Éppen mélyen aludtam, de valaki megsimította az arcom, és puszit nyomott a fejemre.
-Éhenkórász! Ide értünk!-súgta Patrick a fülembe, én pedig mosolyogva kinyitottam a szemem, és örömmel konstatáltam, hogy a meki parkolójában állunk. A kocsiból kiszállva hatalmasat nyújtózkodtam, és elsőként beléptem. Mivel három pénztár is nyitva volt, ezért hamar sorra kerültünk. Ötből én vagyok az egyetlen lány, de én ettem a legtöbbet... . Egy csirkeburger menü, nagy krumpli, nagy kóla, epres pite, csokis fánk, és még egy sajtburgert is kértem. Négyen pedig normális ember módjára, egy-egy menüt ettek. Én még javában ettem a fánkom, amikor ők már rég befejezték.
-Nem vagy esetleg éhes?-néztek rám csodálkozva.
-Nem...kezd elmúlni!-nevettem, aminek látszólag örültek. Pete is próbálkozott, mivel rám mosolygott, de én csak szúrós pillantással díjaztam. Másfél óra után Újra útra keltünk, csak mínusz egy szenvedés részemről, mivel már nem voltam éhes. Az további része is csendben telt. Egy kis alvás, zene hallgatás, és bámulás az ablakon. Nagyon hosszú út volt, mivel Miamiból New York nem kér perc, főleg kocsival. Nagy elmélyült csendet telefon csöngés zavarta meg.
-Szia anya!-kaptam fel a telefonom.
-Szia Hope! Na milyen Miami?-kérdezte izgatottan.
-Hát...az az igazság, hogy mindjárt New Yorkba vagyunk... .
-Hogy hogy?-csodálkozott el.
-Hát...volt egy kis...malőr,és inkább eljöttünk... .-motyogtam.-Figyelj anya most le kell tennem, mivel nemsokára oda érünk! Majd hívlak puszi!
-Rendben szia kicsim!-köszönt el. Éppen fordultam Patrick felé, amikor megláttam hogy alszik. A feje kicsit oldalra döntve, és mivel megyünk az ülés kicsit össze kócolta a haját, amin nem volt kalap, mivel azt a kezében tartotta. Az ajkai finoman feküdtek egymáson, a szemei pedig szorosan összezáródva... . Mikor ránéztem elöntött valami furcsa érzés... . Nem szerelem, de nem is közömbösség, mint ahogy a csóknál is.
-Patrick itt vagyunk!-súgtam a fülébe. Egyébként ez a suttogás onnan jött, hogy újabban nagyon elveszettnek érzem magam...vagyis azóta amióta Pete leüvöltötte a fejem, mivel elgondolkodtam azon amit mondott...vajon tényleg lányokkal kéne barátkoznom? A suliban mindössze egy a bökkenő ezzel, hogy aki nem hord magassarkút, azt már nem veszik semmibe..., vagyis én kitaszított vagyok. Világ életemben fiukkal barátkoztam, az általánosban volt lány barátokkal dolgom, de szörnyen megbántottak. A gimi leges legelején reménykedtem, hogy találok egy lányt aki az LB lesz, de helyett egy csapat csitrit találtam, akik első nap megszégyenítettek. Egy hétig minden szünetben a vécében sírtam. Egy nap amikor lemerészkedtem az udvarra a csitri csapat elkezdett szidni, cikizni, de akkor máshogy alakultak a dolgok... . Nem rohantam be a a suliba sírva, hanem négy srác megjelent mellettem.
-Le lehet szállni róla!-mondta a legalacsonyabb, vöröses hajú srác.
-Attól még hogy ő nem úgy néz ki mint aki az út széléről jött, hanem úgy mint egy normális lány, azért nem kell bántani!-védett tovább a fekete hajú, szintén alacsony srác. Mellettük még egy nagy, barna hajú, magasabb fiú, és egy szintén elég alacsony, barna hajú fiú állt, akik szúrós pillantásokkal méregették a lányokat. A lányok sértődötten berontottak a suliba, és ott hagytak minket.
-Köszönöm szépen!-fordultam feléjük szipogva, és négy tündéri mosolyú, kedves fiú állt velem szembe.
-Nagyon szívesen! Már nem bírtuk elnézni ahogy mindennap bántanak!-mosolygott az aranyos vörös.
-Meg már egyébként is megakartunk ismerni, csak eddig nem volt alkalmunk, mivel a vécében kuksoltál, és csak akkor jöttél be, amikor a tanár is megjelent!-mondta a fekete hajú, akinek a napban egyébként inkább sötét barna haja volt.
-Hát...akkor most sikerült találkoznunk!-mosolyogtam.-Hope!-mutatkoztam be.
-Pete!-bólintott a fekete hajú.
-Patrick!-mosolygott a pici vörös.
-Joe!-mutatkozott be a nagy hajú.
-Andy!-nézett rám mosolyogva végül az alacsony barna hajú.
-Nagyon örülök!-mosolyogtam vissza rájuk.-És ti mióta ismeritek egymást?-kérdeztem érdeklődve.
-Egy könyvesboltban találkoztam Joe-val, és ő mutatott be Pete-nek. Andy-t csak később ismertük meg!-mosolygott Patrick.
-Értem. ez úgy hangzik mintha egy banda lennétek!-nevettem.
-Mert azok is vagyunk!-nevetett Pete.
-Komolyan?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen! Fall Out Boy!-mosolygott.
-De jó! És kinek mi a szerepe? Meg amúgy ez a könyvesboltban hogy alakult ki? Vagy nem tudom!-értetlenkedtem.
-Na! Hát ugye Joe-val találkoztam először, aztán Petetel, és akkor alakult a banda. Először én lettem volna a dobos, Pete és Joe pedig a gitárosok, de ugye így nem lett volna énekesünk és az egy bandába kell. Tehát ment az énekes keresés, de helyette Andyre találtunk aki dobolt. Megbeszéltük, hogy akkor Andy dobolni fog, és rám esett a választás hogy akkor énekelek. De én még sose énekeltem előtte, ezért ének tanárhoz kellett járnom, és ennek az lett az eredménye, hogy énekes lettem, és nem sokkal utána a ritmusgitárt is kipróbáltam. Tehát így lettem én az énekes, Pete a gitáros és egyébként a dalszövegíró, Joe a szóló gitáros és Andy a dobos!-magyarázta Patrick.
-Saját dalokat írtok?-kérdeztem elámulva.
-Igen!-bólintott Pete.
-Ez tök jó!-vigyorogtam.-Esetleg...majd hallhatom őket?
-Persze! 4 órára gyere erre a címre!-írt fel egy címet Pete.
-Oh, köszi!-köszöntem meg mosolyogva.
Ezek után végig együtt voltunk az nap a suliba, és 4 órakor tényleg ott voltak, vagyis nem vertek át. Mint kiderült Pete-ék garázsába szoktak próbálni. Végig néztem a próbát, és azonnal megtetszettek a számaik. Ezek után egyre többet voltam velük, mentem mindennap a próbáikra, rengetegek nevettünk, beszélgettünk. Aztán egyszer kilencedik vége felé Pete elmondta, hogy az első pillanattól tetszem neki, és hát megkérdezte hogy járnék-e vele. Mivel nekem is tetszett ezért igent mondtam (mint utólag kiderült ugyebár Patricknek is olyan régóta tetszem, csak ő nem mondta el). És onnantól kezdve barátok lettünk. Egyébként az ők fiúbarátaikkal is megismerkedtem, de mindig inkább csak öten voltunk/vagyunk. Ez a mi sztorink... . Ezek miatt a dolgok miatt érintett annyira mélyen az amiket Pete mondott, és ezért suttogok, mivel ha valami bajom van, vagy atrocitás ér, mindig suttogok. Nem tudom miért ez egy rossz szokás. Andy-t és Joe-t is nagyon szeretem, de az az igazság, hogy Patrick úgymond a "lelki társam". Nem tudom miért, csak érzem hogy ő több mint egy barát, de (még [nem tudom hogy később mi lesz]) nem a szerelmem, és ez a köztes állapot a lelki társág. Szegény Patrick viszont tudom hogy többet érzem, de próbálja leplezni, mivel tudja, hogy ez nekem milyen fontos, és ez az egyik amit annyira nagyon becsülök benne, hogy a szerettei, barátai érzéseit a sajátjai elé helyezi. Na de nagyon eltértem az út végétől. Patrick nyújtózkodva felkelt, és ásítva kikászálódott a kocsiból, mivel ahogy ő engem, én is csak teljesen a legvégén keltettem fel. Vagyis már egy hotel parkolójába szálltunk ki. Szokásos bejelentkezés után a szoba felé vettük az irányt. Viszont a szoba nem olyan volt mint ahogy akartuk, mivel ez három hálóból állt, csak úgy a felosztás úgy volt, hogy egy két külön ágyas, egy egy ágyas, és egy franciaágyas... .
-Én egyedül alszom!-mondtam azonnal.
-Na ne már Hope! Most komolyan valamelyikünk aludjon franci ágyon?!-háborodott fel Joe.
-Igen! Mert ugyebár én lány vagyok...-néztem szúrós szemmel, a földet pásztázó Pete-re.-És fiúval nem alszom együtt!-na itt mindenki elkezdett érvel a maga igaza mellett. Végül Joe tette véglegessé az elosztást.
-Na akkor a depressziós Pete alszik egyedül, hogy továbbra is elmélyülve szomorkodhasson, én és Andy alszunk a külön ágyasba, és te és Patrick a franci ágyasba, mivel mostanság úgy is ketten elvagytok!-jelentette ki szigorúan. Andy bólintva jelezte hogy ez így jó neki, Pete továbbra is a földet nézte, vagyis neki is jó, Patrick pirulva bólintott, én pedig a szemet forgatva elfogadtam a döntést. Na jó...ebből úgy látszik hogy jól vagyok, mivel a kocsiba még mélyen elgondolkozva sugdolóztam, most megveszekedek. Az az igazság, hogy egy ilyen vitát nem hagyhattam, ki mivel bármilyen furcsa is, de szeretek vitázni! Bármilyen ügyben! Nem véletlen hogy járok a suliba vitakörbe. Meg egyébként is...ettől a hoteltől visszajött a kedvem! Na de mindegy is! Ezek után mindenki elvonult. Pete lehajtott fejjel beballagott a szobájába, és becsukta az ajtót, Andy és Joe szintén bementek, és elkezdtek rendezkedni (úgy hallottam, hogy tologatták a bútorokat is, mivel nem tetszett nekik az elrendezés...), végül Patrickkel mi is elvonultunk. Alaposan szemügyre vettem a szobát, hogy hogy is legyen. Belépve szembe egy szekrény volt, mellette egy fehér ágyneműs franci ágy, és egy-egy éjjeli szekrény lámpával.
-Hol szeretnél aludni?-rakta le a cuccait Patrick. Táskámat a belső ágyrészhez dobtam le, tehát én belül Patrick kívül alszik. Mivel megint, este értünk a szállodába, ezért szokás szerint kezdődhetett az esti tortúra. Fürdés, hajmosás, és arctisztítás. Éppen felöltözni készültem, amikor rájöttem hogy nincs nálam a piszim, hanem a szobában maradt az ágyon. Óvatosan kinyitva az ajtót, és kilestem hogy hol vannak a srácok, mivel egy szál törölközőben nem tervezek előttük mutatkozni. Mivel a srácok a nappaliban beszélgettek, én pont kitudtam surranni hogy nem lássanak. Berohanva a szobába ledobtam a törcsim, és felöltöztem. A hajamat előre, majd hátra dobva kifésültem. Amikor megfordultam mint kiderült nem egyedül voltam a szobába... .
-Patrick te mióta állsz itt?-kérdeztem, és kérdően bámultam a kikerekedett szemekkel rám néző Patrickre.
-Öm...am...én... .-dadogott.
-Na?
-Amikor...felvetted a....bugyid... .-nyögte ki és még mindig kerek szemekkel nézett rám.
-Csodálatos!-forgattam a szemem.-Na, most már nem csak vizes pólóban láttál, hanem hátulról félmeztelen is!-tártam szét a karom.-Egyébként...miért nem szóltál?-tettem csípőre a kezem, és kérdően néztem rá. Elbűvölő félmosollyal rám pillantott, és kiment a szobából. Igazából nem tudtam mire vélni ezt a lazaságát... . Vagyis ezt az egészet...először úgy néz rám, mint egy tizenéves kisfiú aki meglátott egy nagylányt, utána meg félmosollyal nézeget, és olyan pillantással kimegy, mint valami harmincas éveiben járó macsó... . Néha komolyan nem tudok kiigazodni rajta... . Vállat vonva konstatáltam a helyzetet, és kiléptem a szobánkból.
-Éhes vagyok!-huppantam le a kanapéra, és örömmel láttam hogy mind a négyen hallották a problémám, mivel velem ellentétben ők 5-5 perc alatt végeztek.
-Hallod...a fél mekit felzabáltad nem rég!-nézett rám csodálkozva Joe.
-Hülye, az már majdnem egy teljes napja volt!-förmedtem rá.
-Jól van na bocsánat! Nem bántom az éhes oroszlánt!-röhögött fel.-Na akkor kijön velem enni szerezni?-nézett körbe.
-Én!-állt fel Andy.
-Egyrészt vigyetek pénzt másrészt most NEM beszélek meg senkivel semmit!-jelentettem ki előre. Nevetve bólintottak és már el is tűntek. Hárman maradtunk...sokáig csak csendben üldögéltünk, nekem viszont elegem lett, így megszólaltam.
-Pete!-néztem rá, és ő szomorúan felemelte a fejét, és rám nézett.-Nagyon, de nagyon rosszul esett amiket mondtál...-kezdtem bele.-De...én nem akarok velem rosszban lenni, mivel rengeteg közös emlékünk van, amik lássuk be nem rosszak!-mosolyogtam rá, és hirtelen jobb is lett a kedve.-Ezért szeretném, ha...
-Bocsánat! Annyira de annyira nagyon sajnálom Hope! Nagyon szeretlek téged, és egy szót se gondoltam komolyan! Csak a hirtelen düh beszélt belőlem! Amikor megláttalak titeket az ablakba elöntött a düh, és nem bírtam magammal!-fakadt ki Pete. Elmosolyodtam, és mellé ülve szorosan átöleltem.
-Hjaj, Pete! Nem mondom hogy soha, de egy ideig tuti nem tudok teljes megbocsájtani. Meg...mondjuk kicsit el is gondolkoztam azon amit mondtál...
-Nem! Ne gondolkozz azon! Semmi, de semmi nem igazabból amit mondtam! Semmi!-nézett rám komolyan. Elhúzva a számat bólintottam, és újra megöleltem.
-Srácok...akkor ti most...újra jártok?-kérdezte Patrick kissé félve.
-Nem hiszem hogy ez menne... .-húzta el a száját Pete.
-Nekem se menne!-sóhajtottam.-Ennek sajnos vége.-mondtam szomorúan, mivel mégis csak annyi szép emlékünk van!
-Értem!-bólintott Patrick szomorúságot tettetve, de a szemében láttam megcsillanni a reményt, hogy esetleg mi... . Őszintén ha most megkérdezné hogy járnék-e vele, lehet nemet mondanék, de lehet hogy igent. Mint már mondtam szörnyen bizonytalan vagyok! De nem csak vele, hanem bármelyik fiúval! Egészen 14 éves korom óta egy fiú védelmében álltam, és most meg... .
-Srácok...ha esetleg egy idegen srác beszólna, vagy flörtölne velem, akkor mit mondanátok neki?-kérdeztem félve.
-Leütném!-mondta Pete.
-Én meg mondanám neki, hogy nagyon gyorsan kopjon le rólad...miután Pete leütötte!-mondta, mire mind a hárman felnevettünk.
-Köszönöm! Ez...nagyon jól esik!
-Ez csak természetes!-mosolyogtak rám. Mire mindezt megbeszéltük Joe és Andy is visszatérek egy-egy adag kínai kajával (???), amit állításuk szerint egy közeli étteremből hoztak. Egyébként kifejezetten finom volt, szóval tök mindegy honnan van. Evés közben megbeszéltük a dolgokat, és véglegesen kibékült mindenki mindenkivel. Evés után fogat mostunk, és mindenki elvonult a szobájába, szegény Pete magányosan, Joe és Andy együtt, mi meg Patrickkel. Ledobva magam az ágyara nyakig betakaróztam, és vártam, hogy Patrick mellém feküdjön. Még nagyjából egy órát beszélgettünk, utána elfordulva bealudtunk. Viszont az alvás egykor megszakadt, mivel elkezdtem dideregni, de annyira hogy Patrick is felébredt rá.
-Fázol?-kérdezte suttogva.
-Nagyon!-mondtam, miközben folyamatosan össze koccantak a fogaim. Pár másodperc csönd után Patrick újra megszólalt.
-Gyere ide!-suttogta.
-Mi?-kérdeztem.
-Gyere ide! Közelebb!-nyújtotta a kezét, de a sötétben csak gondolni tudtam rá, hogy nyújtja. Arrébb csúszva az ágyon rám rakta félig a takaróját, én rá az enyémet, és szorosan magához húzva átölelt, és dörzsölgette a hátam.
-Jobb már?-kérdezte, mikor már teljesen egymáson voltunk.
-Ühüm! De még így is fázom!-mondtam.
-Jó, akkor maradunk így! De akkor próbálj aludni!-mondta és puszit nyomott a homlokomra. Bólintva a vállára hajtottam a fejem, és végre melegségben kényelmesen elhelyezkedve el tudtam aludni... .
2014. április 30., szerda
2014. április 29., kedd
3. rész-Fájdalom
Reggel kellemetlen viszketésre keltem. Hát igen így jár aki kint alszik. Azt megcsípik a szúnyogok. Nagyot nyújtózkodtam a nyugágyon, és hatalmasat ásítottam. Hirtelen nem is jutott eszembe hogy miért is aludtam itt, de amikor befelé menet megláttam a kanapén ülő Patrick, rögtön eszembe jutott.
-Jó reggelt!-motyogtam, miközben a kezemben tartottam az alvós cuccaim. Patrick apró félmosolyt erőltet az arcára, és biccentett egyet. Mivel este kihoztam a szobából a bőröndöm, így a nappaliba lerakva kotorásztam benne. Egy hozzám illő, színes, szettet választottam, a hajam pedig kifésültem, aminek a baloldali tincsét eltűztem egy hullámcsattal. Mivel a tegnap esti balhé miatt nem ettem semmit, ezért borzasztó éhes voltam.
-Öm, egy pillanat, csak elmegyek kaját venni... .-mondtam, és nyitottam az ajtót.
-Várj! Megyek veled!-lépett mellé Patrick, én pedig vállat vonva elindultam. A közeli kisboltba mentünk, az út eleje csendese telt, de egy idő után Patrick megszólalt... .
-Figyelj...én sajnálom a tegnap esti történteket. Nem akartam ezt az egészet, csak ha nem mondom el mi a baj, akkor jobban megharagszol, és....az még jobban fájt volna.-magyarázta.
-Patrick, ne okold magad! Semmi baj hogy elmondtad! Sőt! Jobb ez így!-simítottam meg a karját.
-Köszönöm!-mosolyodott el, és fél kezével átölelve puszit nyomott a homlokomra.-Ez...amolyan baráti puszi volt!-nézett rám mosolyogva, bár láttam a szemén, hogy ez több volt számára mint baráti puszi... . Így megbékélve már vidámabban, beszélgetve vásároltunk, és mentünk vissza a hotelba. Viszont amikor beléptünk nem várt fordulat következett... . Beszélgetve beléptünk az ajtón, Patrick ment elől, Pete pedig a nappaliban várta, és egy hatalmasat húzott be neki.
-Jézusom! Pete te nem vagy normális!-kiabáltam ijedten, és Patrick vérző fejéhez kaptam.
-Csak ne csókolgassa a barátnőmet!-üvöltötte magából kikelve.-Ráadásul ilyen szerelmesen!-ezek szerint tudja, de mégis honnan? Mielőtt megkérdeztem volna, egy törölközőt bevizeztem, és leülve Patrick orrához, illetve a fején lévő púpjához szorítottam.
-És te ezt honnan tudod?-kérdeztem akadozva.
-Pff, állhattatok volna távolabb is! Láttam az ablakból... .-tett szemrehányást. Szememet lesütve nézegettem a földed, mintha csak olyan érdekes lenne. Egyébként a törtnétek közben Joe és Andy az ütés pillanatában ijedten nézték a történteket, utána pedig csendben néztek maguk elé. Patrick szomorúan bámult maga elé, és nem hitte el hogy mi történt... . Egyébként én se. Pete és Patrick réges régóta legjobb barátok, most meg miattam (!!!!) utálja Pete Patricket... . Pár perc néma csend után Pete szólalt meg először.
-Ma menjünk haza, és nem kívánok többet együtt zenélni vele!-mondta a földed pásztázva. Erre mind a négyen felkaptuk a fejünket, és Petere néztünk tágra nyílt szemekkel.
-Pete, kérlek gondold ezt még át... .-haboztam.
-Nem! Többet soha!-üvöltötte.
-Pete ezt...ne... .-próbált beszélni Patrick.
-Ne!! Te kussolj! Épp elég bajt csináltál! Elegem van belőled! Gyűlöllek! Többet soha, de soha ne szólj hozzám!-kiabálta az arcába, és a szobájába rohanva bevágta maga mögött az ajtót. Patrick arcán egy kövér könnycsepp gördült végig. Elveszítette a legjobb barátját..., és miattam feloszlott a banda... . Várjunk MI??!! Most kezdett volna a karrierjük felfelé ívelni, erre meg miattam (!!!), egy idióta, hülye, liba miatt feloszlik?! Na nee, ezt nem hagyom annyiban! Ilyen gondolatokkal felálltam, és örült módjára berontottam a szobába.
-Pete!-szóltam rá indulatosan. Mintha csak szívességet tenne rám nézett, és kérdő tekintettel várta mit fogok mondani.-Miattam nem szabad hogy feloszoljon a banda! Patrickkel ti legjobb barátok vagytok vagytok! Imádtok zenélni mind a négyen! Nem csak ti ketten, hanem Joe és Andy is! Ők mit érezhetnek? Egy lány miatt feladni mindent?! Komolyan?! Nem ilyennek ismertelek téged!-kiabáltam, ő pedig elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Igen! Igazad van! Teljesen! Mindenben! Legfőképp abban, hogy egy lány miatt nem kell feladnunk mindent!-kiabálta a szemebe.-Patrick, Joe, Andy és én! Fiúk! Érted?! FIÚK! Nem is értem miért kerültél te velünk össze! Annyira, de annyira logikus volt már az elején hogy egyszer ebből balhé lesz! Négy fiú között egy csaj?! Száz százalék balhé! Nem tudom mi a büdös francért nem tudsz te lányokkal barátkozni, és velük elcsevegni a pasikról, a körömlakkokról, és egyéb hülyeségről!-üvöltötte torkaszakadtából. És annyi...abban a pillanatban összetört a szívem apró pici darabokra, és mélyről jövő fájdalmas sírás fakadt ki belőlem.-Hope, én...én csak...-szabadkozott Pete, de már késő volt mivel a fájdalom eluralkodott rajtam, és szerintem jogosan... .
-Te utolsó szemétláda! Azt hittem szerettek, hogy én is közétek tartozom, én is a barátotok vagyok! Fiúk! FIÚK???? Igen lány vagyok! Igen! És talán azért nincsenek lánybarátaim, mivel utálnak! A stílusom, a személyiségem, és egyéb dolgok miatt, amiről nem tehetek! Ti éreztem hogy befogadtok a barátotoknak tarotok, te pedig szeretsz, és igazán szerelemes vagy belém! Minden együtt töltött pillanatban újra, újra beléd szerettem! Te pedig ilyeneket mondasz??? Hát akkor menj a francba!-üvöltöttem és is az arcába, és a cuccaimat össze szedve elrohantam, és a vonatállomás felé vettem az irányt... .
