várat meg a Citadellát. Nincs messze de hát nem ülünk tömegközlekedésre... . A vár közelről is olyan szép, mint messziről! Sétálgattunk, autogramot osztogattak, képekkel együtt szóval jól elvoltunk.
-Egyébként hol lesz a koncert?-kérdeztem, mivel nem vagyok valami tájékozott.
-Petőfi csarnok. Azt hiszem így kell kiejteni.
-Ha rosszul mondod is mindegy. Úgy se tudom mi az.-jelentettem ki kicsit szomorúan.
-Majd meg tudod!-nevetett. Igazat adva bólogattam, utána indultunk interjúra amit egyébként már nagyon vártam. Oda is szintén kocsival vittek. Belépve magyar hangokat hallottunk, de amikor megláttak rögtön átváltottak angolra. Volt akit még így se értetünk, mivel szörnyű volt a kiejtése, de volt aki normálisan tudott. Nagyon jó interjú volt végig röhögtük, de persze én nem voltam benne, csak a háttérben röhögcséltem. Interjú végén kóstoltatás is volt az itteni ételekből. Hát....maradjunk annyiban, hogy volt ami jó volt, és volt ami nem. De ez után jött csak a jó rész....magyarul beszéltettek. Mit ne mondjak nagyon jól ment. Ilyen rag, olyan rag,ez hosszú, az hosszú. Egy tuti ezek után már nem nagyon van kedvem megtanulni magyarul. A fárasztó magyar tanulás után felüdülés volt sétálgatni és persze enni, mivel mindenki éhes volt. Mivel még mindig csak 4 óra volt, ezért elmentünk az állatkertbe. Annyira nagy, hogy egészen 6-ig ott voltunk. Mindent lefotóztunk, és kipróbáltunk a kipróbálás alatt azt értem, hogy megnéztünk egy 4D dinós filmet, bementünk valami barlangba ahol szintén dinók voltak. Mire sikerült kikászálódnunk az állatkertből 7 óra is elmúlt. A hotelba érve beszélgettünk, de én úgy döntöttem, hogy fénykép albumot nézegetek (igen elhoztam otthonról), rengeteg régi képe, amitől nosztalgikus érzés fogott el. Mosolyogva nézegettem a képeket, amikor megláttam egy kis szakadást rajta.....benne egy másik album volt aminek a belsejében olyat láttam amit soha, de soha nem.......teljesen lesápadtam, és azt hittem elájulok.
-Sonia mi történt??-kérdezte Patrick ijedten. Megfogtam az albumot, és feléjük fordítottam........ .
Mostanság nagyon rövidek a részek bocsi! :// A következő hosszabb lesz megígérem! ;) A következő részről szólva.....szerintetek mit látott Sonia?:)) :* <33
-Mikor érünk oda?-kérdeztem nagy nyújtózkodás közben.
-Hát...szerintem nem sokára! Ausztria felett vagyunk most.-nézett ki az ablakon, és kisimította az arcomból a kócos hajszálakat. Még bő félórát repültünk a leszállásig, de ami leszálláskor fogadott...elámultam! Újságírók, sikítozó rajongók folyamatosan magyaráztak valami borzalmas angol kiejtéssel! Míg nekünk utat törtek, közben jöttek utánunk és magyaráztak "Patrick, Patrick" meg "Pete, Pete", közben megnyomták a kezükbe a füzeteket, tollakat, papírokat, fényképeket... . Mosolyogva, nagyon kedvesen tűrték a srácok, és megpróbáltak autogramot adni, de hát nekünk menni kellett. Még a buszra felszállás előtt vissza integettek.
-Huh, azt hittem ezt nem ússzuk meg élve!-vettem le a napszemüvegemet.
-Nem történt semmi!-nevetett Pete.-Már megszoktuk.-rántotta meg a vállát.
-Hát én nem!-nevetettem.
-Majd megszokod!-adott nevetve egy puszit Patrick.
