2. Pizzázó

Reggel egy csoda történt...már hat órakor (!!!), magamtól (!!!!) fent voltam. Viszont még rohadt sok időm volt, ezért kényelmesen készülődtem. A "randi" előtt, nem lesz időm hazajönni, ezért ahhoz mérten készültem. Legszebb smink, legszebb haj, a körmömön is átmentem feketével, mivel kicsit már lepattogzott, és egy laza szettet mindehhez, mára a fekete bőrhatású táskám kaptam a hátamra, ami minden lépésnél a fenekemhez ütődik. Nyugodtan sétáltam le a lépcsőn, majd a konyha felé vettem az irányt, ahol csend, és sötétség honolt. Hűvös, októberi, esős napnak ígérkezett, amin kissé meglepődtem, mivel Los Angles-ben (szinte) mindig jó idő van... . Az "időjárás jelentés" után neki álltam reggelit csinálni, és közben azon gondolkodni, miért nincs még fent senki? Hét órakor már fent szoktak lenni. Az ötvenedik Facebook poszt, és kb. az ötödik kanál gabonapehely rágása között ideges lépteket hallottam meg a lépcső felől, amire azonnal felkaptam a fejem, majd anya lépett be a konyhába, és idegesen pakolni kezdett pizsamában (!).
-Őőő, egy kicsit késésben vagytok ugye?-kérdezte visszafojtott nevetéssel.
-Abbie...-nézett rám eszelős tekintettel mire felnevettem.
-Na, jó. Viszont én elkészültem, szóval megyek!-álltam fel az asztaltól.
-Ilyen korán?-nézett hátra anya a mosogató mellett állva a válla felett.
-Hát aha...sétálok egyet előtte! Szia!-lépetem mellé, majd puszit nyomva arcára elindultam kifelé, de utánam szólt.
-Kicsim, ma este elmegyünk apáddal neked kéne vigyáznod Ashlee-re, szóval ne maradj sokáig!-mondta.
-De anya...-kezdtem bele felháborodva, de rájöttem ha most elmondom kivel lesz találkám nekem végem... -Khm...rendben!-mondtam, majd kisétáltam a konyhából. Útközben írtam a lányoknak egy sms-t hogy a suliba találkozunk, mert hamarabb indultam, plusz végig gondolkoztam az utat hogy oldjam meg az estém. Nem tudom hogy a rám fröccsenő eső víz az úttestről, vagy a fa aminek neki mentem (igen szoktak ilyen dolgok történni velem...) oldotta meg a problémám de rájöttem... . Kihagyom a szokásos "lógást" a lányokkal délután, helyette suli után haza megyek, otthon maradok amíg anyáék el nem mennek, majd a tesóm rábízom a lányokra, majd mikor én haza érek ők eltűnnek és meg van oldva minden! Kivétel ha anyáék hamarabb érnek mint én, mert akkor megszívtam...(és én naiv hülye, akkor még nem tudtam...). Szóval remélem rendben lesz így minden. A suli szinte még üres volt, ezért a lépcsőn ülve bedugtam a fülem és zenét hallgatva figyeltem a beigyekvő diákokat. Jó párral lepacsiztam, összeröhögtem stb.A lányok majdnem csengetésre értek, így kevés időm maradt elhadarni a tervet, amit heves bólintásokkal konstatáltak, majd leülve még utoljára összebólintottunk hogy így rendben lesz. Angol után, ének jött, aminek nem kicsit örültem, mert ma végre behozhattam a gitárom. Imádok (és szerintem tudok is) gitározni! Szabadon választhattam dalt, ezért a Young Volcanoes és a Wonderwall-ra esett a választásom, mivel mind kettő alkalmas ilyen közös énekelgetésre. A tanár két ötössel ajándékozott meg, egy a gitárjáték miatt, a másik meg az ének miatt, ami állítólag szintén megy. Taps vihar után elégedetten sétáltam vissza a helyemre, ahol óra végégig nem csináltam semmit. Ezután nem történt konkrétan semmi, míg el nem jött az "akció". Haza rohantam, vártam a hat órát, mikor anyáék elhagyták a házat, majd hívtam a lányokat, aki rekord idő alatt értek, gyors smink/haj igazítás után következett a húgocskám némaságra beszélése.
-Szia Ashlee!-lépett be a szobájába.
-Szia Abbie mi az?-nézett föl a rajzából.
-Na jó...elmegyek itthonról, Jessie és Daisy fognak rág vigyázni...-mondtam ki szigorúan.
-Az jó, de a hallgatásom nem lesz ingyen!-dörzsölte össze a hüvelyk ujját a többivel.
-Hogy te mekkora zsarnok vagy...-motyogtam, majd elő kerestem öt dollárt a táskámból.
-Köszi, de ez nem elég...
-Nem adok több pénzt törpe!-mordultam rá.-Még metró jegyre is kell...
-Nekem nem pénz kell...holnap elmondod hova mentél...-vigyorgott.
-Jó, de ha beköpsz anyáéknál...neked annyi!-húztam össze a szemem, majd a mutató ujjammal szigorúan ráböktem. Bevágva magam mögött az ajtaját, lerohantam a lépcsőn.
-Ashlee nagyon könnyen félre tud vezetni, szóval legyetek óvatosak vele...okos egy kölyök...-mondtam egy-egy ölelés közbe.
-Minket nem fog átverni!-húzta ki magát diadalmasan Daisy, majd nevetve bólintottam.
-Ok! Akkor megyek! Sziasztok!-lépet ki az ajtón.
-Szia jó randit! Ja, és részletes beszámolót kérünk majd!-hallottam Jessie hangját, majd elindultam a bizonyos pizzázóba, amit még tegnap este megírt Pete. Egy csodás metró út után sikerült megérkeznem egy hangulatos, pinceszerű pizzázóba, ahol már Pete várt.
-Szia!-állt fel, és mellém lépve puszit nyomott az arcomra.
-Szia!-mosolyogtam, majd leültünk.
-Jó a pólód!-kacsintott.
-Köszi!-nevettem.
-Akkor...mit kérsz?-fogta a kezébe az étlapot, majd mosolyogva várta a válaszom... .