Csak mentem, mentem és mentem. Közben folyamatosan tüdőből fakadó, fájdalmas sírás volt rajtam. Az állomáshoz érve a cuccaimat ledobva egy közeli padra leültem, és a fejemet lehajtva bőgtem. Egyszerűen fájt. Az életem egyik legfontosabb embere ilyeneket mond.... . Ez az érzés borzalmas! Kimondhatatlanul szörnyű! A tüdőm már fáj a sírástól, a szemem apróra összement, a fejem vörösen duzzadt és borzalmas érzés járta át a testem. Az éhesség teljesen elmúlt, és egy falat se ment volna le a torkomon, mivel a gyomom icipici gömbbé vált. Körülbelül félórán keresztül ültem egyedül a padon, és írtam. Viszont egy hang szakította meg a magányos bőgésem.
-Hope!-rohant felém Patrick.-Kérlek nyugodj meg!-ült le mellé és finoman átölelt.
-Annyira, de annyira fáj!-kiabáltam, és még hangosabban kezdetem elbőgni, miközben felálltam, és Patrick vállára borulva bőgtem.
-Tudom!-simogatta a hátam, közben pedig kedves szavakkal csitítgatott.
-Patrick én...-kaptam fel a fejem, és önszántamból (!!!!!) a szájához kaptam, és megcsókoltam. Erősen szorongatva, a számat szorosan már-már fájdalmasan nyomtam az övéhez, közben pedig sírtam ahogy csak bírtam. Ez nem egy szerelmes "jaj most végre egymásra találtunk" csók volt, hanem egy fájdalmas, szomorú, vigasztaló csók volt. Óvatosan elengedtem, és a szememet megtörölve szipogva megszólaltam.-Kérlek bocsáss meg! Nem akartam összetörni a szíved! Annyira sajnálom, de szörnyen fáj!-kezdtem megint hozzá a síráshoz.
-Semmi baj! Tudom!-mosolygott rám elbűvölő félmosollyal.-A srácokkal megbeszéltük a dolgokat, és nem fogunk feloszlani! Pete bocsánatot kért, ahogy én is... . Szörnyen sajnálja amiket mondott, és szeretné megbeszélni veled!-nézett rám, miközben még mindig öleltük egymást.
-Én nem! Nem akarok beszélni vele! Hármótokkal igen, és veletek szeretnék tovább menni!-néztem rá mosolyogva.
-Rendben, de Pete is velünk lesz... .
-Igen tudom, de vele nem kívánok beszélni!-mondtam.
-Na jó... . Akkor Vissza mehetünk? Mert itt Miamiba tuti nem maradunk, hanem megyünk tovább New Yorkba!-mondta, és nekem szinte öröm szökött a szemebe.
-Az nagyon jó!-mondtam mosolyogva. Bólintva visszamosolygott rám, és elindultunk vissza a hotelbe. Mivel Patricknél maradt a kocsikulcs, így a cuccaim bepakolása után felmentünk a srácokhoz.
-Hope!-ugrott mellé Andy, és szorosan ölelgetni kezdett. Annyira aranyos!
-Azt hittük hogy sikerült elmenned... .-mosolygott rám Joe, és ő is átölelt.
-Hope...én...-kezdett bele Pete.
-Nem! Pete én nem beszélek veled érted? Amiket mondtál az megbocsájthatatlan, de örömmel látom, hogy hármójuk nem úgy vélekedik rólam mint te!-mondtam neki kimérten. Szomorúan bólintott, és a cipőjét nézegette tovább.
-Akkor...induljunk!-mondta Joe, és mindannyian lementünk a kocsihoz. hátul ugyanúgy ültünk mint ide felé, elől pedig Joe vezetett mellette Pete... . A lábamat felhúzva a fejemet Patrick vállára hajtottam, és csendben üldögéltem. Szerencsére még a hotelba megmostam az arcom, mivel fájt, és tiszta könny volt. Egyébként a kijelentkezés is sikeres volt, bár kissé furcsállták hogy egy napig voltunk a hotelba, de vállat vonva az utunkra engedtek. Na de az útra vissza térve... . Petetel és én is csendben tűrtük az utat, bár nekem rosszabb volt, mivel nem csak belső gyötrő fájdalom, hanem külső is gyötört. Az arcom égett, a szemem apró volt, és szörnyen fájt! Ráadásul a gyomrom is visszanyerte az eredeti méretét, így az éhességem is erősödött.
-Patrick!-suttogtam neki alig hallhatóan, és fáradt, tágra nyílt szemekkel felnéztem rá.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Nagyon éhes vagyok!-motyogtam.
-Két órára vagyunk egy mekitől! Addig aludj!-mosolygott rám kedvesen, és a fejemet visszahelyeztem a vállára, és puszit nyomott a fejemre. Érzetem az érintésein, hogy mennyire, de mennyire boldog attól, hogy most az ő vállán alszom, neki mondom elsőnek ha bajom van, az ő pusziját várom a fejemre... . Nem szerelem volt bennem, csak...törődés! Vágytam hogy törődjenek velem, mivel Petetel nem is mondtuk ki hogy szakítottunk, de ez egyértelmű volt...mindenki számára! Három év után vége kettőnk között mindennek... . Nem tudom hogy örökre, de egy időre biztos... .
Itt is van a harmadik rész! :) Remélem tetszett! Véleményezzétek a csevegőben! :) :* <333
-Jó reggelt!-motyogtam, miközben a kezemben tartottam az alvós cuccaim. Patrick apró félmosolyt erőltet az arcára, és biccentett egyet. Mivel este kihoztam a szobából a bőröndöm, így a nappaliba lerakva kotorásztam benne. Egy hozzám illő, színes, szettet választottam, a hajam pedig kifésültem, aminek a baloldali tincsét eltűztem egy hullámcsattal. Mivel a tegnap esti balhé miatt nem ettem semmit, ezért borzasztó éhes voltam.
-Öm, egy pillanat, csak elmegyek kaját venni... .-mondtam, és nyitottam az ajtót.
-Várj! Megyek veled!-lépett mellé Patrick, én pedig vállat vonva elindultam. A közeli kisboltba mentünk, az út eleje csendese telt, de egy idő után Patrick megszólalt... .
-Figyelj...én sajnálom a tegnap esti történteket. Nem akartam ezt az egészet, csak ha nem mondom el mi a baj, akkor jobban megharagszol, és....az még jobban fájt volna.-magyarázta.
-Patrick, ne okold magad! Semmi baj hogy elmondtad! Sőt! Jobb ez így!-simítottam meg a karját.
-Köszönöm!-mosolyodott el, és fél kezével átölelve puszit nyomott a homlokomra.-Ez...amolyan baráti puszi volt!-nézett rám mosolyogva, bár láttam a szemén, hogy ez több volt számára mint baráti puszi... . Így megbékélve már vidámabban, beszélgetve vásároltunk, és mentünk vissza a hotelba. Viszont amikor beléptünk nem várt fordulat következett... . Beszélgetve beléptünk az ajtón, Patrick ment elől, Pete pedig a nappaliban várta, és egy hatalmasat húzott be neki.
-Jézusom! Pete te nem vagy normális!-kiabáltam ijedten, és Patrick vérző fejéhez kaptam.
-Csak ne csókolgassa a barátnőmet!-üvöltötte magából kikelve.-Ráadásul ilyen szerelmesen!-ezek szerint tudja, de mégis honnan? Mielőtt megkérdeztem volna, egy törölközőt bevizeztem, és leülve Patrick orrához, illetve a fején lévő púpjához szorítottam.
-És te ezt honnan tudod?-kérdeztem akadozva.
-Pff, állhattatok volna távolabb is! Láttam az ablakból... .-tett szemrehányást. Szememet lesütve nézegettem a földed, mintha csak olyan érdekes lenne. Egyébként a törtnétek közben Joe és Andy az ütés pillanatában ijedten nézték a történteket, utána pedig csendben néztek maguk elé. Patrick szomorúan bámult maga elé, és nem hitte el hogy mi történt... . Egyébként én se. Pete és Patrick réges régóta legjobb barátok, most meg miattam (!!!!) utálja Pete Patricket... . Pár perc néma csend után Pete szólalt meg először.
-Ma menjünk haza, és nem kívánok többet együtt zenélni vele!-mondta a földed pásztázva. Erre mind a négyen felkaptuk a fejünket, és Petere néztünk tágra nyílt szemekkel.
-Pete, kérlek gondold ezt még át... .-haboztam.
-Nem! Többet soha!-üvöltötte.
-Pete ezt...ne... .-próbált beszélni Patrick.
-Ne!! Te kussolj! Épp elég bajt csináltál! Elegem van belőled! Gyűlöllek! Többet soha, de soha ne szólj hozzám!-kiabálta az arcába, és a szobájába rohanva bevágta maga mögött az ajtót. Patrick arcán egy kövér könnycsepp gördült végig. Elveszítette a legjobb barátját..., és miattam feloszlott a banda... . Várjunk MI??!! Most kezdett volna a karrierjük felfelé ívelni, erre meg miattam (!!!), egy idióta, hülye, liba miatt feloszlik?! Na nee, ezt nem hagyom annyiban! Ilyen gondolatokkal felálltam, és örült módjára berontottam a szobába.
-Pete!-szóltam rá indulatosan. Mintha csak szívességet tenne rám nézett, és kérdő tekintettel várta mit fogok mondani.-Miattam nem szabad hogy feloszoljon a banda! Patrickkel ti legjobb barátok vagytok vagytok! Imádtok zenélni mind a négyen! Nem csak ti ketten, hanem Joe és Andy is! Ők mit érezhetnek? Egy lány miatt feladni mindent?! Komolyan?! Nem ilyennek ismertelek téged!-kiabáltam, ő pedig elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Igen! Igazad van! Teljesen! Mindenben! Legfőképp abban, hogy egy lány miatt nem kell feladnunk mindent!-kiabálta a szemebe.-Patrick, Joe, Andy és én! Fiúk! Érted?! FIÚK! Nem is értem miért kerültél te velünk össze! Annyira, de annyira logikus volt már az elején hogy egyszer ebből balhé lesz! Négy fiú között egy csaj?! Száz százalék balhé! Nem tudom mi a büdös francért nem tudsz te lányokkal barátkozni, és velük elcsevegni a pasikról, a körömlakkokról, és egyéb hülyeségről!-üvöltötte torkaszakadtából. És annyi...abban a pillanatban összetört a szívem apró pici darabokra, és mélyről jövő fájdalmas sírás fakadt ki belőlem.-Hope, én...én csak...-szabadkozott Pete, de már késő volt mivel a fájdalom eluralkodott rajtam, és szerintem jogosan... .
-Te utolsó szemétláda! Azt hittem szerettek, hogy én is közétek tartozom, én is a barátotok vagyok! Fiúk! FIÚK???? Igen lány vagyok! Igen! És talán azért nincsenek lánybarátaim, mivel utálnak! A stílusom, a személyiségem, és egyéb dolgok miatt, amiről nem tehetek! Ti éreztem hogy befogadtok a barátotoknak tarotok, te pedig szeretsz, és igazán szerelemes vagy belém! Minden együtt töltött pillanatban újra, újra beléd szerettem! Te pedig ilyeneket mondasz??? Hát akkor menj a francba!-üvöltöttem és is az arcába, és a cuccaimat össze szedve elrohantam, és a vonatállomás felé vettem az irányt... .
Csak mentem, mentem és mentem. Közben folyamatosan tüdőből fakadó, fájdalmas sírás volt rajtam. Az állomáshoz érve a cuccaimat ledobva egy közeli padra leültem, és a fejemet lehajtva bőgtem. Egyszerűen fájt. Az életem egyik legfontosabb embere ilyeneket mond.... . Ez az érzés borzalmas! Kimondhatatlanul szörnyű! A tüdőm már fáj a sírástól, a szemem apróra összement, a fejem vörösen duzzadt és borzalmas érzés járta át a testem. Az éhesség teljesen elmúlt, és egy falat se ment volna le a torkomon, mivel a gyomom icipici gömbbé vált. Körülbelül félórán keresztül ültem egyedül a padon, és írtam. Viszont egy hang szakította meg a magányos bőgésem.
-Hope!-rohant felém Patrick.-Kérlek nyugodj meg!-ült le mellé és finoman átölelt.
-Annyira, de annyira fáj!-kiabáltam, és még hangosabban kezdetem elbőgni, miközben felálltam, és Patrick vállára borulva bőgtem.
-Tudom!-simogatta a hátam, közben pedig kedves szavakkal csitítgatott.
-Patrick én...-kaptam fel a fejem, és önszántamból (!!!!!) a szájához kaptam, és megcsókoltam. Erősen szorongatva, a számat szorosan már-már fájdalmasan nyomtam az övéhez, közben pedig sírtam ahogy csak bírtam. Ez nem egy szerelmes "jaj most végre egymásra találtunk" csók volt, hanem egy fájdalmas, szomorú, vigasztaló csók volt. Óvatosan elengedtem, és a szememet megtörölve szipogva megszólaltam.-Kérlek bocsáss meg! Nem akartam összetörni a szíved! Annyira sajnálom, de szörnyen fáj!-kezdtem megint hozzá a síráshoz.
-Semmi baj! Tudom!-mosolygott rám elbűvölő félmosollyal.-A srácokkal megbeszéltük a dolgokat, és nem fogunk feloszlani! Pete bocsánatot kért, ahogy én is... . Szörnyen sajnálja amiket mondott, és szeretné megbeszélni veled!-nézett rám, miközben még mindig öleltük egymást.
-Én nem! Nem akarok beszélni vele! Hármótokkal igen, és veletek szeretnék tovább menni!-néztem rá mosolyogva.
-Rendben, de Pete is velünk lesz... .
-Igen tudom, de vele nem kívánok beszélni!-mondtam.
-Na jó... . Akkor Vissza mehetünk? Mert itt Miamiba tuti nem maradunk, hanem megyünk tovább New Yorkba!-mondta, és nekem szinte öröm szökött a szemebe.
-Az nagyon jó!-mondtam mosolyogva. Bólintva visszamosolygott rám, és elindultunk vissza a hotelbe. Mivel Patricknél maradt a kocsikulcs, így a cuccaim bepakolása után felmentünk a srácokhoz.
-Hope!-ugrott mellé Andy, és szorosan ölelgetni kezdett. Annyira aranyos!
-Azt hittük hogy sikerült elmenned... .-mosolygott rám Joe, és ő is átölelt.
-Hope...én...-kezdett bele Pete.
-Nem! Pete én nem beszélek veled érted? Amiket mondtál az megbocsájthatatlan, de örömmel látom, hogy hármójuk nem úgy vélekedik rólam mint te!-mondtam neki kimérten. Szomorúan bólintott, és a cipőjét nézegette tovább.
-Akkor...induljunk!-mondta Joe, és mindannyian lementünk a kocsihoz. hátul ugyanúgy ültünk mint ide felé, elől pedig Joe vezetett mellette Pete... . A lábamat felhúzva a fejemet Patrick vállára hajtottam, és csendben üldögéltem. Szerencsére még a hotelba megmostam az arcom, mivel fájt, és tiszta könny volt. Egyébként a kijelentkezés is sikeres volt, bár kissé furcsállták hogy egy napig voltunk a hotelba, de vállat vonva az utunkra engedtek. Na de az útra vissza térve... . Petetel és én is csendben tűrtük az utat, bár nekem rosszabb volt, mivel nem csak belső gyötrő fájdalom, hanem külső is gyötört. Az arcom égett, a szemem apró volt, és szörnyen fájt! Ráadásul a gyomrom is visszanyerte az eredeti méretét, így az éhességem is erősödött.
-Patrick!-suttogtam neki alig hallhatóan, és fáradt, tágra nyílt szemekkel felnéztem rá.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Nagyon éhes vagyok!-motyogtam.
-Két órára vagyunk egy mekitől! Addig aludj!-mosolygott rám kedvesen, és a fejemet visszahelyeztem a vállára, és puszit nyomott a fejemre. Érzetem az érintésein, hogy mennyire, de mennyire boldog attól, hogy most az ő vállán alszom, neki mondom elsőnek ha bajom van, az ő pusziját várom a fejemre... . Nem szerelem volt bennem, csak...törődés! Vágytam hogy törődjenek velem, mivel Petetel nem is mondtuk ki hogy szakítottunk, de ez egyértelmű volt...mindenki számára! Három év után vége kettőnk között mindennek... . Nem tudom hogy örökre, de egy időre biztos... .
Itt is van a harmadik rész! :) Remélem tetszett! Véleményezzétek a csevegőben! :) :* <333
2014. április 28., hétfő
2. rész-Utazás
Tudom hogy kicsit fura hogy még mindig a másik sztorihoz van design, de majd az lassan elkészül! :) De hát....jó olvasást! :) :* <33
Reggel Ramonesre ébredtem, ezért nem volt annyira kellemetlen ez a korai kelés. Éppen nyújtózkodni készültem, amikor négy vigyorgó szempár várt 4 pohár vízzel (!!!), amivel finoman szólva is pofán öntöttek. Tudni kell, hogy nyáron egy bugyi és pólóban alszom, tehát amikor leöntöttek a pólóm a víz miatt teljesen átlátszott, és a bugyi egymagába is ciki volt.
-Ááá!-sikítottam fel, mivel a négy szempár már nem az arcomat nézte vigyorgó szemekkel, hanem hatalmasra nyílt szemmel a pólóm. Azonnal magam elé kaptam a takaróm, hogy a négy idióta ne stíröljön.
-Kifelé!-kiáltottam, miközben feltápászkodtam az ágyról, és a takarót magam köré csavarva kilökdöstem őket az ajtón.-Idióták!-mormoltam magamba. Volt szerencsém hallani a visítva röhögést az ajtó túlsó feléről. Egy szemforgatással elintéztem az "érett" 17 éveseket, és hajmosás után kiválasztottam az ízlésemnek megfelelő, bohém, színes nyári outfitet, a fekete hajam, pedig hullámosan omlott a vállamra.
-Segít valaki?-kiabáltam le a lépcső, mivel egyedül ráncigáltam le a cuccaim a lépcsőn. Rögtön oda ugrottak mind a négyen, hogy segítsenek. Amíg ők pakoltak, addig Patrickkel ketten üldögéltünk a nappaliba, miközben én a reggeli teámat szürcsölgettem.
-Mi a baj?-néztem kérdően a maga elé bámuló Patrickre.
-Öm...semmi!-nézett rám teljesen vörösen, majd elkapta a tekintetét, amikor a szemébe nézetem.
-Naaa, mond eeel!-hajtottam le a fejem mellé, és vigyorogva rá néztem.
-Semmi! Tényleg...csak nekem most... .-nem fejezte be a mondatod, hanem felpattant, és felrohant a fürdőszobába. Azonnal utána rohantam és az ajtónak nyomtam a fejem.
-Patrick!!!! Jól vagy?-kérdeztem, mivel csak víz csobogást hallottam.
-Persze! Egy pillanat és kijövök!-hallottam a hangját, a víz csobogás pedig abba maradt. Kissé félve lerohantam a lépcsőn, és a kocsihoz rohantam.
-Srácok mi történt Patrickkel?-kérdeztem lihegve.
-Nem tudjuk...amikor kijöttünk tőled, azóta néma, és csak néz maga elé... .-pakolászott Pete.
-Kérdeztem tőle, de berohant a fürdőbe... . Beteg? Vagy... .-esett le.
-Mi az???-kérdezték egyszerre.
-Amikor leöntöttetek, akkor átlátszott a pólóm... .
-Igen!-röhögtek föl.
-És...gondolom...az hogy meglátott.
-Ja tényleeg! Patrick még nem volt barátnője!-röhögött jó ízűen Joe.
-Mi?!-tátottam el a szám.
-Ja...valami olyasmit magyarázott egyszer hogy "Vár az igazira!"-mondta Pete.
-Oh! Na jó! Ezt most megbeszélem vele!-mondtam, és már rohantam is vissza a házba, ahol a a szobámba ülve találtam Patricket.
-Jobban vagy?-ültem le mellé.
-I-igen!-bólintott.-Az arcmosás jót tett!-bólogatott, de még mindig vörös volt, és nem mert a szemembe nézni.
-Figyelj! Tudom hogy mi a bajod!-kezdtem bele.-Ez a vized dolog ugye?-kérdeztem. Bólogatva hallgatott tovább.-A srácok elmondták...hogy még nem volt barátnőd... . Na erre már felkapta a fejét, és rám nézett.
-Ez rohadt kedves volt tőlük!-dühöngött.
-Nyugi! Ez nem baj!
-De az! 17 éves vagyok! Végzős gimnazista, és még nem volt barátnőm!-fakadt ki.-Totál szánalmas vagyok!-ejtette le a fejét.
-Jaj Patrick!-simítottam meg a hátát.-Még nincs semmi veszve!-nevettem.
-Könnyen mondod! Neked ott van Pete... .-kezdett bele, és rögtön tudtam mi bántja leginkább.
-Pete még....khm...nem aludt itt.-fogalmaztam meg finoman.
-Úgy érted hogy...-kezdett bele.
-Igen úgy!-mosolygottam rá.
-Oh, bocsi...ezt...nem tudtam.... . Főleg mert Pete-ről van szó.-habogott.
-Semmi baj! De hogy érted hogy "Főleg mert Pete-ről van szó?"-ismételtem meg.
-Hát...Pete...nem húzza sokáig a dolgokat.
-Úgy érted hogy?-néztem rá habozva.
-Nem akarlak megijeszteni!-nevetett.
-Nyugi nem ijesztesz! Tudod....17 vagyok!-nevettem vissza.
-Akkor jó!-bólintott mosolyogva.
-Naa, gyere idee!-invitáltam az ölelésem, és szorosan magamhoz húztam.-Nyugi majd találunk egy lányt! Annyi helyre megyünk majd a nyáron...!-nevetettem megint.
-Aha, biztos... .-mondta szomorúan. Bár furcsálltam, hogy barátnőt akarunk vagyis akarok neki szerezni, és ő nemhogy örül, hanem szomorú lesz miatta... .-Na induljunk hosszú az út!-engedett el, és erőltetett mosoly az arcára. Vécézés (igen ez nagyon fontos) után Patrickkel lementünk, és elköszönés végezetével elindultunk.
Mivel kocsival megyünk, azért jó esetben is minimum egy nap az út Chicago-tól Miami. Pete vezetett elsőnek, mellette Joe, hátul bal szélen Patrick, én középen, Andy pedig jobb szélen. Az út első két órája alvással telt számomra. Még az elején amikor aludni készültem, óvatosan Patrick vállára hajtottam a fejem, mivel nem terveztem kitörni a nyakam. Szinte elugrott előlem, én kérdőtekintettel fordultam felé.
-Öm...bocs!-suttogta pirosan. Nevetve megvontam a vállam, és puszit nyomtam az arcára, amitől még pirosabb lett.
-Patrick jól vagy? Ne húzzam le az ablakot? Olyan az arcod mintha lángolna!-röhögött fel Pete.