Egyébként egyre jobban beértünk a városba, ami egyszerűen gyönyörű volt! Nem hatalmas üvegablakos felhőkarcolók mindenütt, hanem gyönyörű régi épületek! Éppen a....Duna mellett haladtunk el aminek az egyik oldalán a Rakpart a másik oldalán a Gellért-hegy, aminek a tetején a Citadella és a Budai vár, illetve a Szabadságszobor (nem magamtól vagyok ilyen okos, hanem van egy füzetkém, amibe le vannak ezek írva, még a repülőtéren adták). Folyamatosan haladva szebbnél szebb épületek, és helyek mellett mentünk el. Parlament .....hihetetlenül nézett ki! És a tájkép....az ablakhoz tapadva ámultunk! Ha csak egyetlen egy ilyen gyönyörű dolog lenne az egyik felhőkarcoló helyett...! Jó nem mondom hogy Amerikában nincsenek szép helyek, de ez szebb! 9 darab híd megy át a Duna felett, ami este ki vannak világítva! Múzeumok, terek, színházak...! Imádom Budapestet!
-Ugye lesz amit megnézünk úgy rendesen?-fordultam feléjük izgatottan.
-Persze! Itt most úgyse 2 napot maradunk mint eddig, hanem vagy 1 hetet.-válaszolt Patrick.
-Jaj de jó! Gyönyörű város ez a Budapest! Kíváncsi vagyok Magyarország többi városára is!-mondtam izgatottan. Mosolyogva bólogattak. Nem sok utazás után meg is érkeztünk egy nagyon szép szállodába, ami egy szintén gyönyörű épülettel volt szembe, aminek a neve Magyar Államkincstár volt azt hiszem. A hotelbe való rendezkedés után elindultunk először csak a környéken. Megnéztük a Szent István Bazilikát, vettünk rózsa fagyit (??), ami először furcsának tűnt, de aztán kiderült, hogy bármilyen ízűt lehet választani, és rózsa formába rendezik. Sok külföldi ember volt, de magyar szavakat is hallottam (azért tudom mivel megkérdeztem az egyik sorban állótól, akiről kiderült hogy magyar) kicsit furcsa nyelv....nagyon nehéz legalábbis szerintem. Az 5-ös napszemüveges csoportunkat elég sokan felismerték, ezért a nap végére nagyon elfáradt a srácok keze, és az arc izmaik is a sok fotótól. Fagyizás után kocsiba kellet ülnünk, mivel mentünk megnézni a várat meg a Citadellát. Nincs messze de hát nem ülünk tömegközlekedésre... . A vár közelről is olyan szép, mint messziről! Sétálgattunk, autogramot osztogattak, képekkel együtt szóval jól elvoltunk.
-Egyébként hol lesz a koncert?-kérdeztem, mivel nem vagyok valami tájékozott.
-Petőfi csarnok. Azt hiszem így kell kiejteni.
-Ha rosszul mondod is mindegy. Úgy se tudom mi az.-jelentettem ki kicsit szomorúan.
-Majd meg tudod!-nevetett. Igazat adva bólogattam, utána indultunk interjúra amit egyébként már nagyon vártam. Oda is szintén kocsival vittek. Belépve magyar hangokat hallottunk, de amikor megláttak rögtön átváltottak angolra. Volt akit még így se értetünk, mivel szörnyű volt a kiejtése, de volt aki normálisan tudott. Nagyon jó interjú volt végig röhögtük, de persze én nem voltam benne, csak a háttérben röhögcséltem. Interjú végén kóstoltatás is volt az itteni ételekből. Hát....maradjunk annyiban, hogy volt ami jó volt, és volt ami nem. De ez után jött csak a jó rész....magyarul beszéltettek. Mit ne mondjak nagyon jól ment. Ilyen rag, olyan rag,ez hosszú, az hosszú. Egy tuti ezek után már nem nagyon van kedvem megtanulni magyarul. A fárasztó magyar tanulás után felüdülés volt sétálgatni és persze enni, mivel mindenki éhes volt. Mivel még mindig csak 4 óra volt, ezért elmentünk az állatkertbe. Annyira nagy, hogy egészen 6-ig ott voltunk. Mindent lefotóztunk, és kipróbáltunk a kipróbálás alatt azt értem, hogy megnéztünk egy 4D dinós filmet, bementünk valami barlangba ahol szintén dinók voltak. Mire sikerült kikászálódnunk az állatkertből 7 óra is elmúlt. A hotelba érve beszélgettünk, de én úgy döntöttem, hogy fénykép albumot nézegetek (igen elhoztam otthonról), rengeteg régi képe, amitől nosztalgikus érzés fogott el. Mosolyogva nézegettem a képeket, amikor megláttam egy kis szakadást rajta.....benne egy másik album volt aminek a belsejében olyat láttam amit soha, de soha nem.......teljesen lesápadtam, és azt hittem elájulok.
-Sonia mi történt??-kérdezte Patrick ijedten. Megfogtam az albumot, és feléjük fordítottam........ .
Mostanság nagyon rövidek a részek bocsi! :// A következő hosszabb lesz megígérem! ;) A következő részről szólva.....szerintetek mit látott Sonia?:)) :* <33
2014. március 3., hétfő
9.rész-Európa?!
Ma van a turné 2. koncertje, amire most nem vettem jegyet, viszont van akinek igen...! Carol-nak lesz muszáj jegyet beszereznem. Mire felöltöztem, a többiek is felkeltek, ezért most nem tudtam kikerülni a kérdezősködést.
-Hova mész már megint?-ölelt át hátulról Patrick.
-Jegyért!-fordítottam hátra felé a fejem.
-Már megint?-kérdezte nevetve.
-Most Carolnak szeretnék szerezni jegyet.
-De miért nem szólsz? Szerinted a saját koncertünkre nem tudnánk jegyet szerezni?-kérdezte nevetve.
-Hát kitudja... . De komolyan tudsz? Mert annyira szeretnék örömet szerezni neki! Szinte sose találkozunk, olyan ő nekem mintha a gyerekem lenne!
-Persze hogy tudok. Sőt ha szeretnéd neked is szerzek!
-Jó, mert nem lenne jó ha egyedül lenne, és nem hiszem hogy az anyjával szívesen itt lenne. Bár lehet hogy inkább egy barátnőjével kéne jönnie, mert én úgyis egész nyáron titeket foglak hallgatni.-sóhajtottam fáradságot tetetve. Bár ha eddig elviseltem a zenétek, akkor ez már semmi nem lesz.-folytattam a hülyülést. Patrick válasza erre egy hatalmas csípés volt az oldalamba, amitől akkor sikoltottam, hogy szerintem a pincében is hallották. Elkezdett csikizni, amitől elterültem az ágyon. Annyira röhögtem hogy már fájt a hasam, kérleltem hogy hagyja abba, de persze hogy csak még jobban folytatta tovább. Persze nem csak gonosz módon csikizett, hanem puszilgatott is.
-Patrick, elhiszem hogy koncert előtti levezetés, de legalább ne előttünk.-toppant be Pete. Patrick végre leszállt rólam, de a röhögést nem tudtam abba hagyni. Mivel csukott szemmel fetrengtem az ágyon, nem láttam hogy a többiek is oda jöttek, és ők is elkezdtem csipkedni, és csikizni. Körülbelül negyed órán keresztül csikiztek, mire végre feltudtam szólalni.
-Na jó most már elég!-pattantam fel az ágyról minden erőmet összeszedve.-Muszáj beszereznem 2 jegyet!
-Már megint?-kérdezte röhögve Pete.
-Most nem magamnak hanem Carolnak, és az egyik barátnőjének.
-Már mondtam hogy tudunk szerezni!-mondta nevetve Patrick.
-De akkor tényleg?
-Persze!-mosolyogtak.
-Jaj, de jó!-ugrottam a nyakukba.
-Koncert után viszont sietnünk kell, mert megyünk Európába!
-Most ez komoly?-kérdezte izgatottan.
-Igen!
-Juj de jó!-ugráltam.-És melyik országba?
-Először Magyarország, aztán Anglia azon belül is London.
-És Magyarország? Ott melyik városba?
-Budapestre mindenképpen, mivel elvileg ott van a repülőtér.
-Juj, de várom már!! Sosem voltam még Európában!-ugrándoztam. Vigyorogva figyelték az örömködésem, egy ideig, mint mondtam kellet az a jegy.
-Menj a stadionba, és majd hívd oda Carolt, meg a barátnőjét.
-Vagy meglepetés szerűen oldom meg!
Összeszedtünk pár cuccot, és indultunk is. Lepakolás után Patrick elintézett 2 jegyet, ami ráadásul VIP, backstage belépős!
-Szia Carol! Ma este ráérsz egy barátnőddel együtt?-hívtam fel.
-Igen persze! Siena ráérsz ma este?-szólt félre gondolom a barátnőjének.
-Jó akkor...8-ra értetek megyek!
-Jó jó! Szia!