-Nem kell kösz!-sziszegte kínosan. Hogy ez után mi történt azt nem tudom, mivel mint mondtam elaludtam Patrick vállán. Mint mondtam kér órát aludtam, utána is csak azért keltem fel, mivel vécéznem kellett (jó sokat iszom meg ilyenek....), éhes és szomjas voltam meg amúgy is megálltunk egy benzinkútnál. Miután kiszálltunk hatalmasat ásítva nyújtózkodtam, és a vécé felé vettem az irányt. Indulás előtt ettem egy muffint és egy üveg ice teát. Srácok is vásároltak (újságot is majdnem...de amikor válogattak éppen mögöttük álltam, és elég furcsa tekintettel meredtem rájuk, tehát az újság ott maradt). Így indultunk megint csak útnak... . Teljesen jól elbeszélgettünk...négyen. Patrick egész úton bámult ki az ablakon. Véletlen hozzá simultam mivel forgolódtam, erre majdnem kiugrott a kocsiból annyira elhúzódott tőlem, és ez így is maradt. Ráadásul amikor megkérdeztem mi a baj azt mondogatta hogy semmi és elvörösödött (!!). Ha a srácok, akkor csak simán mondta hogy semmi. Tehát így telt el az egy napos út ami alatt Miamiba értünk. Miami egyébként gyönyörű ahogy a szállásunk is. Nem túl nagy, de szép tiszta és rendezett. Mivel így is kicsit többet fizettünk, mint amennyit terveztünk, ezért egy apró szobát vettünk ki. Nappali, fürdő, és két pici háló, egyik franci ágyas (az lett a miénk Petettel), és a másik pedig külön ágyas. Igen ez így csak négy hely, mi pedig öten vagyunk. Készültünk a veszekedésre hogy ki alszik a kanapén, de addigra Patrick addigra már ott üldögélt az alvos cuccaival... . Lassan kezdem kibírhatatlannak tartani őt...! Mivel este 11-re értünk, ezért ideje volt zuhanyozni. Én kezdtem, és ez azt is jelenti, hogy én kaptam a hideg adagot... . Lassan, de biztosan melegedet a víz. Aloe verás tusfürdőmmel lezuhanyoztam, és a puha törülközőmmel áttöröltem magam. Utána jött csak az arc tisztítás! Bőrradír, krém, pattanás zselé, és egyéb arcápolási termék. Fél óra alatt lettem kész. A fiúk utánam négyen végeztek fél óra alatt egyébként... .
-Éhes vagyok!-nyöszörögtem a kanapén összegubózódva.
-Én is!-utánozott Joe.
-Haha, nagyon vicces!-forgattam a szemem.-De most komolyan!
-Igen én is komolyan!-magyarázott tovább ugyan olyan hanggal. Erre mindenki felröhögött, vagyis...Patrick nem!
-Na jó! Nekem elegem van! Menjetek kaját venni Patrick te pedig itt maradsz, és elmondod hogy mégis mi az isten bajod van!-üvöltöttem magamból kikelve. Pete, Joe és Andy kikerekedett szemmel néztek rám.
-De hát...már fürödtünk...-kezdett bele Andy.
-Nem érdekel! Éhes vagyok, és elegem van hogy Patrick nem képes elmondani a problémáját!-gesztikuláltam.
-Jól van bocsánat!-mentegetőztek, és farmert magukra kapva pár perc múlva el is tűntek.
-Na jó! Patrick most rám nézel és elmondod mi a bajod!-kezdtem idegbetegen .
-Semmi különös...mondom!-motyogott halkan.
-Aha persze! Azt hiszed ezt el is hiszem! Otthon tök kedvesen mosolyogtál, beszéltél velem aztán az úton leszartál! Nem szóltál hozzám mintha ott se lennék! Még voltam olyan jó fej és felajánlottam hogy keresünk neked barátnőt!-kiabáltam az arcába. Patrick arca hirtelen eltorzult, és elkezdett üvölteni... .
-Igen!! Amikor megismertelek kilencedikbe beléd vagyok esve! Négyünket együtt ismerted meg! Petet amikor megláttad meg amikor ő téged azonnal egymásba szeretetek! Minden egyes érintése amit hozzád intéz összetöri a szívem! Amikor megölel, puszit ad, megfogja a kezed olyan érzés mintha kiakarnék tépni a szívem a helyéről! Olyan mintha apródarabokra esne! Pete a legjobb barátom! Ő se tudja mit érzek irántad, pedig annyiszor elakartam neki mondani abból az okból hogy joga van tudni! Mivel ő szeret téged! Mindennél jobban! Csak az a baj hogy én is! Mindennap amikor találkozunk elfog egy érzés ami soha nem szűnik meg! Szerelem! Érted Hope?! Szeretlek! Mindennél jobban szerelmes vagyok beléd! Bármit feladnék érted! A csókodért! Az érintésedért! A szerelmedért! És igen hazudtam neked amikor azt mondtam hogy nem volt barátnőm! Volt, de amikor vele együtt voltam minden pillanatba rád gondoltam! Minden egyes rohadt pillanatban!! Éppen ezért szakítottam vele! Mert téged szeretlek! Amikor megláttalak vizes felsőben elfogott egy olyan érzés amit még most se tudok elmagyarázni, és nem is fogok tudni! Nem bírtam a szemedbe nézni utána, mert az érzés csak fokozódott amikor a szemedbe néztem! Utána amikor azt mondtad TE hogy keresünk nekem barátnőt, akkor tört szét végképp a szívem! De ezek után se lett vége! A kocsiba a vállamra dőltél, és úgy aludtál rajta mint ahogy a szerelemes párok szoktak! Borzalmas érzés volt, mivel tudtam hogy Pete barátnője vagy, és nem puszilhattam bele a hajadban, nem ölelhettelek át! Ennyi ez a bajom! A rohadt szemétláda SZERELEM!-nyomta meg a végén még jobban a hangsúlyt. Én pedig csak álltam ott megsemmisülve és hallgattam...hallgattam a szerelmi vallomását... . Az az érzés ami szíven ütött az sose fog elmúlni! Petettel amióta ismerjük egymást együtt vagyunk. És igen! Patricknek én is hazudtam abban hogy nem voltunk együtt... . Igen is voltunk, csak láttam Patricken, hogy valami nagyon nem stimmel, ezért nem mondhattam el!
-Sziasztok!-köszönt Andy alig hallhatóan. Mivel időközben vissza értek. Joe kikerekedett szemmel állt és bámult, Pete...Pete pedig teljesen falfehér arccal, és úgy nézett ki, hogyha nem ül le akkor helyben elájul. Borzalmas érzés volt rájuk nézni tudva a dolgokat.
-Mióta vagytok itt?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Vissza akartunk jönni a pénzért, tehát az eleje óta... .-mondta szintén lehajtott fejjel Andy. Patrick beleharapott az ajkába, de annyira, hogy kiserkent a vér.
-Bocs!-rohant ki az ajtón kissé arrább lökve Joet.
-Patrick várj!-rohantam utána. Lerohanva a lépcsőn pizsamába az udvarra. Patrick egy padon lehajtott fejjel sírt.
-Patrick!-szóltam alig hallhatóan, és óvatosan melléhelyezkedtem.-Ne okold magad se miatt! A szívnek nem lehet parancsolni...vagy mi... .-habogtam.-De ezzel nincs semmi baj! Tudom hogy hogy van ez... beleszeretsz valakibe aztán...nem tudsz ellene tenni...-magyaráztam, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mivel Patrick megfogott, felemelt, és erőteljesen a közeli falhoz szorított. A száját az enyémnek tapasztotta, olyan érzelmesen, és erősen csókolt, hogy az már szinte fájt. Közben az egyik keze a fejem mellett a másik pedig a mellkasomon volt, amivel finoman a falhoz tartott. Hirtelen váltott, és a testét az enyémnek nyomta, a hajamat elvéve az útból, és belepuszilt a nyakamba. Egy újabb váltást követően elhúzott a faltól, felemelve a közeli padra rakott, ahol terpeszben fölém guggolt, és a fejemet a két keze közé fogva vadult csókolt tovább. Én pedig nem ellenkeztem... . Csak némán "tűrtem", hogy a sokéves érzéseit kimutatja. Finoman elengedett, és rendes állópózban elhelyezkedett.
-Sajnálom!-rogyott le a padra, és szinte némán elkezdett sírni. Tudtam hogy ez más mint az előző... . Ezek most szörnyű, gyötrelmes, megbánó könnyek, amik a történtek miatt szöktek a szemébe. Nem mertem még véletlenül se hozzá érni...az lenne a legrosszabb ilyenkor, ha én (!!) elkezdeném vigasztalni. Csak ültem némán, és gondolkodtam hogy pontosan milyen érzéseket is váltott ez ki belőlem... . Nem éreztem szerelemet, nem érzetem szerelemes vibrálást, de közömbös se volt. Semmi. Fogalmam sincs mit is érzetem pontosan. Csak...hagytam hogy Patrick szeressen... . Gondolat menetemet megszakítva felállt, és a megtörölve a szemét elindult befelé. Viszont én nem....ugyan úgy ültem mint előbb. Nem tudom mennyi is ülhettem ott pontosan, de már az hotel összes ablaka sötét volt. Részben kezdtem fázni, részben pedig szembe kellett velük néznek. Lassan felálltam, és felsétáltam a szobába... . Andy és Joe a kanapén ültek lehajtott fejjel, Patrick pedig a teraszon.
-Pete hol van?-kérdeztem vékony hangon.
-A szobájába alszik... .-motyogta Joe.
-És akkor...Patrick a kanapén fog ugye?-erre már mind a ketten bólintottak.-Ezek szerint nekem marad a terasz... .-hajtottam le a fejem, és a szoba léptem ahol a cuccaim voltak. Pete aludt. Vagyis...úgy tűnt hogy alszik. Finom össze szedtem a cuccaim, és kimentem a teraszra.
-Öm, én itt fogok aludni... .-motyogtam lehajtott fejjel Patricknek. Bólintott, és bármilyen beszéd nélkül bement. Egy nyugágyon megágyazva magamnak lefeküdtem, betakaróztam, és egy ideig a csillagokat nézve elaludtam.
Reggel Ramonesre ébredtem, ezért nem volt annyira kellemetlen ez a korai kelés. Éppen nyújtózkodni készültem, amikor négy vigyorgó szempár várt 4 pohár vízzel (!!!), amivel finoman szólva is pofán öntöttek. Tudni kell, hogy nyáron egy bugyi és pólóban alszom, tehát amikor leöntöttek a pólóm a víz miatt teljesen átlátszott, és a bugyi egymagába is ciki volt.
-Ááá!-sikítottam fel, mivel a négy szempár már nem az arcomat nézte vigyorgó szemekkel, hanem hatalmasra nyílt szemmel a pólóm. Azonnal magam elé kaptam a takaróm, hogy a négy idióta ne stíröljön.
-Kifelé!-kiáltottam, miközben feltápászkodtam az ágyról, és a takarót magam köré csavarva kilökdöstem őket az ajtón.-Idióták!-mormoltam magamba. Volt szerencsém hallani a visítva röhögést az ajtó túlsó feléről. Egy szemforgatással elintéztem az "érett" 17 éveseket, és hajmosás után kiválasztottam az ízlésemnek megfelelő, bohém, színes nyári outfitet, a fekete hajam, pedig hullámosan omlott a vállamra.
-Segít valaki?-kiabáltam le a lépcső, mivel egyedül ráncigáltam le a cuccaim a lépcsőn. Rögtön oda ugrottak mind a négyen, hogy segítsenek. Amíg ők pakoltak, addig Patrickkel ketten üldögéltünk a nappaliba, miközben én a reggeli teámat szürcsölgettem.
-Mi a baj?-néztem kérdően a maga elé bámuló Patrickre.
-Öm...semmi!-nézett rám teljesen vörösen, majd elkapta a tekintetét, amikor a szemébe nézetem.
-Naaa, mond eeel!-hajtottam le a fejem mellé, és vigyorogva rá néztem.
-Semmi! Tényleg...csak nekem most... .-nem fejezte be a mondatod, hanem felpattant, és felrohant a fürdőszobába. Azonnal utána rohantam és az ajtónak nyomtam a fejem.
-Patrick!!!! Jól vagy?-kérdeztem, mivel csak víz csobogást hallottam.
-Persze! Egy pillanat és kijövök!-hallottam a hangját, a víz csobogás pedig abba maradt. Kissé félve lerohantam a lépcsőn, és a kocsihoz rohantam.
-Srácok mi történt Patrickkel?-kérdeztem lihegve.
-Nem tudjuk...amikor kijöttünk tőled, azóta néma, és csak néz maga elé... .-pakolászott Pete.
-Kérdeztem tőle, de berohant a fürdőbe... . Beteg? Vagy... .-esett le.
-Mi az???-kérdezték egyszerre.
-Amikor leöntöttetek, akkor átlátszott a pólóm... .
-Igen!-röhögtek föl.
-És...gondolom...az hogy meglátott.
-Ja tényleeg! Patrick még nem volt barátnője!-röhögött jó ízűen Joe.
-Mi?!-tátottam el a szám.
-Ja...valami olyasmit magyarázott egyszer hogy "Vár az igazira!"-mondta Pete.
-Oh! Na jó! Ezt most megbeszélem vele!-mondtam, és már rohantam is vissza a házba, ahol a a szobámba ülve találtam Patricket.
-Jobban vagy?-ültem le mellé.
-I-igen!-bólintott.-Az arcmosás jót tett!-bólogatott, de még mindig vörös volt, és nem mert a szemembe nézni.
-Figyelj! Tudom hogy mi a bajod!-kezdtem bele.-Ez a vized dolog ugye?-kérdeztem. Bólogatva hallgatott tovább.-A srácok elmondták...hogy még nem volt barátnőd... . Na erre már felkapta a fejét, és rám nézett.
-Ez rohadt kedves volt tőlük!-dühöngött.
-Nyugi! Ez nem baj!
-De az! 17 éves vagyok! Végzős gimnazista, és még nem volt barátnőm!-fakadt ki.-Totál szánalmas vagyok!-ejtette le a fejét.
-Jaj Patrick!-simítottam meg a hátát.-Még nincs semmi veszve!-nevettem.
-Könnyen mondod! Neked ott van Pete... .-kezdett bele, és rögtön tudtam mi bántja leginkább.
-Pete még....khm...nem aludt itt.-fogalmaztam meg finoman.
-Úgy érted hogy...-kezdett bele.
-Igen úgy!-mosolygottam rá.
-Oh, bocsi...ezt...nem tudtam.... . Főleg mert Pete-ről van szó.-habogott.
-Semmi baj! De hogy érted hogy "Főleg mert Pete-ről van szó?"-ismételtem meg.
-Hát...Pete...nem húzza sokáig a dolgokat.
-Úgy érted hogy?-néztem rá habozva.
-Nem akarlak megijeszteni!-nevetett.
-Nyugi nem ijesztesz! Tudod....17 vagyok!-nevettem vissza.
-Akkor jó!-bólintott mosolyogva.
-Naa, gyere idee!-invitáltam az ölelésem, és szorosan magamhoz húztam.-Nyugi majd találunk egy lányt! Annyi helyre megyünk majd a nyáron...!-nevetettem megint.
-Aha, biztos... .-mondta szomorúan. Bár furcsálltam, hogy barátnőt akarunk vagyis akarok neki szerezni, és ő nemhogy örül, hanem szomorú lesz miatta... .-Na induljunk hosszú az út!-engedett el, és erőltetett mosoly az arcára. Vécézés (igen ez nagyon fontos) után Patrickkel lementünk, és elköszönés végezetével elindultunk.
Mivel kocsival megyünk, azért jó esetben is minimum egy nap az út Chicago-tól Miami. Pete vezetett elsőnek, mellette Joe, hátul bal szélen Patrick, én középen, Andy pedig jobb szélen. Az út első két órája alvással telt számomra. Még az elején amikor aludni készültem, óvatosan Patrick vállára hajtottam a fejem, mivel nem terveztem kitörni a nyakam. Szinte elugrott előlem, én kérdőtekintettel fordultam felé.
-Öm...bocs!-suttogta pirosan. Nevetve megvontam a vállam, és puszit nyomtam az arcára, amitől még pirosabb lett.
-Patrick jól vagy? Ne húzzam le az ablakot? Olyan az arcod mintha lángolna!-röhögött fel Pete.
-Nem kell kösz!-sziszegte kínosan. Hogy ez után mi történt azt nem tudom, mivel mint mondtam elaludtam Patrick vállán. Mint mondtam kér órát aludtam, utána is csak azért keltem fel, mivel vécéznem kellett (jó sokat iszom meg ilyenek....), éhes és szomjas voltam meg amúgy is megálltunk egy benzinkútnál. Miután kiszálltunk hatalmasat ásítva nyújtózkodtam, és a vécé felé vettem az irányt. Indulás előtt ettem egy muffint és egy üveg ice teát. Srácok is vásároltak (újságot is majdnem...de amikor válogattak éppen mögöttük álltam, és elég furcsa tekintettel meredtem rájuk, tehát az újság ott maradt). Így indultunk megint csak útnak... . Teljesen jól elbeszélgettünk...négyen. Patrick egész úton bámult ki az ablakon. Véletlen hozzá simultam mivel forgolódtam, erre majdnem kiugrott a kocsiból annyira elhúzódott tőlem, és ez így is maradt. Ráadásul amikor megkérdeztem mi a baj azt mondogatta hogy semmi és elvörösödött (!!). Ha a srácok, akkor csak simán mondta hogy semmi. Tehát így telt el az egy napos út ami alatt Miamiba értünk. Miami egyébként gyönyörű ahogy a szállásunk is. Nem túl nagy, de szép tiszta és rendezett. Mivel így is kicsit többet fizettünk, mint amennyit terveztünk, ezért egy apró szobát vettünk ki. Nappali, fürdő, és két pici háló, egyik franci ágyas (az lett a miénk Petettel), és a másik pedig külön ágyas. Igen ez így csak négy hely, mi pedig öten vagyunk. Készültünk a veszekedésre hogy ki alszik a kanapén, de addigra Patrick addigra már ott üldögélt az alvos cuccaival... . Lassan kezdem kibírhatatlannak tartani őt...! Mivel este 11-re értünk, ezért ideje volt zuhanyozni. Én kezdtem, és ez azt is jelenti, hogy én kaptam a hideg adagot... . Lassan, de biztosan melegedet a víz. Aloe verás tusfürdőmmel lezuhanyoztam, és a puha törülközőmmel áttöröltem magam. Utána jött csak az arc tisztítás! Bőrradír, krém, pattanás zselé, és egyéb arcápolási termék. Fél óra alatt lettem kész. A fiúk utánam négyen végeztek fél óra alatt egyébként... .
-Éhes vagyok!-nyöszörögtem a kanapén összegubózódva.
-Én is!-utánozott Joe.
-Haha, nagyon vicces!-forgattam a szemem.-De most komolyan!
-Igen én is komolyan!-magyarázott tovább ugyan olyan hanggal. Erre mindenki felröhögött, vagyis...Patrick nem!
-Na jó! Nekem elegem van! Menjetek kaját venni Patrick te pedig itt maradsz, és elmondod hogy mégis mi az isten bajod van!-üvöltöttem magamból kikelve. Pete, Joe és Andy kikerekedett szemmel néztek rám.
-De hát...már fürödtünk...-kezdett bele Andy.
-Nem érdekel! Éhes vagyok, és elegem van hogy Patrick nem képes elmondani a problémáját!-gesztikuláltam.
-Jól van bocsánat!-mentegetőztek, és farmert magukra kapva pár perc múlva el is tűntek.
-Na jó! Patrick most rám nézel és elmondod mi a bajod!-kezdtem idegbetegen .
-Semmi különös...mondom!-motyogott halkan.
-Aha persze! Azt hiszed ezt el is hiszem! Otthon tök kedvesen mosolyogtál, beszéltél velem aztán az úton leszartál! Nem szóltál hozzám mintha ott se lennék! Még voltam olyan jó fej és felajánlottam hogy keresünk neked barátnőt!-kiabáltam az arcába. Patrick arca hirtelen eltorzult, és elkezdett üvölteni... .
-Igen!! Amikor megismertelek kilencedikbe beléd vagyok esve! Négyünket együtt ismerted meg! Petet amikor megláttad meg amikor ő téged azonnal egymásba szeretetek! Minden egyes érintése amit hozzád intéz összetöri a szívem! Amikor megölel, puszit ad, megfogja a kezed olyan érzés mintha kiakarnék tépni a szívem a helyéről! Olyan mintha apródarabokra esne! Pete a legjobb barátom! Ő se tudja mit érzek irántad, pedig annyiszor elakartam neki mondani abból az okból hogy joga van tudni! Mivel ő szeret téged! Mindennél jobban! Csak az a baj hogy én is! Mindennap amikor találkozunk elfog egy érzés ami soha nem szűnik meg! Szerelem! Érted Hope?! Szeretlek! Mindennél jobban szerelmes vagyok beléd! Bármit feladnék érted! A csókodért! Az érintésedért! A szerelmedért! És igen hazudtam neked amikor azt mondtam hogy nem volt barátnőm! Volt, de amikor vele együtt voltam minden pillanatba rád gondoltam! Minden egyes rohadt pillanatban!! Éppen ezért szakítottam vele! Mert téged szeretlek! Amikor megláttalak vizes felsőben elfogott egy olyan érzés amit még most se tudok elmagyarázni, és nem is fogok tudni! Nem bírtam a szemedbe nézni utána, mert az érzés csak fokozódott amikor a szemedbe néztem! Utána amikor azt mondtad TE hogy keresünk nekem barátnőt, akkor tört szét végképp a szívem! De ezek után se lett vége! A kocsiba a vállamra dőltél, és úgy aludtál rajta mint ahogy a szerelemes párok szoktak! Borzalmas érzés volt, mivel tudtam hogy Pete barátnője vagy, és nem puszilhattam bele a hajadban, nem ölelhettelek át! Ennyi ez a bajom! A rohadt szemétláda SZERELEM!-nyomta meg a végén még jobban a hangsúlyt. Én pedig csak álltam ott megsemmisülve és hallgattam...hallgattam a szerelmi vallomását... . Az az érzés ami szíven ütött az sose fog elmúlni! Petettel amióta ismerjük egymást együtt vagyunk. És igen! Patricknek én is hazudtam abban hogy nem voltunk együtt... . Igen is voltunk, csak láttam Patricken, hogy valami nagyon nem stimmel, ezért nem mondhattam el!
-Sziasztok!-köszönt Andy alig hallhatóan. Mivel időközben vissza értek. Joe kikerekedett szemmel állt és bámult, Pete...Pete pedig teljesen falfehér arccal, és úgy nézett ki, hogyha nem ül le akkor helyben elájul. Borzalmas érzés volt rájuk nézni tudva a dolgokat.
-Mióta vagytok itt?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Vissza akartunk jönni a pénzért, tehát az eleje óta... .-mondta szintén lehajtott fejjel Andy. Patrick beleharapott az ajkába, de annyira, hogy kiserkent a vér.
-Bocs!-rohant ki az ajtón kissé arrább lökve Joet.
-Patrick várj!-rohantam utána. Lerohanva a lépcsőn pizsamába az udvarra. Patrick egy padon lehajtott fejjel sírt.
-Patrick!-szóltam alig hallhatóan, és óvatosan melléhelyezkedtem.-Ne okold magad se miatt! A szívnek nem lehet parancsolni...vagy mi... .-habogtam.-De ezzel nincs semmi baj! Tudom hogy hogy van ez... beleszeretsz valakibe aztán...nem tudsz ellene tenni...-magyaráztam, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mivel Patrick megfogott, felemelt, és erőteljesen a közeli falhoz szorított. A száját az enyémnek tapasztotta, olyan érzelmesen, és erősen csókolt, hogy az már szinte fájt. Közben az egyik keze a fejem mellett a másik pedig a mellkasomon volt, amivel finoman a falhoz tartott. Hirtelen váltott, és a testét az enyémnek nyomta, a hajamat elvéve az útból, és belepuszilt a nyakamba. Egy újabb váltást követően elhúzott a faltól, felemelve a közeli padra rakott, ahol terpeszben fölém guggolt, és a fejemet a két keze közé fogva vadult csókolt tovább. Én pedig nem ellenkeztem... . Csak némán "tűrtem", hogy a sokéves érzéseit kimutatja. Finoman elengedett, és rendes állópózban elhelyezkedett.
-Sajnálom!-rogyott le a padra, és szinte némán elkezdett sírni. Tudtam hogy ez más mint az előző... . Ezek most szörnyű, gyötrelmes, megbánó könnyek, amik a történtek miatt szöktek a szemébe. Nem mertem még véletlenül se hozzá érni...az lenne a legrosszabb ilyenkor, ha én (!!) elkezdeném vigasztalni. Csak ültem némán, és gondolkodtam hogy pontosan milyen érzéseket is váltott ez ki belőlem... . Nem éreztem szerelemet, nem érzetem szerelemes vibrálást, de közömbös se volt. Semmi. Fogalmam sincs mit is érzetem pontosan. Csak...hagytam hogy Patrick szeressen... . Gondolat menetemet megszakítva felállt, és a megtörölve a szemét elindult befelé. Viszont én nem....ugyan úgy ültem mint előbb. Nem tudom mennyi is ülhettem ott pontosan, de már az hotel összes ablaka sötét volt. Részben kezdtem fázni, részben pedig szembe kellett velük néznek. Lassan felálltam, és felsétáltam a szobába... . Andy és Joe a kanapén ültek lehajtott fejjel, Patrick pedig a teraszon.
-Pete hol van?-kérdeztem vékony hangon.
-A szobájába alszik... .-motyogta Joe.
-És akkor...Patrick a kanapén fog ugye?-erre már mind a ketten bólintottak.-Ezek szerint nekem marad a terasz... .-hajtottam le a fejem, és a szoba léptem ahol a cuccaim voltak. Pete aludt. Vagyis...úgy tűnt hogy alszik. Finom össze szedtem a cuccaim, és kimentem a teraszra.
-Öm, én itt fogok aludni... .-motyogtam lehajtott fejjel Patricknek. Bólintott, és bármilyen beszéd nélkül bement. Egy nyugágyon megágyazva magamnak lefeküdtem, betakaróztam, és egy ideig a csillagokat nézve elaludtam.
2014. április 27., vasárnap
1.rész-Utolsó nap a suliban (próba rész)
Amint látjátok megírtam az új sztorim. De a címből is látszik, hogy ez egy próba rész, vagyis ha ez nem tetszik, akkor kitörlöm, és folytatom a régit! :) Véleményezzétek a csevegőben! :*
Kezemmel támasztva a fejem a fejem, fáradtan bámultam a táblát, ahova a tanár robot módjára írt. Csukódott volna le a szemem, hogyha valaki nem bök meg hátulról. Dühösen fordultam hátra Pete-hez,ő pedig a szemével az óra felé bökve nézett rám. Rápillantottam az órára, és egy megkönnyebbült sóhajjal visszafordultam a helyemre, és keresztbe tett karral, vigyorogva néztem előre, mivel már csak 5 perc és vége van az évnek... . Lassan mindenki arcán megjelent az öröm, és elkezdtünk vissza számolni. 10...9...8...7...6...5...4...3...2...1...0!!!!!!!!! Mindenki vidáman ugrott fel a helyéről, és az ajtó felé vette az irányt.
Kezemmel támasztva a fejem a fejem, fáradtan bámultam a táblát, ahova a tanár robot módjára írt. Csukódott volna le a szemem, hogyha valaki nem bök meg hátulról. Dühösen fordultam hátra Pete-hez,ő pedig a szemével az óra felé bökve nézett rám. Rápillantottam az órára, és egy megkönnyebbült sóhajjal visszafordultam a helyemre, és keresztbe tett karral, vigyorogva néztem előre, mivel már csak 5 perc és vége van az évnek... . Lassan mindenki arcán megjelent az öröm, és elkezdtünk vissza számolni. 10...9...8...7...6...5...4...3...2...1...0!!!!!!!!! Mindenki vidáman ugrott fel a helyéről, és az ajtó felé vette az irányt.
-Na, végzősök lettünk!-léptek mellé a srácok, Pete egy kézzel megölelt, és puszit nyomott a homlokomra.
-Igen!! Annyira izgi!-ugrándoztam.
-Ja, gyorsan elment ez az év!-mosolygott Patrick.
-Évzáró próba?-szólt bele Joe is.
-Ez jó ötlet!-bólogatott Andy. Pete és Patrick is rábólintottak az ötletre. Pete garázsába szoktak próbálni, ezért feléjük vettük az irányt. Garázsba érve lehuppantam a kopott kanapéra és vártam hogy a srácok kezdjék a próbát.
-Mehet?-fordult a srácok felé Patrick. Mindannyian bólintottak, és belekezdtek a w.a.m.s.-be. Két órán keresztül tartott a próba, amit szokást szerint nagyon élveztem.
-Na ez rohadt jó volt!-rakta le a gitárját Pete.
-Szerintem is!!-ugrottam tapsikolva a nyakukba.-Annyira várom már hogy végre holnap elinduljunk!!-sipítoztam. Nevetve kaptam egy-egy puszit is.-Tényleg haza kell mennem pakolni!-jutott eszembe.
-Minek?-nevetett Patrick.
-Minek? Nem két perc! Vagy' két óra!-háborodtam fel. Válaszomra fal fehér arcú pillantásokat kaptam.
-Ugye azért a mi cuccaink is befognak férni a kocsiba?-nevetett fel először Joe.
-Hát csak elég nagy a csomag tartó....meg az utastér, meg talán a kezünkben is elfér pár cucc!
-Mi?!
-Jaj, csak vicceltem.-nevettem fel, mivel még jobban lefehéredtek.
-Haha! Na jó gyerünk akkor!-fogta meg a kezem Pete.
Szép lassan szét széledtek a srácok, így ketten sétáltunk haza. Mivel Petettel járok, ezért minden este nálunk van. Azért este mivel általában öten szoktunk együtt lenni délután.
-Megjöttünk!-kiáltottam.
-Sziasztok!-köszöntöttek anyuék a nappaliba érve.
-Ugye ki van mosva a kék toppom?-kérdeztem anyutól.
-Mindent kimostam. A lila-fehér ruhát is!-mosolygott kedvesen.
-Huh jó! Akkor pakolok!-ráncigáltam ki Pete-et a nappaliból. A szobámba érve lehuppant az ágyamra és figyelte ahogy ide-oda járkálok, és pakolok.
-Virágos vagy a kockás?-álltam elé két ruhával.
-Mind a kettőben gyönyörű vagy!-fogta meg a derekam és magához húzott.
-Ajj, ez most nem segít!-ugrottam fel.
-Hihetetlen hogy egy ruha fontosabb nálam!-nézett maga elé tágra nyílt szemekkel.
-Egyrészt két ruha, másrészt nem fontosabb.-huppantam le az ölébe, és hosszú csókot nyomtam a szájára. Mosolyogva leszálltam róla, és folytattam a pakolást. 1 és fél órámba telt amíg összepakoltam a cuccaim, közben Pete szét unta magát. Az elején telefonozott de azt is megunta, így csak maga elé bámult. Szerintem azon gondolkozott hogy minek van itt hogyha körülbelül rá se nézek.
-Na kész vagyok!-csaptam a bőröndömre, és plusz egy táskámra.
-Na ez nem is olyan sok!-mosolygott rám.
-Hm, nem annyira nem.-néztem végig a cuccaimon.
-Viszont én most megyek, mert anya tuti túlpörgött, hogy holnap indulunk és még semmit nem raktam össze.-nézett az órájára, majd rám.
-Juj, tényleg neked is össze kéne pakolnod! Akkor szia!-léptem mellém,és lábujjhegyre állva hosszan megcsókoltam. Gondoltam ha ma már úgy sincs dolgom, és anyáékkal keveset vagyok, és úgy néz ki nyáron nem is nagyon leszek, ezért a nappaliba a fotelba leülve elkezdtem velük beszélgetni.
-Hope jó hogy jössz!-nézett rám anya.-Ugye megbeszéltük hogy idén nem megyünk nyaralni...de Spencer ugye utazik szeptemberbe New York-ba, Ebony pedig elégvalószínű, hogy idén jön velünk utoljára nyaralni.-magyarázta szomorúan.-Ezért gondoltuk, hogy mégis csak elmehetnénk így öten utoljára együtt! Augusztus 10.-én jöttök haza, és 11.-én indulnánk 18.-ig lennénk.
-Ez nagyon jó ötlet!-virultam.-És hova mennénk?-kérdeztem.
-Arra gondoltunk, hogy Amerikán kívül, Európába.
-De jóó!-csillant fel a szemem.-Melyik ország?-lettem egyre izgatottabb.
-Vacilláltunk Anglia és Franciaország között, de dönteni nem tudtunk, ezért Franciaországba azon belül Párizsban leszünk 3 és fél napot, onnan pedig Angliába Londonban szintén 3 és fél napot.
-Váá, de jóó!-ugrottam a szüleim nyakába.
-Akkor benne vagy?-kérdezte anya.
-Naná! Ki nem hagynám!-ugrándoztam.-Paris and London!-utánoztam franciát, és Brit angolt (azért külön mondom hogy brit, mivel az amerikai és a brit angol kicsi eltér, mind kiejtésben, és egy pár szó leírásban).
-Na de most már menj lefeküdni mivel 5-kor keltelek.
-Ajj, tényleg!-húztam el a szám.
-És akkor hol is kezdtek?-kérdezte anya arra utalva, hogy hova megyünk először.
-Florida, Miami, de a srácok megígérték, hogy ha már Floridában vagyunk, akkor elvisznek a Disneyland-be is!
-Oh, értem!-nevetett anya. Jó tudom hogy 18 leszek a nyáron, de Disneyland?! Minden vágyam!
-Na megyek is! Jó éjszakát!-indultam fel a lépcsőn. Zuhanyzás után az ágyamba dőltem, de mielőtt elaludtam volna sms érkezett... .
Ne ijedj meg reggel! Xxxx Pete
Hm...ez vajon mire írhatta? Valamit terveznek... . Csodálatos volt ilyen gondolatokkal elaludni, hogy reggel valami lesz... .
Ez lenne az új sztorim! :) Vagyis...ha tetszik akkor ez írom, ha viszont nem akkor folytatom a másikat! :) :* <33
-Virágos vagy a kockás?-álltam elé két ruhával.
-Mind a kettőben gyönyörű vagy!-fogta meg a derekam és magához húzott.
-Ajj, ez most nem segít!-ugrottam fel.
-Hihetetlen hogy egy ruha fontosabb nálam!-nézett maga elé tágra nyílt szemekkel.
-Egyrészt két ruha, másrészt nem fontosabb.-huppantam le az ölébe, és hosszú csókot nyomtam a szájára. Mosolyogva leszálltam róla, és folytattam a pakolást. 1 és fél órámba telt amíg összepakoltam a cuccaim, közben Pete szét unta magát. Az elején telefonozott de azt is megunta, így csak maga elé bámult. Szerintem azon gondolkozott hogy minek van itt hogyha körülbelül rá se nézek.
-Na kész vagyok!-csaptam a bőröndömre, és plusz egy táskámra.
-Na ez nem is olyan sok!-mosolygott rám.
-Hm, nem annyira nem.-néztem végig a cuccaimon.
-Viszont én most megyek, mert anya tuti túlpörgött, hogy holnap indulunk és még semmit nem raktam össze.-nézett az órájára, majd rám.
-Juj, tényleg neked is össze kéne pakolnod! Akkor szia!-léptem mellém,és lábujjhegyre állva hosszan megcsókoltam. Gondoltam ha ma már úgy sincs dolgom, és anyáékkal keveset vagyok, és úgy néz ki nyáron nem is nagyon leszek, ezért a nappaliba a fotelba leülve elkezdtem velük beszélgetni.
-Hope jó hogy jössz!-nézett rám anya.-Ugye megbeszéltük hogy idén nem megyünk nyaralni...de Spencer ugye utazik szeptemberbe New York-ba, Ebony pedig elégvalószínű, hogy idén jön velünk utoljára nyaralni.-magyarázta szomorúan.-Ezért gondoltuk, hogy mégis csak elmehetnénk így öten utoljára együtt! Augusztus 10.-én jöttök haza, és 11.-én indulnánk 18.-ig lennénk.
-Ez nagyon jó ötlet!-virultam.-És hova mennénk?-kérdeztem.
-Arra gondoltunk, hogy Amerikán kívül, Európába.
-De jóó!-csillant fel a szemem.-Melyik ország?-lettem egyre izgatottabb.
-Vacilláltunk Anglia és Franciaország között, de dönteni nem tudtunk, ezért Franciaországba azon belül Párizsban leszünk 3 és fél napot, onnan pedig Angliába Londonban szintén 3 és fél napot.
-Váá, de jóó!-ugrottam a szüleim nyakába.
-Akkor benne vagy?-kérdezte anya.
-Naná! Ki nem hagynám!-ugrándoztam.-Paris and London!-utánoztam franciát, és Brit angolt (azért külön mondom hogy brit, mivel az amerikai és a brit angol kicsi eltér, mind kiejtésben, és egy pár szó leírásban).
-Na de most már menj lefeküdni mivel 5-kor keltelek.
-Ajj, tényleg!-húztam el a szám.
-És akkor hol is kezdtek?-kérdezte anya arra utalva, hogy hova megyünk először.
-Florida, Miami, de a srácok megígérték, hogy ha már Floridában vagyunk, akkor elvisznek a Disneyland-be is!
-Oh, értem!-nevetett anya. Jó tudom hogy 18 leszek a nyáron, de Disneyland?! Minden vágyam!
-Na megyek is! Jó éjszakát!-indultam fel a lépcsőn. Zuhanyzás után az ágyamba dőltem, de mielőtt elaludtam volna sms érkezett... .
Ne ijedj meg reggel! Xxxx Pete
Hm...ez vajon mire írhatta? Valamit terveznek... . Csodálatos volt ilyen gondolatokkal elaludni, hogy reggel valami lesz... .
Ez lenne az új sztorim! :) Vagyis...ha tetszik akkor ez írom, ha viszont nem akkor folytatom a másikat! :) :* <33
2014. április 26., szombat
Közérdekű
Sziasztok! :)
Lenne egy közölni valóm...ugye írom a sztorim, és az az igazság, hogy nem érzem már a magaménak...valahogy nem tudok azonosulni a szereplőkkel, nem szeretem írni....! :( Ezért az a döntés született, hogy abba hagyom! :( Nagyon sajnálom, de nem megy! :( Viszont van egy jó hírem is! :) Nem hagyom abba az írást, hanem egy új sztoriba kezdek bele! Itt ezen a blogon, de nem Vicky, Sonia és a többiek lesznek benne, hanem teljesen új szereplők! :) Ugye bár jó magam, és akik olvassák, vagyis ti mind Fob rajongó vagyunk, tehát a Fob az új sztorimban is szerepelni fog, csak máshogy. Egy ideig fent hagyom a régi sztorit, és egy ideig nem fogok részt írni, vagyis nem fogok belekezdeni rögtön a sztorimba. Ennyit akartam csak, és remélem, hogy a következő időkben velem és az új történetemmel tartotok! :) Nagyon köszönöm azoknak, akik olvassák/olvasták a blogom, és köszönöm annak a 5 embernek, akik mindig támogatnak, szeretnek, és a barátjukká fogadtak! És persze a többi olvasómnak is köszönöm! :) <333 :*
Lenne egy közölni valóm...ugye írom a sztorim, és az az igazság, hogy nem érzem már a magaménak...valahogy nem tudok azonosulni a szereplőkkel, nem szeretem írni....! :( Ezért az a döntés született, hogy abba hagyom! :( Nagyon sajnálom, de nem megy! :( Viszont van egy jó hírem is! :) Nem hagyom abba az írást, hanem egy új sztoriba kezdek bele! Itt ezen a blogon, de nem Vicky, Sonia és a többiek lesznek benne, hanem teljesen új szereplők! :) Ugye bár jó magam, és akik olvassák, vagyis ti mind Fob rajongó vagyunk, tehát a Fob az új sztorimban is szerepelni fog, csak máshogy. Egy ideig fent hagyom a régi sztorit, és egy ideig nem fogok részt írni, vagyis nem fogok belekezdeni rögtön a sztorimba. Ennyit akartam csak, és remélem, hogy a következő időkben velem és az új történetemmel tartotok! :) Nagyon köszönöm azoknak, akik olvassák/olvasták a blogom, és köszönöm annak a 5 embernek, akik mindig támogatnak, szeretnek, és a barátjukká fogadtak! És persze a többi olvasómnak is köszönöm! :) <333 :*
2014. április 23., szerda
2. évad 6.rész-Nosztalgia
Először mindenki elhelyezkedett a fotelban a kanapén, illetve a földre helyezett párnákon.
-Naa! Akkor anya te kezded!-szólaltam fel.
-Jó, de mit mondjak?-kérdezte.
-Hogy, hogyan ismerkedtetek meg Patrickkel!-szólt közbe kíváncsian Amanda.
-Hát jó... .-26 éves voltam, és a közösségi oldalon nézelődve megláttam egy versenyt, amiben az állt, hogy a Fall Out Boy koncertre backstage jegyet lehet nyerni. Mivel hatalmas rajongó voltam rögtön megpályáztam. 5 kérdés tettek fel, de ilyen alapokat amiket bárki tudna. Utána mindennap izgulva néztem meg az e-mailjeimet, hogy nyertem-e vagy sem. Egyik nap megnyitottam és ott volt a levél.... . Izgalommal nyitottam meg mivel akár az is lehetett volna benne, hogy nem nyertem. De szerencsére az állt benne, hogy nyertem. Után kibírhatatlan volt azt a 2 hetet kivárni a koncertig. Viszont amikor elérkezett a nap szörnyen izgultam. Mivel közel laktam a stadionhoz, így hamar oda értem. Remegtem a lábaim, a gyomrom, mindenem. Az aulában egy nő később kiderült, Amy várt. A nyakamba rakva az a jegyet elindultunk az öltöző felé. Mielőtt beléptünk az ajtón azt hittem elájulok az izgalomtól. Viszont amint megláttam őket lenyugodtam, és sokkal természetesebben tudtam fogadni a találkozást. Fél órát beszélgettünk, fotó, autogram satöbbi. Amikor elköszöntem mindenkitől, a legvégére Patrick maradt. Ő viszont egy szimpla elköszönés helyet a telefonszámát csúsztatta a zsebembe. Másnap fel hívtam őt és randit beszéltünk meg. Jól sikerült randi után meg volt az első csók. Mármint azt hittük hogy az első... .
-Várjunk! Miért csak hittétek?-döbbent le Amanda.
-Majd azt is mindjárt mondom! Tehát... . Másnap megint találkoztunk, csak akkor már az én lakásomba.-erre minden sokan mondóan fel "húúú"-zott.-Igen!-nevetett anya.-És hát...voltam koncerten Bostonba, ahova Carol az unokahúgom, és a barátnője is velünk tartott. Másnap reggel együtt reggeliztünk, amikor felajánlotta, hogy menjek velük nyáron turnézni. És akkor egy csodás nyarat töltöttem velük.-fejezte be anya.
-Na, de mi történt utána?!-kíváncsiskodtam, mivel az ez utánit történést nem tudtam.
-Jó!-nevetett.-Ezután koncertek meg minden, és kétszer is meglettem egyébként kérve, hogy énekeljek. Nem sokkal utána kiderült egy nagyon durva dolog..., az hogy 8 éve ismerem, őket, csak olyanok történtek velünk, ami miatt elfelejtettük.
-És mi volt az?-döbbentünk le (én, Kate, Amanda, Bronx, Lizza és Maddie), mivel mi nem tudtuk erről. Anya töviről hegyire elmesélte az ismerkedésük történetét.-Hűű, ez nagyon durva!-néztünk rá tátott szájjal.
-Hát eléggé!-nevetett.-Na, de akkor folytatom! Tehát ez kiderült, és másnap utaztunk Londonba. Ott egyik este elvitt egy parkba, ahol meglepetést képen, eljátszott a Train Marry me című számét, amiből már rögtön tudtam mi akar. Ott este a parkban kérte meg a kezem! Nem sokkal írtam meg egyébként meg a Past című számomat is.-tette hozzá mellékesen.-És hát teltek a napok és vége lett a turnénak, és kezdődhetett az esküvő szervezés. Minden össze vetve hamar meglett, és semmi nem állhatott a házasságunk útjába!-mesélte hatalmas mosollyal az arcán.-Viszont ezután jött a nászút.-komorodott el.-Minden szépen alakult, de egy figyelmetlen autós elütött a járdán... .-halkult el a hangja.-A kórházban "ébredtem"-rajzolt a levegőbe idézőjelet.-Mivel igazából nem ébredtem, csak kómában voltam... . Minden hallottam ami körülöttem történt, de megmozdulni, és beszélni nem tudtam. Aztán úgy volt, hogy lekapcsolnak a gépekről, de akkor úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom cserben Patrick, mivel szerettem (és most is szeretem), ezért erőfeszítések árán felébredtem. Utána nem sokkal kiderült, hogy terhes vagyok!-mosolygott rám, és puszit nyomott a fejemre.-Bent kellett maradnom a kórházban egy ideig, de aránylag hamar haza mehettem. Otthon pihennem kellet, babát várni. Közben Patrick amikor csak tehette mellettem volt, és vigyázott rám!-vidámodott vissza.-Utána már tudjátok mi történt!-fejezte be anya.
-Hűű, ez aztán érdekes volt!-néztünk mind a hatan csillogó szemekkel.-Akkor most mutatsz képeket?-kérdezte Lizza.
-Persze!-mosolygott anya. Macbookot nyomkodva rákeresett a mappára, és megnyitotta. Rengeteg kép, rengeteg nevetés, szomorkodás, csodálat! Mindenki nézte a képeket, mivel ezek nem nagyon látta még senki! Esküvői képek apáról, és anyáról, közös képek, koncert képek, vicces képek, és még sok más.
-Naa! Akkor anya te kezded!-szólaltam fel.
-Jó, de mit mondjak?-kérdezte.
-Hogy, hogyan ismerkedtetek meg Patrickkel!-szólt közbe kíváncsian Amanda.
-Hát jó... .-26 éves voltam, és a közösségi oldalon nézelődve megláttam egy versenyt, amiben az állt, hogy a Fall Out Boy koncertre backstage jegyet lehet nyerni. Mivel hatalmas rajongó voltam rögtön megpályáztam. 5 kérdés tettek fel, de ilyen alapokat amiket bárki tudna. Utána mindennap izgulva néztem meg az e-mailjeimet, hogy nyertem-e vagy sem. Egyik nap megnyitottam és ott volt a levél.... . Izgalommal nyitottam meg mivel akár az is lehetett volna benne, hogy nem nyertem. De szerencsére az állt benne, hogy nyertem. Után kibírhatatlan volt azt a 2 hetet kivárni a koncertig. Viszont amikor elérkezett a nap szörnyen izgultam. Mivel közel laktam a stadionhoz, így hamar oda értem. Remegtem a lábaim, a gyomrom, mindenem. Az aulában egy nő később kiderült, Amy várt. A nyakamba rakva az a jegyet elindultunk az öltöző felé. Mielőtt beléptünk az ajtón azt hittem elájulok az izgalomtól. Viszont amint megláttam őket lenyugodtam, és sokkal természetesebben tudtam fogadni a találkozást. Fél órát beszélgettünk, fotó, autogram satöbbi. Amikor elköszöntem mindenkitől, a legvégére Patrick maradt. Ő viszont egy szimpla elköszönés helyet a telefonszámát csúsztatta a zsebembe. Másnap fel hívtam őt és randit beszéltünk meg. Jól sikerült randi után meg volt az első csók. Mármint azt hittük hogy az első... .
-Várjunk! Miért csak hittétek?-döbbent le Amanda.
-Majd azt is mindjárt mondom! Tehát... . Másnap megint találkoztunk, csak akkor már az én lakásomba.-erre minden sokan mondóan fel "húúú"-zott.-Igen!-nevetett anya.-És hát...voltam koncerten Bostonba, ahova Carol az unokahúgom, és a barátnője is velünk tartott. Másnap reggel együtt reggeliztünk, amikor felajánlotta, hogy menjek velük nyáron turnézni. És akkor egy csodás nyarat töltöttem velük.-fejezte be anya.