-Szia!-tettem le a telefont vidáman.
-Na, ez elintézve! Ne hogy elfelejtsek sálat vinni!
-Miért kéne sál?-kérdezte Andy nevetve.
-Bekötni a szemüket!-magyaráztam mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
-Koncertre jönnek, vagy elrabolod őket?-kérdezte nevetve Pete.
-Ja, azért kötöm be szemüket, hogy meglepetés legyen hova hozom őket!
-Ja jó.-nevették el magukat.
Az első pár óra a szokásosan, telt 7 óra felé viszont elindultam hozzájuk (2 sállal.)
-Na kész vagytok?
-Persze!-mondták kórusban. Egyébként nagyon jól néztek ki. Carolon egy Fobos póló, rövid gatya és piros torna cipő volt, Siena pedig béke jeles felsőt, rövid gatyát, és torna cipőt viselt. Mind a kettőjüknek kiengedve volt a haja.
-Na, akkor forduljatok meg!-fogtam meg a sálakat.
-Azok minek?-kérdezte Carol.
-Mondtam hogy meglepi helyre megyünk!-mosolyogtam, miközben a fejükre kötöttem a sálakat. Indulás után nem sokkal kérdést tettem fel Sienának.
-Ugye te szereted a Fall Out Boy?
-Nem, én imádom őket!-mosolygott tapsikolva.
-Oh, akkor jó!
-Miért?-kérdezte gyanakvóan.
-Ja, csak úgy kérdeztem.
Vállat vonva mentek tovább a segítségemmel. Egy negyed óra múlva meg is érkeztünk a helyszínre.
-Na lányok! Mindjárt levehetitek a sálakat, de előtte....-raktam a nyakukban, egy-egy belépőt, ami az én nyakamba is lógott.-Na, és most! Azonnal lerántottak a sálakat, és egy hatalmasat sikítva elkezdtek ugrálni.
-Ezt nem hiszem el!!!!! Úristen!!!!! Elhoztál egy Fob koncertere???? Imádlak!!!!!-öleltek meg, de olyan erősen, hogy kinyomták belőlem a levegőt is.
-Na, de ez nem csak egy sima koncert! Nézzétek meg jobban a belépőket....! Teljesen lesápadtak, és még nagyobbat sikítva kezdtek ugrálni.
-VIP belépő!!!!!!!!!
-Bizony! Na gyertek!-intettem nekik az ajtó felé igyekezve. Ugrándozva jöttek utánam.
-Ez itt az öltöző! Carol, te már voltál a fiúkkal, szóval neked nem lesz újdonság. Siena, te viszont nem! Annyit mondok hogy nyugi!-raktam a kezem a vállára.
-Jó! Huh!-lassan kezdte venni a levegőt, olyan beszív, kifúj levegő vétel volt.-Akkor gyertek!-fogtam meg a kilincset, és nyitottam ajtót. A fiúk már felöltözve üldögéltek amikor beléptünk. Carol mint régi ismerős egy "Sziasztokkal" köszöntötte őket, Sienával ellentétbe, ő teljesen lefehéredve állt, mint egy szobor.
-Nyugi Siena!-raktam újból mosolyogva a kezemet a vállára.
-Sziasztok!-nyögte ki nagy nehezen.
-Sziasztok!-köszöntek vissza a srácok.
-Akkor, fotó, autogram?-kérdeztem Sienától, mivel Carol, már kapott, és egyébként is ő halál nyugodtan lehuppant a kanapéra, és üldögélve figyelte az eseményeket, mintha otthon lenne. Sienától válaszul egy bólintás kaptam. Mindenkitől kapott képet, autogramot, sőt még a megszokott ölelést és puszit is amitől kissé megingott, félő volt hogy elájul. Lassan, de sikerült feloldódnia Sienának is, és teljesen jól elbeszélgetünk.Egy gyors búcsú után a színpad másik felére vették az irányt.
-Jó fej a baráti és a családi köröd Sonia!-mosolyogtak.
-Köszi! Én neveltem meg őket!-jelentettem ki, mire ők elkezdetek röhögni. 10 órakor szokás szerint elkezdődött a koncert, és ráadással együtt nagyjából háromnegyed 12-re véget is ért. Még a repülőtérre indulás előtt találkoztunk Carollal, és Sienával, akik egymás szavába vágva meséltek hogy milyen hihetetlen jó volt, megfogták Pete-et, megugráltak és énekeltek....! Egyébként nem csak én voltam jelen a beszélgetéskor! Hajnali 2 körül nagy nehezen sikerült elindulnunk a repülővel, ahol kicsit beszélgettünk, de én gyorsan be is aludtam.