-Na, de mi történt utána?!-kíváncsiskodtam, mivel az ez utánit történést nem tudtam.
-Jó!-nevetett.-Ezután koncertek meg minden, és kétszer is meglettem egyébként kérve, hogy énekeljek. Nem sokkal utána kiderült egy nagyon durva dolog..., az hogy 8 éve ismerem, őket, csak olyanok történtek velünk, ami miatt elfelejtettük.
-És mi volt az?-döbbentünk le (én, Kate, Amanda, Bronx, Lizza és Maddie), mivel mi nem tudtuk erről. Anya töviről hegyire elmesélte az ismerkedésük történetét.-Hűű, ez nagyon durva!-néztünk rá tátott szájjal.
-Hát eléggé!-nevetett.-Na, de akkor folytatom! Tehát ez kiderült, és másnap utaztunk Londonba. Ott egyik este elvitt egy parkba, ahol meglepetést képen, eljátszott a Train Marry me című számét, amiből már rögtön tudtam mi akar. Ott este a parkban kérte meg a kezem! Nem sokkal írtam meg egyébként meg a Past című számomat is.-tette hozzá mellékesen.-És hát teltek a napok és vége lett a turnénak, és kezdődhetett az esküvő szervezés. Minden össze vetve hamar meglett, és semmi nem állhatott a házasságunk útjába!-mesélte hatalmas mosollyal az arcán.-Viszont ezután jött a nászút.-komorodott el.-Minden szépen alakult, de egy figyelmetlen autós elütött a járdán... .-halkult el a hangja.-A kórházban "ébredtem"-rajzolt a levegőbe idézőjelet.-Mivel igazából nem ébredtem, csak kómában voltam... . Minden hallottam ami körülöttem történt, de megmozdulni, és beszélni nem tudtam. Aztán úgy volt, hogy lekapcsolnak a gépekről, de akkor úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom cserben Patrick, mivel szerettem (és most is szeretem), ezért erőfeszítések árán felébredtem. Utána nem sokkal kiderült, hogy terhes vagyok!-mosolygott rám, és puszit nyomott a fejemre.-Bent kellett maradnom a kórházban egy ideig, de aránylag hamar haza mehettem. Otthon pihennem kellet, babát várni. Közben Patrick amikor csak tehette mellettem volt, és vigyázott rám!-vidámodott vissza.-Utána már tudjátok mi történt!-fejezte be anya.
-Hűű, ez aztán érdekes volt!-néztünk mind a hatan csillogó szemekkel.-Akkor most mutatsz képeket?-kérdezte Lizza.
-Persze!-mosolygott anya. Macbookot nyomkodva rákeresett a mappára, és megnyitotta. Rengeteg kép, rengeteg nevetés, szomorkodás, csodálat! Mindenki nézte a képeket, mivel ezek nem nagyon látta még senki! Esküvői képek apáról, és anyáról, közös képek, koncert képek, vicces képek, és még sok más.
2014. április 20., vasárnap
2. évad.5. rész-Nyár előtt
A plázába belépve először nem is tudtuk melyik boltba menjünk, végül a MissGuided-be mentünk. Lányokhoz hívően egy órát nézelődtünk, én vettem egy mell alatt nem sokkal érő felsőt, amin egy végtelen jel található, és egy magas derekú szoknyát, ami simán vajszínű. Kate egy virágos farmer sortot, és kék ujjatlant, ami hátul szétvágott csíkokból állt. Amanda egy nagyon világoskék, rózsákkal díszített egybe ruhát. Ruhák után jöttek a cipők, ékszerek, és egyéb kiegészítők. Az éhesség ellen viszont sajnos nincs mit tenni, ezért a nagyvásárlás közepette a gyors éttermet is meglátogattuk. Egy-egy menü elfogyasztása után a Starbucks-ba mentünk, ahol én jeges zöld teát, Kate Caramel Frappuccino-t, Amanda pedig eper dzsúszt kért. Mire eliszogattuk az italainkat, és végig nézegettük a szerzeményeinket 8 óra (!!!) lett, ezért indultunk kellett haza. Nehéz szatyrok, tömeg, zéró ülőhely a buszon, és séta. 9 óra lett mire végre haza értem, az egyébként szokásos fél óra helyett.
-Sziasztok!-nyögtem oda anyáéknak, és fáradtan lerogytam a kanapéra.
-Az egy dolog hogy lányok vagytok, de ennyi ideig vásárolni.... .-jegyezte meg apa. Kinyitottam a szeme, fel emeletem a fejem, és fáradtan, kissé morcosan rápillantottam.
-Busz, tömeg, zéró ülőhely, nehéz szatyrok, és igen sok vásárlás!-mondtam, mire az ülőhelyzetemből jobbra felé apa ölébe dőltem. Nevetve puszit nyomott a fejemre, és kedvesen elkezdte simogatni a hajam.
-Egyébként meg igaza van! Lányból vannak, és a lányok szeretnek vásárolni, és pletykálni.-adott igazat anya. Erre apa ölébe bólintva felemeltem a kezem, és összepacsiztam anyuval. Valószínű szemforgatással nyugtázta apa a lányos védelmet, mivel éppen csukva volt a szemem. 10 óra körül viszont úgy döntöttem, hogy megfürdök és aludni megyek, mivel holnap suli. Lassan kikelve apa öléből felültem, és ez követő hatalmas ásítással felálltam.
-Jó éjt!-intettem, és felindultam az emeletre. Zuhanyzás után a pizsimet felvéve az ágyba dőltem. Pár perc múlva meg is csörrent a telefonom, és Bronx neve volt a kijelzőn.
-Szia! Na hogy telt a vásárlás?-szólt bele.
-Ahogy apáéknak is mondtam...busz,tömeg, zéró ülőhely, nehéz szatyrok, és vásárlás.
-Oh, értem!-nevetett.-Na, akkor hagylak aludni! Holnap találkozunk!-köszönt el.
-Várj! A lányok mondták, hogy nyugodtan menjünk holnap ketten suliba!-mondtam.
-Jó, akkor ketten, nálatok, és felhívlak ha oda értem!-sorolta. Bólintottam, mintha csak látná, és elköszönés után töltőre tettem a telefonom, és mélyen elaludtam... .
-Sziasztok!-nyögtem oda anyáéknak, és fáradtan lerogytam a kanapéra.
-Az egy dolog hogy lányok vagytok, de ennyi ideig vásárolni.... .-jegyezte meg apa. Kinyitottam a szeme, fel emeletem a fejem, és fáradtan, kissé morcosan rápillantottam.
-Busz, tömeg, zéró ülőhely, nehéz szatyrok, és igen sok vásárlás!-mondtam, mire az ülőhelyzetemből jobbra felé apa ölébe dőltem. Nevetve puszit nyomott a fejemre, és kedvesen elkezdte simogatni a hajam.
-Egyébként meg igaza van! Lányból vannak, és a lányok szeretnek vásárolni, és pletykálni.-adott igazat anya. Erre apa ölébe bólintva felemeltem a kezem, és összepacsiztam anyuval. Valószínű szemforgatással nyugtázta apa a lányos védelmet, mivel éppen csukva volt a szemem. 10 óra körül viszont úgy döntöttem, hogy megfürdök és aludni megyek, mivel holnap suli. Lassan kikelve apa öléből felültem, és ez követő hatalmas ásítással felálltam.
-Jó éjt!-intettem, és felindultam az emeletre. Zuhanyzás után a pizsimet felvéve az ágyba dőltem. Pár perc múlva meg is csörrent a telefonom, és Bronx neve volt a kijelzőn.
-Szia! Na hogy telt a vásárlás?-szólt bele.
-Ahogy apáéknak is mondtam...busz,tömeg, zéró ülőhely, nehéz szatyrok, és vásárlás.
-Oh, értem!-nevetett.-Na, akkor hagylak aludni! Holnap találkozunk!-köszönt el.
-Várj! A lányok mondták, hogy nyugodtan menjünk holnap ketten suliba!-mondtam.
-Jó, akkor ketten, nálatok, és felhívlak ha oda értem!-sorolta. Bólintottam, mintha csak látná, és elköszönés után töltőre tettem a telefonom, és mélyen elaludtam... .
*Reggel*
Nyár közeledtével egyre melegebben süt be a nap a szobámba, és rézben egyre vidámabb is vagyok. Viszont van amiért nagyon nem várom a nyarat... . Apa ugye a Fall Out Boy énekese. Nyáron fesztiválok, koncertek, turnék, ami azt is jelenti, hogy rengetegek van távol. Ami a mostani nyár alkalmával is így lesz. Június 20.-tól indulnak be az események számára, vagyis akkortól kezdődik a turné. Néha napján furcsállják, hogy 16 évesen így ragaszkodok a szüleimhez, de én ezt sose értem miért furcsa! Teljesen mindegy hány évesek vagyunk a szüleink nem cikik! Legalábbis szerintem. Tehát a nyár alatt összevetve egy hetet van itthon, azon kívül ha a közelben van koncert akkor elmegyünk anyával hogy találkozhassunk vele. És itt ki is fújt a nyári apával lét, mivel Európába, és az ott lévő országokba nem (mindig) utazunk, Kanadába sincs igazán idő, és azért itt az USA-án belül se pár perc egy városból a másikba jutni, aztán még ott van Dél-Amerika és Ázsia is. Szóval ja... . Nehéz ügy. Persze nem ülünk itthon se én se anya, és várjunk hogy végre véget érjen a nyár, hanem megyünk, és élvezzük. Nyárra sok mindent tervezek, de kitudja még mi lesz... . Anya Ellie-vel, velem, és itthon szokta tölteni a szünetet, illetve dolgozni szokott. Általában ketten is elszoktunk menni nyaralni, de azt is úgy szervezzük, vagyis inkább oda szervezzük ahol apáék koncerteznek. Nem magam miatt részeben, mivel igen nagyon szeretem apát, de anyának jobban hiányzik. Ma meg is akarom kérni anyut (apa interjún lesz, szóval őt nem), hogy mutasson pár képet magukról, mert kíváncsi vagyok! :) Visszatérve a témához nálunk ilyenek a nyarak. Fél nyolckor úgy döntöttem, hogy ki kéne kelni az ágyból, és elkészülni. Lana Del Rey mély, gyönyörű hangját raktam be készülődés közbeni zenének. Ma úgy döntöttem, hogy meglepem anyáékat, a természetes külsőmmel. Vöröse-barna, göndör hajamat nem vasaltam ki, csak lazán kifésültem, kontaktlencse helyett szemüveget vettem fel (remélem apán is az lesz, mivel nagyon szeretem ha ugyan az van rajtunk! :) ), ruhának egy nyári szettet választottam kalappal (tök menő, nekem is van kalap gyűjteményem mint apának, persze ő a legmenőbb mivel neki sokkal nagyobb!), végül táskának, a ruhámhoz illő, barna, tegnap vásároltat. Így sétáltam le a lépcsőn.
-Jó reggelt!-léptem a konyhába mosolyogva. Láttam rögtön feltűnt nekik, hogy milyen természetesen festek ma.
-Jó reggelt! Nagyon csini nagy!-mosolygott rám apa szemüvegben (!!!), kalapos (!!!) hajjal. Igen kettő fajta haja van kalaphoz a kissé lenyalt, és a kevésbé. A lenyalt elég vicces kalap nélkül, a másik egész jó. Ma a lenyalt volt, ezért amint megláttam el is kezdtem röhögni.-Most min nevetsz?-kérdezte.
-Apa, inkább vet fel a kalapot!-nevettem.
-Na, minek olyan aranyos így!-mosolygott anya.
-Aha, de fura!-nevettem tovább.
-Hm...tényleg. A másik fajta jobb kalap nélkül!-nézte anya, apu haját.
-Na jól van most már! Le lehet szállni a hajamról!-tette fel nevetve apu a megszokott, fekete kalapját.
-Na így tökéletes!-kacsintottam, és továbbra is vigyorogva néztem, ahogy anya is kettőnket.
-Na most mi van rajtam?-kérdezte a szemét forgatva.
-Csak azt nézem...hogy milyen félelmetesen hasonlít rád Vicky!-mosolygott ránk anya. Egyforma szemüvegben, kalapban, hajszínnel, és mivel az apukám, én meg a lánya, ezért az arcunk is hasonlít, és a termetünk is, ami a legviccesebb az egészben. Apa 165 cm, én meg alig 160 cm. Kisebb koromban hányszor hallottam a színpad előtt koncerteken hogy, "Jaj, Patrick annyira kis cukika!", meg hogy "Annyira imádom hogy ilyen picike!", és ehhez lányok szerelmes lányok pillantásai is társultak. Meg amikor volt banda/rajongó találkozás, akkor apa ölelgette őket, és többet is láttam akik elsírták magukat, azzal az indokkal, hogy ez volt az álmuk, hogy Patrick Stump megöleli őket. Na most ez egy 4. osztályos gyerek felfogásával, akinek az apjáról álmodoztak, annyiban nyilvánult meg, hogy "Apa ölelgeti őket, engem mindennap szokott, de én nem sírok emiatt!". Persze később rájöttem, hogy miért is olvadnak el tőle. Nekem az apám, tehát igazán sose fogom megérteni. Persze, tudom hogy rajongó lányoknak ez más, nekem is van akiért rajongok, és amikor koncert után megölelt én is elolvadtam, de apa esetében nem fogom rendesen érteni. Aláírást is kaptam tőle, mivel a suliban is volt amit alá kellett írni, fotó is csomó van rólunk... .Azt hiszem ennyi! :D Fel kéne mennem egy ilyen rajongói oldalra, és meghirdetni, hogy van aláírásom kéri-e valaki... . Biztos lenne jelentkező! :D Na de mindegy is! Tehát hasonlítunk.
-Na jó! Csinálok rólatok fotót!-lelkendezett anya.
-Tessék ezzel!-nyomtam a kezébe a telefonom. Egymás mellé álltunk, ő átölelt és bele vigyorogtunk a telefonba. A kép elkészülte után vigyorogva fordultam apa felé.
-Apaa! Ezt felrakom az Instagram-ra.-nevetettem rá.
-Muszáj?-kérdezte szenvedve.
-Igen muszáj!-egy sóhajjal nyugtázta a szemétkedésem, mivel apa nem használja a képekkel elárasztott közösségi oldalt, de én előszeretettel, és ezt a rajongók is tudják, ezért lesben állnak arra, hogy kép legyen róla. Mint mindig most is az lett amire számítottam. Rögtöni szívelések, "Patrick de cuki! *-* <33" "Bár én lennék az anyukád! :DD <3" és egyéb ilyen.... . Persze normálisak is jöttek, de abból kevesebb van. Még egy ideig nézegettük a kommenteket és röhögtünk rajta. Bronx elég pontos volt, bár nem hívott, hanem csöngetett de mindegy.
-Na akkor én most megyek! Ja, és lehalkítom a telefonom... .-nevettem, és a táskámmal a vállamon az ajtóhoz mentem.
-Sziaaa!-léptem Bronx elé, és egy hosszú csókkal üdvözölt.
-Mehetünk?-kérdezte, miközben megfogta a kezemet.
-Aham.-csuktam be az ajtót.
A suli a szokásosan telt, hazafelé négyen mentünk, és közben feljött egy téma.
-Ma délután gondoltam anyát nosztalgiáztatom, és régi képeket, meg régi dolgokat kérek tőle. Nem akar valamelyikőtök átjönni?-kérdeztem.
-De ez tök jó ötlet! Mi megyünk!-mondták a lányok.
-Akkor én is, és akkor Meagan-nel együtt.-mondta Bronx.
-Jó, de mi lenne ha Maddie is jönne, meg Marie (Joe felesége) meg Lizza (gyerekük) is?
-Na neee, én leszek egyedül fiú?!-kérdezte Bronx ijedten, de nem nagyon figyeltünk rá, mivel már a lányokkal szervezkedtünk is.
-Csajos délután! Amíg apáék interjún, addig mi meg nálunk, és tök jól ellenénk!-csillant fel a szemem.
-Jaa! De mikor is van vége annak az interjúnak?-kérdezte Amanda.
-Őő, 7 órakor.-mondtam.
-Na, akkor oda jönnének hozzátok, és akkor ők is mesélnének! Ez tök érdekes!-ugrándozott Kate.
-Igen! De nem leszünk egy kicsit sokan?-kérdeztem félve.
-Hát nem tudom...nagy a nappalitok!-nevetett. Vállat vonva nyugtáztam a dolgot.
-Na jó...ennyi nő között én hogy leszek meg?!-kérdezte Bronx.
-Nem tudom, de vagy elviseled vagy egyedül ülsz otthon, vaaagy mész te is az interjúra, és úgy el leszel mint azon a bizonyos képen!-vigyorogtam.
-Milyen képen?-kérdezte gyanakodva.
-Ezen!-mutattam felé gonosz vigyorral a telefont. És kész... . A lányok úgy elkezdek röhögni hogy majdnem megfulladtak.
-Jó..., még kicsi voltam....most már nagy vagyok!-nyökögött kínosan. Nem nagyon érdekelt mit mond mivel én is beszállva a nevetésben, és így már hárman fulladoztunk.
-Na jó... .-töröltem le a könnyeimet.-Inkább gyerünk mert még anyát is meg kell kérdeznem erről. Ezek után begyorsítunk a tempón, így hamar haza értem.
-Szia! Figyelj van egy ötletünk!-rohantam be a nappaliba.
-Na, ha ti négyen gondolkoztok abból semmi jó nem lehet... .-kezdte anya gonoszul.
-Na ez most tök jó! Azt találtuk ki hogy nosztalgikus este/délután tartani ami az elején csajos, de aztán apáék is megjönnek.-magyaráztam vidáman.
-Hm...ez nem rossz ötlet! Akkor ki lenne itt?
-Lányok én, te, Kate, Amanda, Meagan, Maddie, Marie és Lizza, plusz Bronx és majd később apáék négyen.
-Atya ég....12 ember?!
-Hát....igen!-nevettem.
-Hát jó.... .-vonta meg a vállát. Telefonálgatás után üdítőt és rágcsálni valót pakoltunk, helyet csináltunk 12 (!!!) embernek, ezek után nem sokkal megérkezett az első nyolc fő, így kezdetét vehette a csajos délután.... .
-Na akkor én most megyek! Ja, és lehalkítom a telefonom... .-nevettem, és a táskámmal a vállamon az ajtóhoz mentem.
-Sziaaa!-léptem Bronx elé, és egy hosszú csókkal üdvözölt.
-Mehetünk?-kérdezte, miközben megfogta a kezemet.
-Aham.-csuktam be az ajtót.
A suli a szokásosan telt, hazafelé négyen mentünk, és közben feljött egy téma.
-Ma délután gondoltam anyát nosztalgiáztatom, és régi képeket, meg régi dolgokat kérek tőle. Nem akar valamelyikőtök átjönni?-kérdeztem.
-De ez tök jó ötlet! Mi megyünk!-mondták a lányok.
-Akkor én is, és akkor Meagan-nel együtt.-mondta Bronx.
-Jó, de mi lenne ha Maddie is jönne, meg Marie (Joe felesége) meg Lizza (gyerekük) is?
-Na neee, én leszek egyedül fiú?!-kérdezte Bronx ijedten, de nem nagyon figyeltünk rá, mivel már a lányokkal szervezkedtünk is.
-Csajos délután! Amíg apáék interjún, addig mi meg nálunk, és tök jól ellenénk!-csillant fel a szemem.
-Jaa! De mikor is van vége annak az interjúnak?-kérdezte Amanda.
-Őő, 7 órakor.-mondtam.
-Na, akkor oda jönnének hozzátok, és akkor ők is mesélnének! Ez tök érdekes!-ugrándozott Kate.
-Igen! De nem leszünk egy kicsit sokan?-kérdeztem félve.
-Hát nem tudom...nagy a nappalitok!-nevetett. Vállat vonva nyugtáztam a dolgot.
-Na jó...ennyi nő között én hogy leszek meg?!-kérdezte Bronx.
-Nem tudom, de vagy elviseled vagy egyedül ülsz otthon, vaaagy mész te is az interjúra, és úgy el leszel mint azon a bizonyos képen!-vigyorogtam.
-Milyen képen?-kérdezte gyanakodva.
-Ezen!-mutattam felé gonosz vigyorral a telefont. És kész... . A lányok úgy elkezdek röhögni hogy majdnem megfulladtak.
-Jó..., még kicsi voltam....most már nagy vagyok!-nyökögött kínosan. Nem nagyon érdekelt mit mond mivel én is beszállva a nevetésben, és így már hárman fulladoztunk.
-Na jó... .-töröltem le a könnyeimet.-Inkább gyerünk mert még anyát is meg kell kérdeznem erről. Ezek után begyorsítunk a tempón, így hamar haza értem.
-Szia! Figyelj van egy ötletünk!-rohantam be a nappaliba.
-Na, ha ti négyen gondolkoztok abból semmi jó nem lehet... .-kezdte anya gonoszul.
-Na ez most tök jó! Azt találtuk ki hogy nosztalgikus este/délután tartani ami az elején csajos, de aztán apáék is megjönnek.-magyaráztam vidáman.
-Hm...ez nem rossz ötlet! Akkor ki lenne itt?
-Lányok én, te, Kate, Amanda, Meagan, Maddie, Marie és Lizza, plusz Bronx és majd később apáék négyen.
-Atya ég....12 ember?!
-Hát....igen!-nevettem.
-Hát jó.... .-vonta meg a vállát. Telefonálgatás után üdítőt és rágcsálni valót pakoltunk, helyet csináltunk 12 (!!!) embernek, ezek után nem sokkal megérkezett az első nyolc fő, így kezdetét vehette a csajos délután.... .
2014. április 17., csütörtök
2. évad 4. rész-Vasárnap...
Másnap
reggel a nap meleg sugarai ébredtem. Mellettem Bronx még békés aludt. Az egyik
keze mellette, a másik pedig kinyújtva, mivel azon aludtam. Szőke haja kuszán,
kócosan oszlott el a fején. Eddig észre se vettem, hogy milyen édesen alszik!
De hát… a barátságunk, illetve most már a kapcsolatunk ugyan olyan maradt,
ezért nem hagytam tovább aludni.
-Fel
kéne kelni!-fordultam jobbra, ami azt jelentette, hogy ráfordultam. Ő szintén fordult egyet, így én lekerültem
róla, és ő a falhoz került közelebb. Persze kedves barátnő módjára továbbra se
hagytam aludni. Újabb kedvesség egy puszi volt, amire rá se hederített, ezért
keményebb módszerekhez kellett folyamodnom. A párnát kirángatva alóla, egy
erőteljes mozdulattal fejbe csaptam. Hosszan beszívva a levegőt végre felém
fordult.
-Aú!
Ez durva volt hülye!-csapkodott csukott szemmel, olyan szándékkal, hogy majd
eltalálja a fejemet. Persze ez nem sikerült.
-Na
hajrá!-nevettem, és hosszú csókkal „esedeztem a bocsánatáért”. Erre kajánul
elvigyorodott, és olyan „na, kérek még!!” stílusban várta a reakcióm, még
mindig csukott szemmel. Persze várhatta, mivel addigra én már bőven kikeltem az
ágyból.
-Na!
Bántalmazol kora reggel, aztán csak ennyi?-ült fel.
-Aha,
nagyjából!-mondtam a fürdőből (saját fürdőszoba előnye). Egy vállrándítás után
mögém lépett, és hátulról átölelve belepuszilt a nyakamba.
-Sokáig
fésülködsz még? Éhes vagyok… .-nyöszörögte.
-Nem,
már kész vagyok!-nevettem.-viszont ha nem engedsz el, akkor nem tudunk enni,
menni.-mondta.
-Mi?