Remélem tetszik ez a rész!:) Véleményeket szívesen elfogadok! :* <33
-Hova mész már megint?-ölelt át hátulról Patrick.
-Jegyért!-fordítottam hátra felé a fejem.
-Már megint?-kérdezte nevetve.
-Most Carolnak szeretnék szerezni jegyet.
-De miért nem szólsz? Szerinted a saját koncertünkre nem tudnánk jegyet szerezni?-kérdezte nevetve.
-Hát kitudja... . De komolyan tudsz? Mert annyira szeretnék örömet szerezni neki! Szinte sose találkozunk, olyan ő nekem mintha a gyerekem lenne!
-Persze hogy tudok. Sőt ha szeretnéd neked is szerzek!
-Jó, mert nem lenne jó ha egyedül lenne, és nem hiszem hogy az anyjával szívesen itt lenne. Bár lehet hogy inkább egy barátnőjével kéne jönnie, mert én úgyis egész nyáron titeket foglak hallgatni.-sóhajtottam fáradságot tetetve. Bár ha eddig elviseltem a zenétek, akkor ez már semmi nem lesz.-folytattam a hülyülést. Patrick válasza erre egy hatalmas csípés volt az oldalamba, amitől akkor sikoltottam, hogy szerintem a pincében is hallották. Elkezdett csikizni, amitől elterültem az ágyon. Annyira röhögtem hogy már fájt a hasam, kérleltem hogy hagyja abba, de persze hogy csak még jobban folytatta tovább. Persze nem csak gonosz módon csikizett, hanem puszilgatott is.
-Patrick, elhiszem hogy koncert előtti levezetés, de legalább ne előttünk.-toppant be Pete. Patrick végre leszállt rólam, de a röhögést nem tudtam abba hagyni. Mivel csukott szemmel fetrengtem az ágyon, nem láttam hogy a többiek is oda jöttek, és ők is elkezdtem csipkedni, és csikizni. Körülbelül negyed órán keresztül csikiztek, mire végre feltudtam szólalni.
-Na jó most már elég!-pattantam fel az ágyról minden erőmet összeszedve.-Muszáj beszereznem 2 jegyet!
-Már megint?-kérdezte röhögve Pete.
-Most nem magamnak hanem Carolnak, és az egyik barátnőjének.
-Már mondtam hogy tudunk szerezni!-mondta nevetve Patrick.
-De akkor tényleg?
-Persze!-mosolyogtak.
-Jaj, de jó!-ugrottam a nyakukba.
-Koncert után viszont sietnünk kell, mert megyünk Európába!
-Most ez komoly?-kérdezte izgatottan.
-Igen!
-Juj de jó!-ugráltam.-És melyik országba?
-Először Magyarország, aztán Anglia azon belül is London.
-És Magyarország? Ott melyik városba?
-Budapestre mindenképpen, mivel elvileg ott van a repülőtér.
-Juj, de várom már!! Sosem voltam még Európában!-ugrándoztam. Vigyorogva figyelték az örömködésem, egy ideig, mint mondtam kellet az a jegy.
-Menj a stadionba, és majd hívd oda Carolt, meg a barátnőjét.
-Vagy meglepetés szerűen oldom meg!
Összeszedtünk pár cuccot, és indultunk is. Lepakolás után Patrick elintézett 2 jegyet, ami ráadásul VIP, backstage belépős!
-Szia Carol! Ma este ráérsz egy barátnőddel együtt?-hívtam fel.
-Igen persze! Siena ráérsz ma este?-szólt félre gondolom a barátnőjének.
-Jó akkor...8-ra értetek megyek!
-Jó jó! Szia!
-Szia!-tettem le a telefont vidáman.
-Na, ez elintézve! Ne hogy elfelejtsek sálat vinni!
-Miért kéne sál?-kérdezte Andy nevetve.
-Bekötni a szemüket!-magyaráztam mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
-Koncertre jönnek, vagy elrabolod őket?-kérdezte nevetve Pete.
-Ja, azért kötöm be szemüket, hogy meglepetés legyen hova hozom őket!