Ja!-kapta fel a fejét, mivel bealudt az ölelgetésem közbe. Egy szimpla
szemforgatással nyugtáztam a hülyeségét.
-Na
gyerünk enni!-fordultam meg, de a jelek szerint megint majdnem bealudt.
Gondoltam ez nem lesz egyszerű, ezért egy finom, de mégis durva dologgal
próbálkoztam. Óvatosan a nyakához hajoltam, és a számat rátapasztva haraptam
egy aprót rajta. Erre rögtön felkapta a
fejét, és egy hirtelen mozdulattal megfogott, és egy csók után, nekem is
beleszívott a nyakamba. Ettől hangosan felvihogtam. Nagy nehezen sikerül végre
odáig eljutnunk, hogy felöltöztünk, és a konyha felé vegyük az irányt. Lassú
léptekkel, kézen fogva sétáltunk le a konyháig.
-Jó
reggelt!-köszöntünk mosolyogva.
-Jó
reggelt!-mosolygott ránk elsőként apa. (??!!) Tegnap még ölni tudott volna a
szemével, ma meg… . Anya, szokásosan egy tündér volt, és csinált reggelit, amit
a tegnap esti vacsoramentesség miatt hamar befaltunk. Reggeli után a nappaliban
heveredtünk el, és folytattuk a beszélgetést. Igazából így hogy járunk semmi
sem változott igazán… . Ugyan úgy viselkedünk most, mint eddig. Hülyézzük, ütögetjük,
ölelgetjük, egymást, csak most csókkal is bonyolítjuk. J Délután 2 órakor Kate és
Amanda lépett be a nappaliba.
-Sziaa…sztok!-köszöntek,
és a szemük hatalmasra tágult. Nem is csodálom, mivel amikor ők elmentek, úgy
volt, hogy többet nem beszélünk egymással…most meg éppen akkor jelentek meg, amikor
Bronxon fekszem, és csókolózunk (anya és apa éppen ezért, hogy kettesben lehessünk
felmentek az emeletre).
-Veletek
mi van?-esett le az álluk, és azonnal szétrebbentünk.
-Hát…mi…megbeszéltük
a dolgokat…!-pirultam el.
-Ahaa,
az látjuk!-kacsintott Amanda. Erre mind a négyen felnevettünk.
-Akkor
ti most jártok?-kérdezte Kate.
-Igen!-mondtuk.
-És
akkor mi ki leszünk rekesztve, mivel ti már nem csak barátok vagytok.
-Dehogy
is! Ugyanolyanok vagyunk, mint voltunk. Ütögetem és ölelgetem most is, mint
eddig.-vontam meg a vállam.
-Juj,
de jóó!-csillant fel a szeme.-Na, akkor gyere velünk vásárolni!
-Ez
nagyon jó ötlet!
-Nem
lehetne, hogy én is menjek?-kérdezte szenvedve Bronx.
-Nem,
neeem! Ez csajos program! Úgy is annyira régen csináltunk ilyet!-örvendeztem.-Na
akkor várjatok itt!-rohantam ki a nappaliból.
-Segítek
ruhát választani!-futott utánam Bronx.
-Aha!
Ruhát választani mi!-hallottam messziről Kate hangját. Kettesével szedtem a
lépcsőfokokat, ahogy Bronx is mögöttem. Ahogy beléptem a szobámba, Bronx
hátulról elkapott, és felemelt. Erre, mint egy bogár elkezdtem kalimpálni a
levegőbe. Még mindig fogva, elsétált az ágyamig, és ott lerakott a hátamra. Éppen
fel akartam kelni, amikor a vállaimat finoman megfogva egy puszit nyomott a
számra.
-Ma
még elengedsz?-kérdeztem vigyorogva. Erre választ nem kaptam, hanem egy olyat
mint reggel… . Nyakamhoz hajolva beleszívott.
-Most
ez lesz a kedvenc játékod, hogy a nyakamat szívogatod?-kérdeztem suttogva.
-Jól
gondolod!-folytatta.
-Na
jó! Hagyd abba, mert tök ciki tiszta vörös lesz a nyakam, és kérdezgetni fogják
miért!-mondtam, miközben próbáltam vissza egyenesíteni a fejem.
-Ajj!-emelte
fel a fejét lányos jajgatást kiadva.
-Inkább
segíts ruhát választani!-keltem fel és indultam a gardróbom felé.
-Na
persze!-egyenesedett fel, mivel eddig görnyedten álldogált. Én a szekrénybe
behajolva kutattam, ő pedig az ágyon ülve unatkozott.
-Ez jó lesz?-kérdeztem kivéve a szekrényből.
-Tökéletes!-mosolygott rám. Gyorsan magamra kapva, hajamat, sminkemet megcsinálva, indulásra készen álltam. Persze elmenetel előtt anyáéktól elkéredzkedtem.
-Bejöhetek?-kopogtam a hálószoba ajtón.
-Gyere csak!-hallottam apa hangját. Óvatosan benyitva láttam, hogy éppen tévéznek.
-Öm...elmehetek a lányokkal a plázába?-kérdeztem.
-Menj csak! De zárd be az ajtót, mivel nincs szükségünk látogatókra... .-utalta anya arra, hogy kissé nyitott a házunk az emberek számára.
-Jó! Köszi!-nevettem,és már magukra is hagytam őket.
Indulás előtt, kicsit elbeszélgettem a fejükkel.
-Na jó! Tudjátok hogy imádlak titeket, de ez így nem mehet tovább! Anyáékat úgy tűnik zavarja, hogy mindenki csak úgy bejárkál a házba...tudom, hogy néha szeretnének kettesbe lenni!-magyaráztam.
-Bocsi, ha ezt tudjuk tuti nem csináljuk!-kértek bocsánatot.
-Semmi baj, csak...zárni fogom az ajtót na!-nevettem fel.-Na, de induljunk!-mosolyogtam, és elindultunk kifelé az ajtón. Mi a lányokkal jobbra mentünk a buszmegállóhoz, Bronx pedig jobbra haza. Egy sima puszival köszöntünk el egymástól, mivel szolidalírást vállaltunk a lányokkal szembe. A busz szinte rögtön jött, ezért hamar a plázába értünk, ahol kezdődhetett a csajos délután.... .
2014. április 16., szerda
2. évad 3. fejezet-Szerelem?!
Fél
órámba telt, amíg lenyugodtam, megmostam az arcom, megfésülködtem, és nyugodtan
tudtam állni anyu és apu kérdéseit.
-Na, csak
kimerészkedtél kislányom! És úgy látom, most már egész jól festesz!-nevetett
apa.
-Hát....lehet...igen!-mondtam,
kissé megint pirosan.
-Nyugalom.
Nem fogunk semmit kérdezni.-mondta apa. Na jó...vagy ennyire ki ismerhető
vagyok, vagy apa gondolat olvasó?!
-Apa...te
gondolatolvasó vagy?-kérdeztem.
-Nem,
csak éppen egy veled korú tini lány arc kifejezéseiből, elég könnyedén ki lehet
deríteni mit, gondol.
-Értem… .
-Na, jó!
Hívd fel Bronx-t, és mond meg neki hogy jöjjön át!-sóhajtott.
-Ezt most
komolyan mondod?!-néztem rá csillogó szemekkel, és éppen készültem a nyakába
ugrani.
-Igen
teljesen komolyan!-sóhajtott újra, és egy szemforgatással fejezte be.
-Köszönööm!-ugrottam
lendületből a nyakába, amitől kissé hátra lépett. Hatalmas puszit nyomtam az
arcára, amitől boldogság öntötte el, mivel így tizenhat évesen nem nagyon
szoktam puszilgatni.-Akkor…én most megyek, felhívom!-engedtem el, és már
rohantam is vissza a szobába. Gyors mozdulatokkal tárcsáztam Bronx számát, amit
két csöngés után felvett.
-Gyere
most rögtön át!-hadartam vigyorogva.
-Mi a
baj? Történt valami?-kérdezte ijedten.
-Apa meg
engedi, hogy itt aludj!-örvendeztem tovább.
-És ez
most, hogy jött neki így hirtelen?-kérdezte csodálkozva.
-Fogalmam
sincs…ő is volt fiatal…valamikor, és gondolom megértett minket, vagy mit tudom
én, most ez nem is lényeg!-kezdtem ugrándozni.
-Hát
jó.., akkor egy félóra múlva ott vagyok. Szia!
-Szia
várlak!-köszöntem el, és a telefonomat félre dobva örömködtem tovább. Mint ahogy
Bronx megígérte félóra múlva csöngetett, ami meglepett, mivel úgy járkál
hozzánk, mintha itt lakna, ezért furcsálltam. Szerelmesen rohanta a lépcsőn, és
amolyan romantikus filmbe illő jelenet módjára kitártam az ajtót, és a nyakába
ugorva hosszasan megcsókoltam. Éppen csak a pörgetés hiányzott, de annyira nem
fajultak el a dolgok… kellően utáljuk ahhoz ezeket a filmeket, hogy ennyire
messzire menjünk. A szerelemes „Egy órája nem találkoztunk úristen” csókunkat
szintén apa szakította félbe. Persze rögtön szétrebbentünk, mivel nem fogunk
apa előtt ennyire odáig lenni egymásért.
-Akkor…mi
most felmegyünk.-fogtam meg Bronx kezét.
Apa és Pete között ugye régóta tartó barátság van, amit nehéz lenne szét
szedni. Ebből kifolyólag apa Bronx-ra fiaként tekint, rám pedig Pete pedig
lányaként. Apa viszont most szúró szemekkel méregette Bronxot. „Bírlak, de az
egy szám lányom van, akinek először van fiúja, aki először alszik nála, ezért
nagyon vigyázz magadra!” Apa szemei ezt a mondatot sugalták, amit én is
észrevettem, így gyorsabban ráncigáltam fel Bronx-t a lépcsőn.
-Apáddal
mi van? Valami rosszat tettem?-kérdezte miközben lehuppant a fotelembe.
-Csak
szimplán annyi, hogy itt vagy!-nevetve ültem az ölébe, de ő továbbra is kérdően
nézett rám.-Nincs tesóm, tehát alap hogy védelmez minden fiútól. Tök mindegy
mióta ismerem.-magyaráztam.
-Értem.
De ez meddig fog tartani?-kérdezte röhögve.
-Fogalmam
sincs. Egy pár hétig. Szerintem, ha más fiú lennél, akkor tovább, de mivel
amióta megszülettél ismer, ezért nem hiszem, hogy sokáig. Viszont ha
megbántasz, meghalsz!-nyomtam puszit a szájára mosolyogva, amiből aztán heves
csókolózás alakult. 10 órakor viszont úgy döntöttünk, hogy megnéztünk egy
filmet. A filmválasztás könnyen ment, mivel mind a ketten szeretjük a horrort,
és onnantól már egyszerű volt valami ijesztőt választani. Sok lány álma
összeölelkezve horrort nézni, ami nekem be is teljesült, bár nem most. Bronxal
mindig is összeölelkezve néztünk horrort, ami elég valószínű, hogy már régebben
is jelentett mind kettőnknek valamit, de a barátságunk túlerős volt ahhoz, hogy
ezt felfogjuk. Tehát nem az első alkalom volt, hogy amikor ijesztő rész van
éppen, akkor nyöszörögve fúrom a fejem a vállába, ő átölel, és röhögve rajtam,
nyugtatóan simogatja a hajam. Illetve amikor felsikítok ijedten ugrok az ölébe,
és magzat pózban helyezkedem el benne. Hát igen. Így megy ez a horror filmnézés
nálunk! Egyébként a vígjátékok sem
szimpla röhögéssel telnek... . Általában visítva elkezdek röhögni, beleborulok
az ölébe, ő pedig a hátamra, és így fekszünk egymáson rázkódó vállal. Van egy
harmadik variáció is, amikor mind a ketten unjuk a filmet, és akkor egymást
szórakoztatjuk. Vagy belefekszem az ölébe, és ott kucorgok, vagy mozgolódom,
vagy elkezd csikizni. Tehát ezek a mi filmezési szokásaink. Voltak, és lesznek
is. Viszont ma kettő keveréke volt, mivel a film eleje ijesztő volt, és
izgalmas, a végére pedig annyira unalmas lett, hogy azt se tudtuk, hogy
kikapcsoljuk vagy ne. De összességében jól el voltunk. Éjfél után nem sokkal
úgy döntöttünk, hogy ideje lenne vacsorázni, mivel nem került rá eddig sor.
Csendben lesurrantunk a konyhába, én a spejzba Bronx pedig a hűtőben kezdtünk
matatni.
-Találtál
valamit?-kérdeztem visszafojtott nevetéssel.
-Hát…ketchup
jó lesz?-suttogta, mire csendben felröhögtem. Éppen matattam tovább, amikor „valaki”
hátulról átölelt, amitől ösztönösen fel akartam sikítani, de a „támadom” fel
volt készülve rá, így a sikítás előtt be tudta fogni a szám. Hirtelen mozdulattal
kirántottam magam az ölelésből, és éppen fejbe verni készültem, de mivel ő
gyorsabb volt, könnyedén felemelt, és a konyhapultra helyezett, körém fonta a
karjait így már könnyedén meg tudott csókolni. Én a kezeimet a nyakán összekulcsoltam,
tehát már nekem is kényelmes volt. Ezek után kikászálódtunk egymásból, finoman
elfektetett a konyhapulton, és így folytattuk tovább.
-Bronx!-suttogtam.
-Mi
az?-kérdezte miközben elkezdte puszilgatni a nyakam.
-Ezt nem
a konyha pulton kéne!-mondtam mire felkapott, és a lépcsőn felvéve a szobámba
vitt. Itt folytattuk tovább, amiből aztán életem első, egyben legszebb
éjszakája lett.
Egyenlőre ennyi lenne remélem tetszett! ;) Bocsánat a rövid részért, de ezen a dolgon nincs mit túlragozni! :D Remélem értitek mire gondolok! :D ;) <33 :*
2014. április 13., vasárnap
2. évad 2.rész-Másnap...
Mielőtt elkezdenétek olvasni, mondom, hogy a "Szereplők" menüpont átalakult. Nézzetek be oda is! ;) Na de a lényeg...! :))) :* <33
Másnap reggel fáradtan nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem, hány óra van. 7 órát mutatott. Gondoltam már nem fekszem vissza, de a lányok nem nagyon akartak felkelni, ezért gondoltam, hagyom őket. Csendben, csoszogva ballagtam ki a fürdőszobába. A tükörképemtől szabályosan megrémültem. Fekete karikák, és vörösre kisírt, bedagadt szem. Egy szimpla vállvonással elintéztem az ocsmány fejemet, utána pedig úgy döntöttem lezuhanyzom. Egy laza otthoni viseletet vettem fel, és mivel a szemem szörnyen be volt dagadva, ezért inkább nem raktam be kontaktlencsét, hanem maradt a szemüveg. Egyébként apával ugyanolyan szemüvegünk van! :) Lassan kullogtam le a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt, amit anyu és apu már bevettek, mivel a 7 órai kelésemből az lett, hogy negyed 9-re lettem kész.
Másnap reggel fáradtan nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem, hány óra van. 7 órát mutatott. Gondoltam már nem fekszem vissza, de a lányok nem nagyon akartak felkelni, ezért gondoltam, hagyom őket. Csendben, csoszogva ballagtam ki a fürdőszobába. A tükörképemtől szabályosan megrémültem. Fekete karikák, és vörösre kisírt, bedagadt szem. Egy szimpla vállvonással elintéztem az ocsmány fejemet, utána pedig úgy döntöttem lezuhanyzom. Egy laza otthoni viseletet vettem fel, és mivel a szemem szörnyen be volt dagadva, ezért inkább nem raktam be kontaktlencsét, hanem maradt a szemüveg. Egyébként apával ugyanolyan szemüvegünk van! :) Lassan kullogtam le a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt, amit anyu és apu már bevettek, mivel a 7 órai kelésemből az lett, hogy negyed 9-re lettem kész.
-Jó reggelt kicsim! Hogy vagy?-nézett rám apa.
-Borzalmasan!-borultam a székre, és a fejemet, a kezemmel támasztottam, mintha nehéz lenne. Apa egy biztató mosollyal, és egy puszival ajándékozott meg. Anya csendben figyelte, ahogy apával elbeszélgetünk.
-Kicsim, nem vagy éhes?-fordultam felém anya, miközben mosogatott.
-Nem. Egy falat se menne le a torkomon!-mondtam, bár a tegnapi párszem pop corn, nem volt valami sok.
-És ha azt mondanám, hogy csináltam rántottát, úgy ahogy szereted, és epres limonádét?-kérdezte mosolyogva. Erre persze felcsillant a szemem, és éhesen "követeltem" a reggelit. Na jó....az hogy nem voltam éhes az egy nagy hazugság volt, mivel 2 tányérnyi (!!!!) rántottát, és 2 pohár limonádét nyomtam be.
-Egyébként....a lányokkal mi van?-vonta fel a szemöldökét anya.
-Nem tudom...alszanak....vagy tönkre tesznek valamit.-nevettem, de amikor kimondtam már meg is jelentek pizsamámban a konyhába.
-Jó reggelt mindenki!-ásított Amanda, Kate egy intéssel elintézte a köszöntést.
-Hát ti? Hogy hogy ilyen sokáig aludtatok?-kérdezte apu.
-Hmm....nem tudom. Vicky-vel ellentétbe mi sokáig fent voltunk.-vonta meg a vállát Kate.
-Nektek is csináltam reggelit!-tolta eléjük anya a tányért. Ők viszont az első perctől örültek a reggelinek velem ellentétbe. Miután megreggeliztek és elkészültek még a nappaliban elheveredve (én a kanapén hasaltam, Kate lába a kanapéra feltéve és úgy feküdt, Amanda pedig a fotelba feküd) beszélgettünk.
-Vicky...akkor most mi van Brox-val?-kérdezte Kate.
-Hát...nem tudom.-erre a kérdésre rögtön elszomorodtam.
-Uh, bocsi.... .-szabadkozott.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá.-Csak nem tudom most mi lesz. Ugye apa és Pete, meg úgy a két család sokat találkozik, például ma is jönnek át, szóval nem tudom mi lesz.-húztam el a szám, és felültem, közben felhúztam a térdem.
-Íjj, az cinkes!-húzta el a száját szintén Amanda.
-Elégé... .-mondtam. A lányok 1 órát maradtak, Kate maradt volna, mivel ő nagyon szeret velünk lenni, mivel így olyan mintha lenne apukája és testvére. Szegénynek a szülei elváltak, és az apja vitte elhagyta őket, és vitte magával Kate tesóját is, ezért igazán sose volt apja, se testvére, mivel kicsi volt amikor ezt történt. Emlékszem többször bántották emiatt, és általánosban én védtem meg. Egy hülye fiú leszólta,és erre oda mentem átöleltem, és azt mondta, hogy "Igen is van családja, mivel ő az én húgom és van apukánk!". Onnantól kezdve Kate-nek apa úgymond a "pót apukája" lett, és apa tényleg úgy tud vele viselkedni mintha a lánya lenne. :) Persze van anyukája, aki nagyon szereti, de ő rengeteget dolgozik, akár 2-3 napot egy huzamba, és olyankor ide költözik hozzánk, amit mind a ketten nagyon szoktunk szeretni! :D Mert hát...tesóm nekem sincs! :) Na de vissza térve. A lányok haza mentek, nem sokkal utána megjelent a Wentz család.
-Sziasztok!-köszöntöttem őket mosolyogva. Bronx is jött, de most nem olyan volt mint szokott lenni. Mindig a nyakamba ugrik, hülyéskedik. Most egy alig halható "Sziasztok!" hagyta el a száját. Maddie nem szokta hiányolni egy ideig a társaságot, mivel szereti hallgatni a beszélgetést, mivel nem mindig az unalmas, megszokott felnőtt beszélgetés van, hanem néha egész érdekes dolgokról van szó. Rögtön kihasználtam az alkalmat, hogy kicsit tudjak beszélni Bronx-val.
-Bronx! Tudunk beszélni?-kérdeztem, mire felállt és a lépcső elkezdett a szobába menni, persze én rögtön követtem.
-Figyelj nagyon sajnálom ezt az egészet....nem tudtam, hogy....te....szóval érted.-kezdtem bele.
-Semmi baj. Én is nagyon szeretném hogy megmaradjon a barátságunk, és szeretném ha tényleg barátok maradnánk. De kérlek...ha én nem jelentek neked semmit, akkor egy valamit hadd tegyek meg... .-lépett felém, de akkor már sejtettem mi a terve.
-Igen, és...mit?-tetettem a tudatlanságom. Nem kaptam választ, mivel a kezei közé fogta a fejem, és megcsókolt. Mivel tudtam, hogy neki ez fontos, így nem löktem el magamtól, és...sajnos igenis sokat jelentett nekem a csók. Nem egy másodperc volt ez a csók....hanem hosszú idő. A kezeit levette a fejemről, finoman neki tolt a falnak, a kezeit a falnak támasztotta, közben egyre jobban csókolt. Aztán a falról levette a kezét, és közelebb lépett, átölelte a derekam, de én még mindig a falnak dőlve álltam. Egyre jobban kezdtem élvezni, és így már nem egyedül volt a dologban. A karjaimat a nyaka köré fontam, ő a derekamat (khm...aztán a fenekemet) fogva felemelt, én pedig a dereka köré csavartam a lábam. Finoman fogva, és egyre hevesebben csókolózva. Hirtelen elkezdett az ágyam felé vinni, ahol már ott tartottunk, hogy a felső majdnem lekerült rólam.
-Ne!!-toltam le magamról. Ziháltak, és kócosak voltunk.-Ezt...nem szabad. Ezt az egész csókot nem kellett volna.
-Vicky, muszáj volt megtennem! Tudod mennyire szerettem volna ezt megtenni? De ez is kevés időnek tűnt!-támaszkodott vissza, és próbált újra rám mászni.
-Nem Bronx! Ne!-nem sikerült letolni magamról, mivel fáradt voltam egyrészt, másrészt én is ugyan annyira akartam ezt az egészet mint ő. Nem érdekel! Én jobban szeretem Bronxt annál, hogy érdekelj a barátságunk. Hirtelen ezt jutott eszembe, és nem érdekelt, hogyha tönkre megy a barátságunk! Kissé durvábban a kelleténél megragadtam a nyakát, és magamra rántottam. Nehogy bárki azt higgye, hogy bármi is történt! Egyrészt mert a szüleink, éppen egy emelettel lejjebb beszélgetnek, másrészt meg még korai lenne. Így hát egy heves csókolózásba ment át. Majdnem 1 órán (!!!) keresztül a szobámba élveztük egymás társaságát, amikor úgy döntöttem, hogy ezt most akkor is meg kell beszélnünk!
-Bronx!-toltam le magamról újra, csak éppen most más célból.
-Mi az? Ne mond hogy legyünk barátok, mert én komolyan lelöklek az ágyról!-nevetett halkan.
-Nem!-nevettem.-Éppen az ellentéte! Nem vagyunk annyira jó barátok, mint amennyire szeretném, hogy járjunk! Kisbaba korunk óta legeslegjobb barátok vagyunk! Ezt most már törjük meg, és legyen több egy barátságnál!-ültem fel hirtelen.
-Hát...!-nevetett.-Erre magamtól is rájöttem ebbe az 1 órába.... .-mondta.
-Hát!-nevettem.-Akkor örvendeztessük meg a szülőket?-kérdeztem.
-Aha!-röhögött újra, és felkelve az ágyból, megfogtam a kezem, és felrántott. Így kézeb fogva sétáltunk be a nappaliba, mire a szülők felkapták a fejüket.
-Hát veletek mi történt?-néztek ránk, mivel még mindig kócosak, és pirosak voltunk, amit persze elfelejtettem, szóval így nagyon ciki volt... .
-Hát...mi....mi csak....öm.-motyogtam vörösen, Bronx pedig szintén vörösen a földet bámulta. Erre elmosolyodtak.
-Akkor ti most...?-kérdezte anya.
-Hát...aha.-vontam meg a vállam szégyenlősen.-Szóval....megbeszéltük a dolgokat.
-Aha, akkor a beszélgetéstől vagytok ilyen pirosak, és kócosak ugye?-nézett ránk Pete. Válaszul mind a ketten vörösen bámultuk a földet.-Na jó. Hagyjuk még a végén felrobban a fejetek!-nevetett, és utalt arra, hogy lassan tojást lehet sütni az arcunkon.
-Akkor...mi most...felmegyünk!-mondtam, és Bronx kezét szorongatva megfordultam.
-Csak óvatosan!-röhögött Pete megint... .
-Pete!-szólt rá Meagan, de hogy ez után mi történt, azt nem tudom, mivel becsuktam a szobám ajtaját magunk mögött.
-Ez rohadt ciki volt!-dőltem az ágyamba.
-Hát ez az!-röhögött Bronx, és ő is mellém dőlt, úgy, hogy a fejemet az ölébe rakta. Este 7-kor viszont Meagan (mint a legfiatalabb felnőtt) bekopogott a szobám ajtaján. Egyébként végig beszélgettünk....jó azért nem végig.
-Bronx, megyünk gyere.
-Nem aludhatna itt?-kérdeztem.
-Nem!-jelent meg apa Meagan mögött.
-De apa! Tök sokat aludt itt! Egy hete is például!-ültem fel.
-Az lehet hogy egy hete, de most már más köztetek a helyzet!
-De apaaa!-nyivákoltam.
-Nincs apa!-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
-Ajj, akkor.... .-léptem felé, de apa még mindig nézett.-Öm...-khm... .-néztem rá.
-Megyek!-forgatta a szemét, és lement a képcsőn.
-Na, most már lehet!-húztam magamhoz, és búcsúcsókkal szomorúan nyugtáztam a távozását.
-Majd este jövök...legyen kéznél a telefonod!-suttogta a fülembe, és kajánul elvigyorodott. Erre elnevettem magam, és egy utolsó csók, után lementünk, és elköszöntünk tőlük. Én azonnal felrohanta a szobába, hogy még véletlen se tudjanak anyuék kérdezni tőlem bármit is, és az ágyamra huppanva hatalmas vigyorral bámultam a plafont, és vártam, hogy végre kicsit lenyugodjak, hogy kitudjak menni a szobámból... .
-Vicky...akkor most mi van Brox-val?-kérdezte Kate.
-Hát...nem tudom.-erre a kérdésre rögtön elszomorodtam.
-Uh, bocsi.... .-szabadkozott.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá.-Csak nem tudom most mi lesz. Ugye apa és Pete, meg úgy a két család sokat találkozik, például ma is jönnek át, szóval nem tudom mi lesz.-húztam el a szám, és felültem, közben felhúztam a térdem.
-Íjj, az cinkes!-húzta el a száját szintén Amanda.
-Elégé... .-mondtam. A lányok 1 órát maradtak, Kate maradt volna, mivel ő nagyon szeret velünk lenni, mivel így olyan mintha lenne apukája és testvére. Szegénynek a szülei elváltak, és az apja vitte elhagyta őket, és vitte magával Kate tesóját is, ezért igazán sose volt apja, se testvére, mivel kicsi volt amikor ezt történt. Emlékszem többször bántották emiatt, és általánosban én védtem meg. Egy hülye fiú leszólta,és erre oda mentem átöleltem, és azt mondta, hogy "Igen is van családja, mivel ő az én húgom és van apukánk!". Onnantól kezdve Kate-nek apa úgymond a "pót apukája" lett, és apa tényleg úgy tud vele viselkedni mintha a lánya lenne. :) Persze van anyukája, aki nagyon szereti, de ő rengeteget dolgozik, akár 2-3 napot egy huzamba, és olyankor ide költözik hozzánk, amit mind a ketten nagyon szoktunk szeretni! :D Mert hát...tesóm nekem sincs! :) Na de vissza térve. A lányok haza mentek, nem sokkal utána megjelent a Wentz család.
-Sziasztok!-köszöntöttem őket mosolyogva. Bronx is jött, de most nem olyan volt mint szokott lenni. Mindig a nyakamba ugrik, hülyéskedik. Most egy alig halható "Sziasztok!" hagyta el a száját. Maddie nem szokta hiányolni egy ideig a társaságot, mivel szereti hallgatni a beszélgetést, mivel nem mindig az unalmas, megszokott felnőtt beszélgetés van, hanem néha egész érdekes dolgokról van szó. Rögtön kihasználtam az alkalmat, hogy kicsit tudjak beszélni Bronx-val.
-Bronx! Tudunk beszélni?-kérdeztem, mire felállt és a lépcső elkezdett a szobába menni, persze én rögtön követtem.
-Figyelj nagyon sajnálom ezt az egészet....nem tudtam, hogy....te....szóval érted.-kezdtem bele.
-Semmi baj. Én is nagyon szeretném hogy megmaradjon a barátságunk, és szeretném ha tényleg barátok maradnánk. De kérlek...ha én nem jelentek neked semmit, akkor egy valamit hadd tegyek meg... .-lépett felém, de akkor már sejtettem mi a terve.
-Igen, és...mit?-tetettem a tudatlanságom. Nem kaptam választ, mivel a kezei közé fogta a fejem, és megcsókolt. Mivel tudtam, hogy neki ez fontos, így nem löktem el magamtól, és...sajnos igenis sokat jelentett nekem a csók. Nem egy másodperc volt ez a csók....hanem hosszú idő. A kezeit levette a fejemről, finoman neki tolt a falnak, a kezeit a falnak támasztotta, közben egyre jobban csókolt. Aztán a falról levette a kezét, és közelebb lépett, átölelte a derekam, de én még mindig a falnak dőlve álltam. Egyre jobban kezdtem élvezni, és így már nem egyedül volt a dologban. A karjaimat a nyaka köré fontam, ő a derekamat (khm...aztán a fenekemet) fogva felemelt, én pedig a dereka köré csavartam a lábam. Finoman fogva, és egyre hevesebben csókolózva. Hirtelen elkezdett az ágyam felé vinni, ahol már ott tartottunk, hogy a felső majdnem lekerült rólam.
-Ne!!-toltam le magamról. Ziháltak, és kócosak voltunk.-Ezt...nem szabad. Ezt az egész csókot nem kellett volna.
-Vicky, muszáj volt megtennem! Tudod mennyire szerettem volna ezt megtenni? De ez is kevés időnek tűnt!-támaszkodott vissza, és próbált újra rám mászni.
-Nem Bronx! Ne!-nem sikerült letolni magamról, mivel fáradt voltam egyrészt, másrészt én is ugyan annyira akartam ezt az egészet mint ő. Nem érdekel! Én jobban szeretem Bronxt annál, hogy érdekelj a barátságunk. Hirtelen ezt jutott eszembe, és nem érdekelt, hogyha tönkre megy a barátságunk! Kissé durvábban a kelleténél megragadtam a nyakát, és magamra rántottam. Nehogy bárki azt higgye, hogy bármi is történt! Egyrészt mert a szüleink, éppen egy emelettel lejjebb beszélgetnek, másrészt meg még korai lenne. Így hát egy heves csókolózásba ment át. Majdnem 1 órán (!!!) keresztül a szobámba élveztük egymás társaságát, amikor úgy döntöttem, hogy ezt most akkor is meg kell beszélnünk!
-Bronx!-toltam le magamról újra, csak éppen most más célból.
-Mi az? Ne mond hogy legyünk barátok, mert én komolyan lelöklek az ágyról!-nevetett halkan.
-Nem!-nevettem.-Éppen az ellentéte! Nem vagyunk annyira jó barátok, mint amennyire szeretném, hogy járjunk! Kisbaba korunk óta legeslegjobb barátok vagyunk! Ezt most már törjük meg, és legyen több egy barátságnál!-ültem fel hirtelen.
-Hát...!-nevetett.-Erre magamtól is rájöttem ebbe az 1 órába.... .-mondta.
-Hát!-nevettem.-Akkor örvendeztessük meg a szülőket?-kérdeztem.
-Aha!-röhögött újra, és felkelve az ágyból, megfogtam a kezem, és felrántott. Így kézeb fogva sétáltunk be a nappaliba, mire a szülők felkapták a fejüket.
-Hát veletek mi történt?-néztek ránk, mivel még mindig kócosak, és pirosak voltunk, amit persze elfelejtettem, szóval így nagyon ciki volt... .
-Hát...mi....mi csak....öm.-motyogtam vörösen, Bronx pedig szintén vörösen a földet bámulta. Erre elmosolyodtak.
-Akkor ti most...?-kérdezte anya.
-Hát...aha.-vontam meg a vállam szégyenlősen.-Szóval....megbeszéltük a dolgokat.
-Aha, akkor a beszélgetéstől vagytok ilyen pirosak, és kócosak ugye?-nézett ránk Pete. Válaszul mind a ketten vörösen bámultuk a földet.-Na jó. Hagyjuk még a végén felrobban a fejetek!-nevetett, és utalt arra, hogy lassan tojást lehet sütni az arcunkon.
-Akkor...mi most...felmegyünk!-mondtam, és Bronx kezét szorongatva megfordultam.
-Csak óvatosan!-röhögött Pete megint... .
-Pete!-szólt rá Meagan, de hogy ez után mi történt, azt nem tudom, mivel becsuktam a szobám ajtaját magunk mögött.
-Ez rohadt ciki volt!-dőltem az ágyamba.
-Hát ez az!-röhögött Bronx, és ő is mellém dőlt, úgy, hogy a fejemet az ölébe rakta. Este 7-kor viszont Meagan (mint a legfiatalabb felnőtt) bekopogott a szobám ajtaján. Egyébként végig beszélgettünk....jó azért nem végig.
-Bronx, megyünk gyere.
-Nem aludhatna itt?-kérdeztem.
-Nem!-jelent meg apa Meagan mögött.
-De apa! Tök sokat aludt itt! Egy hete is például!-ültem fel.
-Az lehet hogy egy hete, de most már más köztetek a helyzet!
-De apaaa!-nyivákoltam.
-Nincs apa!-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
-Ajj, akkor.... .-léptem felé, de apa még mindig nézett.-Öm...-khm... .-néztem rá.
-Megyek!-forgatta a szemét, és lement a képcsőn.
-Na, most már lehet!-húztam magamhoz, és búcsúcsókkal szomorúan nyugtáztam a távozását.
-Majd este jövök...legyen kéznél a telefonod!-suttogta a fülembe, és kajánul elvigyorodott. Erre elnevettem magam, és egy utolsó csók, után lementünk, és elköszöntünk tőlük. Én azonnal felrohanta a szobába, hogy még véletlen se tudjanak anyuék kérdezni tőlem bármit is, és az ágyamra huppanva hatalmas vigyorral bámultam a plafont, és vártam, hogy végre kicsit lenyugodjak, hogy kitudjak menni a szobámból... .
2014. április 11., péntek
2. évad 1 rész.-Sweet 16.
És most!! Megkezdem a 2. évadot! Remélem ezt ugyanannyian szeretni fogjátok, mint az eddigieket! :) :* Megjegyzem, hogy ez egy TINI lányról szól, ezért raktam bele smileiket, és a kifejezések és az egyebek is tinisen vannak benne leírva, úgyhogy kérlek úgy kezdjetek bele! <333 :) :*
Édes 16! Hm...Igen ma lettem pontosan 16 éves. Április 12.-én. Nem tervezek nagy bulit rendezni, egyrészt mert anyáék kinyírnának ha valami eltörne.Akkor lennék tuti száműzve, ha valakik bemenne a hangszeres szobába, ahol apa hangszerei, és egyéb drága dolog van, és össze törnének valamit. Bár akkor nem csak engem nyírnának ki, hanem azt a valakit is aki tönkre tette. Tehát maradok annál, hogy meghívom Kate-et, és Amandát, nálam alszanak és ennyi. Filmet nézünk, telezabáljuk magunkat, zenét hallgatunk, röhögünk satöbbi. Mivel péntek van, ezért a reggeli kelés könnyebben megy, mint más hétköznapokon. Tehát szokás szerint 7:45-kor keltem, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mivel a hajam szörnyen állt, ezért megmostam, és lefürödtem. Gondosan beszárítottam a hajam, és a szokásos füstös szürkés fekete, cicás szemeket dobtam magamra, miután beraktam a kontaktlencsém. A laza outfitem mellé gondolkoztam a szemüvegen, de úgy döntöttem, hogy azt inkább kihagyom. Készülődés után a táskámmal a hátamon baktattam le a lépcsőn, és kedélyesen üdvözöltem a szüleimet.
-Jó reggelt!-vigyorogtam rájuk.
-Jó reggelt kicsim! Kész a szülinapos reggeli!-nyomott puszit a fejemre anya, és egy palacsinta tornyot nyomott elém, amin juharszirup, tejszínhab, eper, és egy 16-os számfeliratú gyertya volt.
-Elénekeljük a "Boldog szülinapot!"?-nevetett apa. Hevesen, vigyorogva bólogattam, mire rázendítettek. Tudni kell, hogy apa énekes, és anyának is volt pár száma, tehát amikor énekelnek, akkor nagyon boldog tudok lenni. Kiskoromba mindig apu vitt kocsival suliba, és emlékszem mindig énekeltünk, de soha nem a koromhoz illőt, hanem vagy az ő számaikat, vagy más banda számait. Illetve itthon is gitároztunk megénekeltünk. Vannak velem korúak akik cikinek tartják a szüleit, de én kifejezetten imádom őket! Olyan fiatalosak, és még így 40 akárhány évesen is úgy néznek ki, mintha 30 évesek lennének! Tehát én nagyon szeretem őket. És ezzel Kate és Amanda is így vannak! :D Így Legjobb barátokként úgy járnak hozzánk, mintha nekik is a szüleim a szüleik lennének, és simán "Szia anya!" meg "Szia apa!" köszöntéssel szoktak belépni az ajtón. A hűtőbe, pedig úgy nyúlkálnak, mintha otthon lennének. Persze ezt csinálom én is náluk! xD. Na de az éneklés után jött a lényeg...a palacsinta evés! Na jó talán az kicsit ijesztő hogy megettem 8 darab palacsintát, de...éhes voltam na. Éppen a 8. darabnál jártam amikor ajtó nyitódás hallatszott.
-Juhúúú! Itt a Börszdéj Göörl!!-lépett be az étkezőbe Kate és Amanda.
-Boldog szülinapooot! 16 éves!-nyomtak két oldalról puszit az arcomra, és Amanda, egy "Börszdéj Göörl!!" feliratú csákót rakott a fejemre. A kér kezemmel szorosan átöleltem őket, és ők is engem. Anyáék mosolyogva nézték végig a jelenetet, amikor újra ajtó csukódás hallatszott.
-Hopp, egy 16 éves!-lépett be nem más mint Bronx. Na ő se lepett meg annyira... .
-Hopp, egy betolakodó!-mondtam, mire nevetve puszit nyomott az arcomra.
-Még valaki?-szólt bele apa.
-Nem szerintem már nincs több!-szálltam be a hülyülésbe. Egyébként a 2 barátosném telejes nyugalommal falatoztak a palacsintámból, de mivel Bronx is megjött, így besegített nekik.-Na!! Az az én tortám! Vagyis palacsintám.-kaptam fel a fejem.
-Jó, de te már bezabáltál nyolcat!-mondák a lányok.
-Ja! Nekem meg Meagan nem csinált reggelit!-bólogatott teli szájjal Bronx.
-Nagy fiú vagy! Miért nem csináltál magadnak? Ne fogd Meagan-re!-nézett rá apa. Arra szúrós szemeket meresztett, amitől elkezdtünk röhögni. A nagy röhögést megint ajtó nyitódás törte meg.
-Boldog szülinapot Vicky!!-lépett be egy újabb betolakodó Pete személyében.
-Naaa, azt mondtam nem jön már más!-nevettem, mire újabb két puszi hagyta el az arcom.
-Cső apa!-röhögött Bronx. Erre Pete egy hajborzolással válaszolt.
-Na, és láttál még valakit kint aki esetleg beakar jönni? Mondjuk az egész utca?-kérdezte apa újra.
-Hm...nem az utca, de... ..-megint ajtó nyitódás zavart meg minket. Andy és Joe sokszorosították az embertömeget, ami a konyhánkba alakult ki.
-Boldog szülinapot 16 éves!-mondták egyszerre, mire újból két-két puszit kaptam.
-Na jól van most már! Több ember nem jöhet be!-nevetett apu. Utalt arra hogy hármunkon kívül még hatan (!!!) voltak, tehát összesen kilenc ember volt jelen.
-Jaj, tizenhat éves lett a lányod! Minimum ennyi ember legyen jelent, ha bulija nem lesz csak csajos pizsi bulija!-magyarázott Pete a mondat végére teljesen idétlen hangon.
-Csajos buli? Este? Jövööök!-röhögött Bronx.
-Haha, azt próbáld meg!-kapta a fejét apa megint Bronxra.
-Oh! De kár pedig én csak meg akartam tudni, melyik pasi illene legjobban hozzám, illetve hogy nyár vagy tél típus vagyok-e, de ha nem engeded, akkor mindegy!-tettet szomorúságot. Erre egy szemforgatás volt a válasz, mire mindenki felröhögött.
-Öm, halljátok...! Az az én narancslevem!-néztem hitetlenkedve a három észlényre, akiket a barátaimnak hívok.
-Most már nem!-ivott újra bele Amanda.
-Na jó, most már mindenki menjen a dolgára, mivel kezd itt egyre melegebb lenni!-parancsolt ránk anyu.
-Bocsánat! A palacsinta nem tesz jót a hasamnak!-indultunk kifelé, mire Bronx benyögte ezt az értelems beszólást. Erre Pete-től egy enyhe nyakonvágást kapott válaszul, persze erre megint mindenki felröhögött.
-Jaj, az ajándékok!-állt meg Andy.
-Tényleg! Akkor én kezdem!-fordult felém Joe. Szép sorba megkaptak az ajándékokat Joe (nyaklánc), Andy (hajcsat [igen én kértem]), Pete+Bronx (gitárpengető [hát nem édesek? :D], Kate+Amanda (mozijegy [ebbe csak a mozi van, és a kaját én veszem magamnak és nekik is...:D]), és végül anya és apa (4 darab Panic! At The Disco koncert jegy, ami egyébként képletes, mivel mint a Fob koncertekre oda is majdnem ugyan olyan szintű bejárásom/bejárásunk van, de azért jól esett). Az ajándékozás után mi 4 elindultunk a suliba, a többiek pedig maradtak még cseverészni. A suliban is egy jó páran felköszöntöttek, de igazán az osztályba...! 14 vagyunk az osztályba, de mindannyian imádjuk egymást! Mintha egy nagycsalád lennénk! :) Osztálycsalád körülbelül úgy néz ki, hogy Harry és Deasy a nagyszüleink, mivel ők a legidősebbek, Tom és Kayla a szüleink, nekem a nagybátyám Cris, Bronx az unokaöcsém, Kate a nővérem, Amanda a nagynéném, Greg a másodunoka tesóm....vagy Greg a nagybátyám, és akkor Cris az öcsém? Na jó, igazából fogalmam sincs hogy van pontosan, de van egy nagy család fánk. Vissza térve egy tortával vártak a terembe, és ők is énekeltek. Mindenkitől kaptak, egy-egy puszit, és persze közös ajándékként a tortát. Volt olyan tanár aki felköszöntött, de persze nem mindegyik, így a tanórát nem tudtuk elkerülni. Hazafelé Kate és Amanda nem jöttek velem, mivel ők úgy is jönnek este, de Bronx velem tartott egy részt mivel ő elvileg nem lesz este, másrészt kiakarja zabálni a hűtőt, harmadrészt pedig megpróbálja meggyőzni apát, hogy had jöjjön át hozzánk este (???). Bár én még mindig nem tudom miért akar jelent lenni három pizsamás tini lány között akik filmet néznek megzabálnak. Lehet azt hiszi hogy megtudna pár titkot, de elég rosszul gondolja, mivel az ő jelenlétében nem beszélnénk fiúkról, szóval nem nagyon értem az észjárását, ha egyáltalán neki van olyanja. Mindennel együtt 5 órakor sikeresen hazaértünk.
-Sziasztok!-kiabáltunk, mivel nem tudtuk, hogy hol vannak.
-Szia!-hangzott apa, és anya hangja egyszerre. Ezek szerint nem tudják hogy nem vagyok egyedül. Konyha felé tartva láttuk, hogy a nappaliban ülnek és beszélgetnek. Éppen eléjük értünk, amikor Bronx beszédre nyitotta volna a száját, ha apa nem szól közbe.
-Nem, ne gyere ide a lányokhoz este.-mondta rá se nézve.
-Na! És ha nem is ezt akartam volna kérdezni?-tetetett felháborodást.
-Mi mást akartál volna ha nem ezt?-nézett rá.
-Hát nem tudom... .-hebegte, de csak egy nevetést kapott válaszul.
-Na jó, egyik ok amiért jöttél az kihúzva, akkor jöhet a másik.-utaltam arra, hogy menjünk enni.
-De várjunk...!-kezdte sejtelmesen.
-Vic, te még nem mondtad, hogy ne jöjjek!-csillant fel a szeme.
-Oh, tényleg!-kaptam a fejemhez.-Na akkor most figyelj....nem!-jelentettem ki, mire egy szomorú, beletörődött váll rántással nyugtázta a válaszom, és a konyha felé vette az irányt.
-Na, akkor gyerünk enni!-tettem 180 fokos fordulatot,és elindultam a konyha felé.Hárman már úgy járnak kelnek nálunk, mintha otthon lennének, ezért Bronx is már bőven falatozott, mire a konyhába értem.
-Azért jó lenne, ha nem zabálnál fel mindent!-vágtam nyakon visszakézből, és kihalásztam a spejzból, egy csomag kekszet, és a hűtőből, egy üveg ice teát. Miközben ettünk, eldöntöttük, hogy átmegyünk hozzájuk evés után, mivel oda ritkán megyünk. Tehát negyed hat körül el is indultunk, és háromnegyed hatra meg is érkeztünk.
-Hazajöttem!-kiabált bele a nagyvilágba, miután beléptünk az ajtón.
-Sziasztok!-kiabáltam én is. Úgy látom ma mindenkinek kiabálunk... . Szintén a nappaliba üldögélt Pete és Maddie (Maddie Bronx húga. Egyébként csak fél testvérek, mivel ugye Bronxnak nem Meagan az anyukája.), Meagan meg állítólag főzött. Miután megbizonyosodtunk hogy mindenki otthon van, utána felmentünk Bronx szobájába. Belépés után rögtön a fotelje felé vettem asz irányt, és kényelmesen elhelyezkedtem rajta. Egy órát beszélgettünk, amikor úgy döntöttem, hogy lemegyek, a konyhába, mivel nagyon szomjas voltam (mint már mondtam egymásnál úgy járkálunk, mintha otthon lennénk). A konyhába érve,még mindig Meagant találtam.
-Sziaa!-köszöntöttem kedvesen.
-Szia Vicky!-mosolygott. Én halál nyugodtan kezdtem a hűtőbe turkálni, és kivettem belőle, egy üveg narancslevet, és a konyhaszekrényből, pedig egy poharat. Éppen töltöttem a poharamba, amikor Meagan, egy elég furcsa kérdést tett fel nekem... .
-Vicky, neked...khm...tetszik Bronx?-kérdezte.
-Hát...helyes. Biztos lesz barátnője!-mosolyogtam rá, mintha félre értelmeztem volna a kérdést. Nekem Bronx? Legjobb barátok vagyunk...igazából...tényleg.....nem tudom.
-Nem úgy értettem... .