-Ja jó.-nevették el magukat.
Az első pár óra a szokásosan, telt 7 óra felé viszont elindultam hozzájuk (2 sállal.)
-Na kész vagytok?
-Persze!-mondták kórusban. Egyébként nagyon jól néztek ki. Carolon egy Fobos póló, rövid gatya és piros torna cipő volt, Siena pedig béke jeles felsőt, rövid gatyát, és torna cipőt viselt. Mind a kettőjüknek kiengedve volt a haja.
-Na, akkor forduljatok meg!-fogtam meg a sálakat.
-Azok minek?-kérdezte Carol.
-Mondtam hogy meglepi helyre megyünk!-mosolyogtam, miközben a fejükre kötöttem a sálakat. Indulás után nem sokkal kérdést tettem fel Sienának.
-Ugye te szereted a Fall Out Boy?
-Nem, én imádom őket!-mosolygott tapsikolva.
-Oh, akkor jó!
-Miért?-kérdezte gyanakvóan.
-Ja, csak úgy kérdeztem.
Vállat vonva mentek tovább a segítségemmel. Egy negyed óra múlva meg is érkeztünk a helyszínre.
-Na lányok! Mindjárt levehetitek a sálakat, de előtte....-raktam a nyakukban, egy-egy belépőt, ami az én nyakamba is lógott.-Na, és most! Azonnal lerántottak a sálakat, és egy hatalmasat sikítva elkezdtek ugrálni.
-Ezt nem hiszem el!!!!! Úristen!!!!! Elhoztál egy Fob koncertere???? Imádlak!!!!!-öleltek meg, de olyan erősen, hogy kinyomták belőlem a levegőt is.
-Na, de ez nem csak egy sima koncert! Nézzétek meg jobban a belépőket....! Teljesen lesápadtak, és még nagyobbat sikítva kezdtek ugrálni.
-VIP belépő!!!!!!!!!
-Bizony! Na gyertek!-intettem nekik az ajtó felé igyekezve. Ugrándozva jöttek utánam.
-Ez itt az öltöző! Carol, te már voltál a fiúkkal, szóval neked nem lesz újdonság. Siena, te viszont nem! Annyit mondok hogy nyugi!-raktam a kezem a vállára.
-Jó! Huh!-lassan kezdte venni a levegőt, olyan beszív, kifúj levegő vétel volt.-Akkor gyertek!-fogtam meg a kilincset, és nyitottam ajtót. A fiúk már felöltözve üldögéltek amikor beléptünk. Carol mint régi ismerős egy "Sziasztokkal" köszöntötte őket, Sienával ellentétbe, ő teljesen lefehéredve állt, mint egy szobor.
-Nyugi Siena!-raktam újból mosolyogva a kezemet a vállára.
-Sziasztok!-nyögte ki nagy nehezen.
-Sziasztok!-köszöntek vissza a srácok.
-Akkor, fotó, autogram?-kérdeztem Sienától, mivel Carol, már kapott, és egyébként is ő halál nyugodtan lehuppant a kanapéra, és üldögélve figyelte az eseményeket, mintha otthon lenne. Sienától válaszul egy bólintás kaptam. Mindenkitől kapott képet, autogramot, sőt még a megszokott ölelést és puszit is amitől kissé megingott, félő volt hogy elájul. Lassan, de sikerült feloldódnia Sienának is, és teljesen jól elbeszélgetünk.Egy gyors búcsú után a színpad másik felére vették az irányt.
-Jó fej a baráti és a családi köröd Sonia!-mosolyogtak.
-Köszi! Én neveltem meg őket!-jelentettem ki, mire ők elkezdetek röhögni. 10 órakor szokás szerint elkezdődött a koncert, és ráadással együtt nagyjából háromnegyed 12-re véget is ért. Még a repülőtérre indulás előtt találkoztunk Carollal, és Sienával, akik egymás szavába vágva meséltek hogy milyen hihetetlen jó volt, megfogták Pete-et, megugráltak és énekeltek....! Egyébként nem csak én voltam jelen a beszélgetéskor! Hajnali 2 körül nagy nehezen sikerült elindulnunk a repülővel, ahol kicsit beszélgettünk, de én gyorsan be is aludtam.
Remélem tetszik ez a rész!:) Véleményeket szívesen elfogadok! :* <33
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)