-Baba korunk óta ismerjük egymást, és...szeretném ha nem menne tönkre a barátságunk...! Ugye megérted?-mondtam kissé szomorúan.
-Persze! Megértem!-mosolygott, és egy puszit nyomott a homlokomra. Bronx éppen utána lépett a konyhába...remélem nem hallotta meg... .
-Na gyere már!-röhögött.
-Juj, megyek haza szerintem a lányok már ott vannak...!-nevettem.
-Na, akkor gyerünk haza!-fogta meg a csuklóm.
-Sziasztoook!-kiáltottam.
-Szia!-hallottam az előszobából hármójuk hangját.
Éppen léptem volna ki a kapunk, de Bronx megállított.
-Na gyere csináljunk egy közös képet!
-Jóóó!-csillant fel a szemem. Egész jól sikerült kép lett! Bronx kinyújtja a nyelvét, én meg puszit nyomok arra a pihe-puha baba arcára!-Na! Most már mehetünk?-kérdeztem.
-Gyerünk!-fogta meg a kezem,és hazáig úgy mentünk... .
Szokásos út után a konyhában már vártak a lányok.
-Hé! Ti miért fogjátok egymás kezét?-kérdezte Kate. Azonnal elrántottuk a kezünket, és pironkodva néztünk lefelé.-Öm..., jól vagytok?-kérdezték.
-Igen!-mondtuk teljesen egyszerre. A lányok vállat vonva nyugtázták a történteket, és folytatták, amit elkezdtek.
-Na, én akkor megyek! Jó csaj partit!-kacsintott ránk.
-Oksi, sziaa!-köszöntünk, és már ki is ment az ajtón. 8 óra volt amikor Bronx elment
-Na, akkor mivel kezdjük?-kérdeztem.
-Hmm...kaja!
-Oks, akkor... .-mentem a spejz felé. Pop corn, chips, cola, csoki, gumicukor, fagyi és ice tea. A mai este kellékei. A cuccokkal együtt mentünk fel az emeletre, és beindítottuk egy horror filmet. Egy nagy ijesztő résznél tartottunk mind a hárman egy-egy párnát szorongatva néztük, amikor a telefonomat hallottam megcsörrenni. Akkorát sikítottunk, hogy furcsálltam, hogy anyáék nem jöttek be. A filmet leállítva vettem fel a telefont.
-Haló?-szóltam bele.
-Cső, Bronx vagyok. Itt állok a házatok előtt.-suttogta.
-Mi???? Mi az istent keresel itt??
-Engedj be! Létsziiii!-kérlelt.
-Nem!-jelentettem ki, kissé fennhangon.
-Na létszi!-kérlelt tovább.
-Ajj, na jó!-forgattam a szemem, és letettem a telefont.
-Na, lesz egy vendégünk.-tápászkodtam fel, és halkan kimentem az ajtón. Csendben leosontam a lépcsőn, hangtalanul kinyitottam az ajtót Bronx-nak. Az utca lámpák fényében, hihetetlen gyönyörűen csillogott a kék szeme, éppen csak a körvonalát láttam, de az is tökéletes volt....és annyira.... . Na jó! Barátok vagyunk! Nem tetszhet! A kezét megfogva húztam halkan magam után, amikor hirtelen megállt... .
-Mi az??? Gyere már!!-suttogtam.
-Figyelj... . Hallottam amit Meagan-nel beszéltetek... .-kezdte.
-Mi?Én...nem úgy értettem amit mondtam, csak tudod... .-hebegtem, mire a kezével felemelte a fejem.
-Vicky, én többet szeretnék a barátságnál.-nézett mélyen a szemembe.
-Bronx, már egészen kicsi korunk óta ismerjük egymást én nem szeretném ha tönkre menne a barátságunk....
-Vicky, én szeretlek!-mondta, mire én majdnem elájultam. Szeret???
-Kérlek ne nehezítsd meg....-nem tudtam befejezni, mivel magához húzott, és az ajkaink szorosan egymásnak tapadtak. Nem tartott sokáig, mivel finoman eltoltam magamtól.
-Kérlek! Én....szeretlek! De...maradjunk...barátok!-mondtam ki a világ legnehezebben kimondott mondatát.
-Barátok?!-nézett rám hitetlenkedve, mire bólintottam.
-Ühüm, hát jó...bocs, de...én nem tudok rád barátként nézni....Szia!-mondta, és kiviharzott az ajtón. 10 perc alatt elvesztettem életem legfontosabb emberét...a legeslegjobb barátomat. Amint ebbe belegondoltam hangos sírás fakadt ki belőlem, amire mindenki lejött az emeletről.
-Úristen Vicky! Mi történt???-rohant felém anya, mögötte pedig apa, Kate és Amanda.
-Bronx!-bőgtem.
-Mi...mi van vele???-kérdezte Kate.
-Be-bejött,és....megcsókolt, aztán mondtam neki, hogy nem akarom, hogy tönkre menjen a barátságunk, pedig én szeretem őt! Nagyon! De ő meg mondta hogy nem tud rám többet barátként gondolni.-kezdtem még hangosabban bőgni. Senki nem szólt semmit, csak csendben hallgatták a bőgésem.
-Inkább szerintem....menjetek fel az emeletre jó?-törte meg anya a csendet, és a lányok felé intézte a szavát. Én bólintva felálltam, és hárman felindultunk az emeletre. Amint a szobába értünk az hassal az ágyamba dőltem. Csak bőgtem, bőgtem és bőgtem. Nem tudtam mit csináljak! Én szeretem, de ha összejövünk és szakítunk, utána vége szakad a barátságunknak...! De én....túlságosan szeretem! Ezektől a gondolatoktól még szomorúbb lettem, és még jobban bőgtem. A lányok valószínűleg ültek a földön, és engem néztek... . A sok sírástól annyira elfáradtam, hogy hirtelen....elaludtam.
Édes 16! Hm...Igen ma lettem pontosan 16 éves. Április 12.-én. Nem tervezek nagy bulit rendezni, egyrészt mert anyáék kinyírnának ha valami eltörne.Akkor lennék tuti száműzve, ha valakik bemenne a hangszeres szobába, ahol apa hangszerei, és egyéb drága dolog van, és össze törnének valamit. Bár akkor nem csak engem nyírnának ki, hanem azt a valakit is aki tönkre tette. Tehát maradok annál, hogy meghívom Kate-et, és Amandát, nálam alszanak és ennyi. Filmet nézünk, telezabáljuk magunkat, zenét hallgatunk, röhögünk satöbbi. Mivel péntek van, ezért a reggeli kelés könnyebben megy, mint más hétköznapokon. Tehát szokás szerint 7:45-kor keltem, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mivel a hajam szörnyen állt, ezért megmostam, és lefürödtem. Gondosan beszárítottam a hajam, és a szokásos füstös szürkés fekete, cicás szemeket dobtam magamra, miután beraktam a kontaktlencsém. A laza outfitem mellé gondolkoztam a szemüvegen, de úgy döntöttem, hogy azt inkább kihagyom. Készülődés után a táskámmal a hátamon baktattam le a lépcsőn, és kedélyesen üdvözöltem a szüleimet.
-Jó reggelt!-vigyorogtam rájuk.
-Jó reggelt kicsim! Kész a szülinapos reggeli!-nyomott puszit a fejemre anya, és egy palacsinta tornyot nyomott elém, amin juharszirup, tejszínhab, eper, és egy 16-os számfeliratú gyertya volt.
-Elénekeljük a "Boldog szülinapot!"?-nevetett apa. Hevesen, vigyorogva bólogattam, mire rázendítettek. Tudni kell, hogy apa énekes, és anyának is volt pár száma, tehát amikor énekelnek, akkor nagyon boldog tudok lenni. Kiskoromba mindig apu vitt kocsival suliba, és emlékszem mindig énekeltünk, de soha nem a koromhoz illőt, hanem vagy az ő számaikat, vagy más banda számait. Illetve itthon is gitároztunk megénekeltünk. Vannak velem korúak akik cikinek tartják a szüleit, de én kifejezetten imádom őket! Olyan fiatalosak, és még így 40 akárhány évesen is úgy néznek ki, mintha 30 évesek lennének! Tehát én nagyon szeretem őket. És ezzel Kate és Amanda is így vannak! :D Így Legjobb barátokként úgy járnak hozzánk, mintha nekik is a szüleim a szüleik lennének, és simán "Szia anya!" meg "Szia apa!" köszöntéssel szoktak belépni az ajtón. A hűtőbe, pedig úgy nyúlkálnak, mintha otthon lennének. Persze ezt csinálom én is náluk! xD. Na de az éneklés után jött a lényeg...a palacsinta evés! Na jó talán az kicsit ijesztő hogy megettem 8 darab palacsintát, de...éhes voltam na. Éppen a 8. darabnál jártam amikor ajtó nyitódás hallatszott.
-Juhúúú! Itt a Börszdéj Göörl!!-lépett be az étkezőbe Kate és Amanda.
-Boldog szülinapooot! 16 éves!-nyomtak két oldalról puszit az arcomra, és Amanda, egy "Börszdéj Göörl!!" feliratú csákót rakott a fejemre. A kér kezemmel szorosan átöleltem őket, és ők is engem. Anyáék mosolyogva nézték végig a jelenetet, amikor újra ajtó csukódás hallatszott.
-Hopp, egy 16 éves!-lépett be nem más mint Bronx. Na ő se lepett meg annyira... .
-Hopp, egy betolakodó!-mondtam, mire nevetve puszit nyomott az arcomra.
-Még valaki?-szólt bele apa.
-Nem szerintem már nincs több!-szálltam be a hülyülésbe. Egyébként a 2 barátosném telejes nyugalommal falatoztak a palacsintámból, de mivel Bronx is megjött, így besegített nekik.-Na!! Az az én tortám! Vagyis palacsintám.-kaptam fel a fejem.
-Jó, de te már bezabáltál nyolcat!-mondák a lányok.
-Ja! Nekem meg Meagan nem csinált reggelit!-bólogatott teli szájjal Bronx.
-Nagy fiú vagy! Miért nem csináltál magadnak? Ne fogd Meagan-re!-nézett rá apa. Arra szúrós szemeket meresztett, amitől elkezdtünk röhögni. A nagy röhögést megint ajtó nyitódás törte meg.
-Boldog szülinapot Vicky!!-lépett be egy újabb betolakodó Pete személyében.
-Naaa, azt mondtam nem jön már más!-nevettem, mire újabb két puszi hagyta el az arcom.
-Cső apa!-röhögött Bronx. Erre Pete egy hajborzolással válaszolt.
-Na, és láttál még valakit kint aki esetleg beakar jönni? Mondjuk az egész utca?-kérdezte apa újra.
-Hm...nem az utca, de... ..-megint ajtó nyitódás zavart meg minket. Andy és Joe sokszorosították az embertömeget, ami a konyhánkba alakult ki.
-Boldog szülinapot 16 éves!-mondták egyszerre, mire újból két-két puszit kaptam.
-Na jól van most már! Több ember nem jöhet be!-nevetett apu. Utalt arra hogy hármunkon kívül még hatan (!!!) voltak, tehát összesen kilenc ember volt jelen.
-Jaj, tizenhat éves lett a lányod! Minimum ennyi ember legyen jelent, ha bulija nem lesz csak csajos pizsi bulija!-magyarázott Pete a mondat végére teljesen idétlen hangon.
-Csajos buli? Este? Jövööök!-röhögött Bronx.
-Haha, azt próbáld meg!-kapta a fejét apa megint Bronxra.
-Oh! De kár pedig én csak meg akartam tudni, melyik pasi illene legjobban hozzám, illetve hogy nyár vagy tél típus vagyok-e, de ha nem engeded, akkor mindegy!-tettet szomorúságot. Erre egy szemforgatás volt a válasz, mire mindenki felröhögött.
-Öm, halljátok...! Az az én narancslevem!-néztem hitetlenkedve a három észlényre, akiket a barátaimnak hívok.
-Most már nem!-ivott újra bele Amanda.
-Na jó, most már mindenki menjen a dolgára, mivel kezd itt egyre melegebb lenni!-parancsolt ránk anyu.
-Bocsánat! A palacsinta nem tesz jót a hasamnak!-indultunk kifelé, mire Bronx benyögte ezt az értelems beszólást. Erre Pete-től egy enyhe nyakonvágást kapott válaszul, persze erre megint mindenki felröhögött.
-Jaj, az ajándékok!-állt meg Andy.
-Tényleg! Akkor én kezdem!-fordult felém Joe. Szép sorba megkaptak az ajándékokat Joe (nyaklánc), Andy (hajcsat [igen én kértem]), Pete+Bronx (gitárpengető [hát nem édesek? :D], Kate+Amanda (mozijegy [ebbe csak a mozi van, és a kaját én veszem magamnak és nekik is...:D]), és végül anya és apa (4 darab Panic! At The Disco koncert jegy, ami egyébként képletes, mivel mint a Fob koncertekre oda is majdnem ugyan olyan szintű bejárásom/bejárásunk van, de azért jól esett). Az ajándékozás után mi 4 elindultunk a suliba, a többiek pedig maradtak még cseverészni. A suliban is egy jó páran felköszöntöttek, de igazán az osztályba...! 14 vagyunk az osztályba, de mindannyian imádjuk egymást! Mintha egy nagycsalád lennénk! :) Osztálycsalád körülbelül úgy néz ki, hogy Harry és Deasy a nagyszüleink, mivel ők a legidősebbek, Tom és Kayla a szüleink, nekem a nagybátyám Cris, Bronx az unokaöcsém, Kate a nővérem, Amanda a nagynéném, Greg a másodunoka tesóm....vagy Greg a nagybátyám, és akkor Cris az öcsém? Na jó, igazából fogalmam sincs hogy van pontosan, de van egy nagy család fánk. Vissza térve egy tortával vártak a terembe, és ők is énekeltek. Mindenkitől kaptak, egy-egy puszit, és persze közös ajándékként a tortát. Volt olyan tanár aki felköszöntött, de persze nem mindegyik, így a tanórát nem tudtuk elkerülni. Hazafelé Kate és Amanda nem jöttek velem, mivel ők úgy is jönnek este, de Bronx velem tartott egy részt mivel ő elvileg nem lesz este, másrészt kiakarja zabálni a hűtőt, harmadrészt pedig megpróbálja meggyőzni apát, hogy had jöjjön át hozzánk este (???). Bár én még mindig nem tudom miért akar jelent lenni három pizsamás tini lány között akik filmet néznek megzabálnak. Lehet azt hiszi hogy megtudna pár titkot, de elég rosszul gondolja, mivel az ő jelenlétében nem beszélnénk fiúkról, szóval nem nagyon értem az észjárását, ha egyáltalán neki van olyanja. Mindennel együtt 5 órakor sikeresen hazaértünk.
-Sziasztok!-kiabáltunk, mivel nem tudtuk, hogy hol vannak.
-Szia!-hangzott apa, és anya hangja egyszerre. Ezek szerint nem tudják hogy nem vagyok egyedül. Konyha felé tartva láttuk, hogy a nappaliban ülnek és beszélgetnek. Éppen eléjük értünk, amikor Bronx beszédre nyitotta volna a száját, ha apa nem szól közbe.
-Nem, ne gyere ide a lányokhoz este.-mondta rá se nézve.
-Na! És ha nem is ezt akartam volna kérdezni?-tetetett felháborodást.
-Mi mást akartál volna ha nem ezt?-nézett rá.
-Hát nem tudom... .-hebegte, de csak egy nevetést kapott válaszul.
-Na jó, egyik ok amiért jöttél az kihúzva, akkor jöhet a másik.-utaltam arra, hogy menjünk enni.
-De várjunk...!-kezdte sejtelmesen.
-Vic, te még nem mondtad, hogy ne jöjjek!-csillant fel a szeme.
-Oh, tényleg!-kaptam a fejemhez.-Na akkor most figyelj....nem!-jelentettem ki, mire egy szomorú, beletörődött váll rántással nyugtázta a válaszom, és a konyha felé vette az irányt.
-Na, akkor gyerünk enni!-tettem 180 fokos fordulatot,és elindultam a konyha felé.Hárman már úgy járnak kelnek nálunk, mintha otthon lennének, ezért Bronx is már bőven falatozott, mire a konyhába értem.
-Azért jó lenne, ha nem zabálnál fel mindent!-vágtam nyakon visszakézből, és kihalásztam a spejzból, egy csomag kekszet, és a hűtőből, egy üveg ice teát. Miközben ettünk, eldöntöttük, hogy átmegyünk hozzájuk evés után, mivel oda ritkán megyünk. Tehát negyed hat körül el is indultunk, és háromnegyed hatra meg is érkeztünk.
-Hazajöttem!-kiabált bele a nagyvilágba, miután beléptünk az ajtón.
-Sziasztok!-kiabáltam én is. Úgy látom ma mindenkinek kiabálunk... . Szintén a nappaliba üldögélt Pete és Maddie (Maddie Bronx húga. Egyébként csak fél testvérek, mivel ugye Bronxnak nem Meagan az anyukája.), Meagan meg állítólag főzött. Miután megbizonyosodtunk hogy mindenki otthon van, utána felmentünk Bronx szobájába. Belépés után rögtön a fotelje felé vettem asz irányt, és kényelmesen elhelyezkedtem rajta. Egy órát beszélgettünk, amikor úgy döntöttem, hogy lemegyek, a konyhába, mivel nagyon szomjas voltam (mint már mondtam egymásnál úgy járkálunk, mintha otthon lennénk). A konyhába érve,még mindig Meagant találtam.
-Sziaa!-köszöntöttem kedvesen.
-Szia Vicky!-mosolygott. Én halál nyugodtan kezdtem a hűtőbe turkálni, és kivettem belőle, egy üveg narancslevet, és a konyhaszekrényből, pedig egy poharat. Éppen töltöttem a poharamba, amikor Meagan, egy elég furcsa kérdést tett fel nekem... .
-Vicky, neked...khm...tetszik Bronx?-kérdezte.
-Hát...helyes. Biztos lesz barátnője!-mosolyogtam rá, mintha félre értelmeztem volna a kérdést. Nekem Bronx? Legjobb barátok vagyunk...igazából...tényleg.....nem tudom.
-Nem úgy értettem... .
-Baba korunk óta ismerjük egymást, és...szeretném ha nem menne tönkre a barátságunk...! Ugye megérted?-mondtam kissé szomorúan.
-Persze! Megértem!-mosolygott, és egy puszit nyomott a homlokomra. Bronx éppen utána lépett a konyhába...remélem nem hallotta meg... .
-Na gyere már!-röhögött.
-Juj, megyek haza szerintem a lányok már ott vannak...!-nevettem.
-Na, akkor gyerünk haza!-fogta meg a csuklóm.
-Sziasztoook!-kiáltottam.
-Szia!-hallottam az előszobából hármójuk hangját.
Éppen léptem volna ki a kapunk, de Bronx megállított.
-Na gyere csináljunk egy közös képet!
-Jóóó!-csillant fel a szemem. Egész jól sikerült kép lett! Bronx kinyújtja a nyelvét, én meg puszit nyomok arra a pihe-puha baba arcára!-Na! Most már mehetünk?-kérdeztem.
-Gyerünk!-fogta meg a kezem,és hazáig úgy mentünk... .
Szokásos út után a konyhában már vártak a lányok.
-Hé! Ti miért fogjátok egymás kezét?-kérdezte Kate. Azonnal elrántottuk a kezünket, és pironkodva néztünk lefelé.-Öm..., jól vagytok?-kérdezték.
-Igen!-mondtuk teljesen egyszerre. A lányok vállat vonva nyugtázták a történteket, és folytatták, amit elkezdtek.
-Na, én akkor megyek! Jó csaj partit!-kacsintott ránk.
-Oksi, sziaa!-köszöntünk, és már ki is ment az ajtón. 8 óra volt amikor Bronx elment
-Na, akkor mivel kezdjük?-kérdeztem.
-Hmm...kaja!
-Oks, akkor... .-mentem a spejz felé. Pop corn, chips, cola, csoki, gumicukor, fagyi és ice tea. A mai este kellékei. A cuccokkal együtt mentünk fel az emeletre, és beindítottuk egy horror filmet. Egy nagy ijesztő résznél tartottunk mind a hárman egy-egy párnát szorongatva néztük, amikor a telefonomat hallottam megcsörrenni. Akkorát sikítottunk, hogy furcsálltam, hogy anyáék nem jöttek be. A filmet leállítva vettem fel a telefont.
-Haló?-szóltam bele.
-Cső, Bronx vagyok. Itt állok a házatok előtt.-suttogta.
-Mi???? Mi az istent keresel itt??
-Engedj be! Létsziiii!-kérlelt.
-Nem!-jelentettem ki, kissé fennhangon.
-Na létszi!-kérlelt tovább.
-Ajj, na jó!-forgattam a szemem, és letettem a telefont.
-Na, lesz egy vendégünk.-tápászkodtam fel, és halkan kimentem az ajtón. Csendben leosontam a lépcsőn, hangtalanul kinyitottam az ajtót Bronx-nak. Az utca lámpák fényében, hihetetlen gyönyörűen csillogott a kék szeme, éppen csak a körvonalát láttam, de az is tökéletes volt....és annyira.... . Na jó! Barátok vagyunk! Nem tetszhet! A kezét megfogva húztam halkan magam után, amikor hirtelen megállt... .
-Mi az??? Gyere már!!-suttogtam.
-Figyelj... . Hallottam amit Meagan-nel beszéltetek... .-kezdte.
-Mi?Én...nem úgy értettem amit mondtam, csak tudod... .-hebegtem, mire a kezével felemelte a fejem.
-Vicky, én többet szeretnék a barátságnál.-nézett mélyen a szemembe.
-Bronx, már egészen kicsi korunk óta ismerjük egymást én nem szeretném ha tönkre menne a barátságunk....
-Vicky, én szeretlek!-mondta, mire én majdnem elájultam. Szeret???
-Kérlek ne nehezítsd meg....-nem tudtam befejezni, mivel magához húzott, és az ajkaink szorosan egymásnak tapadtak. Nem tartott sokáig, mivel finoman eltoltam magamtól.
-Kérlek! Én....szeretlek! De...maradjunk...barátok!-mondtam ki a világ legnehezebben kimondott mondatát.
-Barátok?!-nézett rám hitetlenkedve, mire bólintottam.
-Ühüm, hát jó...bocs, de...én nem tudok rád barátként nézni....Szia!-mondta, és kiviharzott az ajtón. 10 perc alatt elvesztettem életem legfontosabb emberét...a legeslegjobb barátomat. Amint ebbe belegondoltam hangos sírás fakadt ki belőlem, amire mindenki lejött az emeletről.
-Úristen Vicky! Mi történt???-rohant felém anya, mögötte pedig apa, Kate és Amanda.
-Bronx!-bőgtem.
-Mi...mi van vele???-kérdezte Kate.
-Be-bejött,és....megcsókolt, aztán mondtam neki, hogy nem akarom, hogy tönkre menjen a barátságunk, pedig én szeretem őt! Nagyon! De ő meg mondta hogy nem tud rám többet barátként gondolni.-kezdtem még hangosabban bőgni. Senki nem szólt semmit, csak csendben hallgatták a bőgésem.
-Inkább szerintem....menjetek fel az emeletre jó?-törte meg anya a csendet, és a lányok felé intézte a szavát. Én bólintva felálltam, és hárman felindultunk az emeletre. Amint a szobába értünk az hassal az ágyamba dőltem. Csak bőgtem, bőgtem és bőgtem. Nem tudtam mit csináljak! Én szeretem, de ha összejövünk és szakítunk, utána vége szakad a barátságunknak...! De én....túlságosan szeretem! Ezektől a gondolatoktól még szomorúbb lettem, és még jobban bőgtem. A lányok valószínűleg ültek a földön, és engem néztek... . A sok sírástól annyira elfáradtam, hogy hirtelen....elaludtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)