7. Luke

Észre vehettétek, hogy a szőke-pink tincsű lányt, lecseréltem egy vörösre. Még nem csináltam ilyet, hogy a sztori közepén lányt cserélek, de hát...mindegy. Na, inkább olvassátok a következő részt! :D <3












Életem egyik legvidámabb reggelén vagyok túl, sőt..inkább a legjobb napján! Minden úgy kezdődött, hogy lezuhanyoztam és felöltöztem. Haha, szóval...reggelinél az egész család kicsattant a boldogságtól, Ashlee az aláírást ölelgette (?), anya énekelt, apa meg...apa örült az örömnek. Egy mosolygós reggeli után mindenki útnak indult. Egyébként mire elkezdődött az első óra teljesen kiszáradt a szám, mivel a lányoknak meséltem, persze ők végig sikítoztak és mikor megmutattam a képet (amit már másnak nem fogok), konkrétan majdnem elájultak. Szünetekben kicsattantam az örömtől, aztán ezt még jobban fokozta az ebéd idő, ahol Luke, az iskola leghelyesebb sráca elhívott randira, aki mellesleg az egyik majdnem legjobb barátom...!!! Moziba megyünk, utána pizzázni (miért mindenki pizzázni hív?!). Ezután a maradék órán, már abszolút nem figyeltem, hazaérve pedig Pete hívott, hogy holnap lenne egy koncert itt Los Angelesben, ahol VIP-ból néznék, plusz előtte (meg utána is, ha lesz idő) találkozhatnánk velük!! Szóval ezek lennének a mai hírek... . Az egész család boldog, velem az élen. Tehát, anya, én és Ashlee holnap este koncertre megyünk (Ash ki lett kérve, ahogy én is mivel másnap suli, plusz azt hiszem anya se megy másnap dolgozni). Apa se marad itthon, mert megy baseball meccsre a barátaival, szóval mindenki el lesz holnap este... . A nagy sztorik után elkezdtem készülődni a randira, mivel Luke hétre jött értem, de én hatkor még a neten lógtam... . Igazából csak egy is igazítást végeztem magamon, de nekem arra is kell az egy óra. Pont hétkor, mire csengettek kész is lettem... .
-Szia Abbie!-nyomott puszit a kér arcomra Luke mosolyogva.
-Szia!-vigyorogtam.
-Mehetünk?-kérdezte édes félmosollyal, amitől azonnal beolvadtam.
-Persze!-mondtam mosolyogva, majd elindultunk a buszmegálló felé. Kábé öt perc után jött a busz, amire felszálltunk (ez durva...még én sem gondoltam volna, hogy a buszra fel kell szállni, hogy eljuss vele valahova...). Az utat (is) végig beszéltük és röhögtük. Nirvana fan, és igen a FOB-ot is szereti, mint második kedvenc banda. Nem volt még ő se koncerten és említettem hogy holnap megyünk, ezért megpróbálom Pete-et megkérdezni nincs-e esetleg még egy jegye... . Elmeséltem neki a sztorit, amin ő konkrétan úgy röhögött, hogy a végén az egész busz minket nézett. Mint már említettem nagyon jóba vagyunk, ezért nem kellett túlságosan ismerkednünk. Vígjátékot néztünk, aminek nagyon örültem, mivel nem vagyok valami nagy fanja az akció filmeknek. Horror nem volt, rajzfilmet meg nem nézzünk, se romantikust. Nachossal, pop cornnal és kólával feltankolva ültünk be a leghátsó sorba. Nem kell rögtön arra gondolni, hogy csók csatát akartunk tartani a film közben, csak onnan sokkal jobb a film, másrészt lehet nyomkodni a telefont, ha éppen ahhoz van kedvünk, vagy hülyülni, dobálni az embereket popival (természetesen a velünk korúakat, akik röhögnek rajta és/vagy vissza dobnak)...stb. A filmet végig röhögtük részben a pop cornos dolog miatt is, ráadásul olyanokat sugdosott a fülembe a film miatt, hogy a végén már majdnem megpofoztam, de persze a film is jó volt.. Ezután következett a pizza, ahol szintén adtuk a formánkat... . Sírtunk a végén már a röhögéstől, Lukenak az orrán jött ki a végén a kóla, amin még jobban röhögni kezdtünk. A sminkem teljesen lefolyt, és az ölében fetrengve a hasam fájlalva röhögtem tovább és tovább. Nagyjából negyed tizenegykor (anyáék nagyon jó fejek, ezért hétköznap tizenegyig kell haza érnem, hétvégén pedig hajnali egykor, szóval megkockáztatom, hogy nekem vannak a legjobb fej szüleim, ami abból is adódik, hogy nagyon megbíznak benne) sikerült leállnunk és elindulni hazafelé. A mai nap izgalmai után a buszon Luke vállárára hajtott fejjel pihentem, miközben közös fülessel zenét hallgattunk. Nálam, ez a romantika egyik csúcsa...! Buszos zötykölődés után kézen fogva (!!!) indultunk a házunk felé, ami előtt megállva szóba elegyedtünk.
-Szóval...-kezdtem bele
-Szóval?-kérdezte nevetve.
-Hát akkor most mi van...-mondtam utalva az összekulcsolt kezünkre.
-Hát nem tudom...jó, egy ideje barátok vagyunk, de, kicsit hirtelen lenne...
-Persze! Én sem gondoltam hogy így rögtön...-vontam meg a vállam.
-Na, de azért alakuló félben van!-kacsintott, majd közel lépve hozzám puszit nyomott a homlokomra.-Meg ki kell heverned Pete-et is...-mondta sajnálkozva, mire felnevettem.
-Hát igen...ez túl nagy lelki teher!-húztam el a szám.
-Csak természetes!-bólintott komolyan arccal.-Na, de most már menj!-húzott magához.
-Te is, mert neked még haza kell érned!-öleltem át szorosan.
-Ne félts! Majd leütöm ha ki akarnak rabolni!
-Ajj, hülye!-böktem az oldalába ijedten.
-Na, most már tényleg menj!-toltam el magamtól.
-Oké!-nevetett.-Szia!-nyomott puszit az arcomra.
-Szia!-mosolyogtam rá, majd beléptem a házba. A tévé még bőven ment, mikor megérkeztem, így kezdődhetett a kérdezősködés.
-Szia kicsim! Na?-vigyorgott anya.
-Luke jó fej volt mint mindig!-mondta a lépcső felé tartva.
-És...-kezdett volna újra bele, de megállítottam.
-Most fáradt vagyok nagyon...jó éjt!-mondtam, majd felrohantam a szobámba. Fürdés után egy telefon hívás következett.-Szia!-szóltam bele.
-Szia Abbie miért hívsz?-kérdezte Pete.
-Öm...lenne egy kérdésem... .
-Mond!-nevetett.
-Van egy...barátom-barát? már több mint barát, de kevesebb mint szerelem... .-Luke és ő is rajongó...nem tudsz véletlen szerezni még egy jegyet?-haraptam a szám szélébe.
-De, tudok!-mondta.-Egyébként ez a Luke milyen barátod?-kérdezte.
-Öm...ezt hogy érted?
-Hát szerinted?
-Ha arra gondolsz, igen randiztam vele, és nem rég értem haza. Ezalatt a pár óra alatt több lett mint barát, de kevesebb mint szerelem, de erről nekem miért is kell beszámolnom?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mert nem akarom hogy idiótákkal állj szóba!
-Bocs, de ha az lenne se a te dolgot lenne, meg amúgy is...mi ez a nagy "megvédés"?
-Semmi csak...na jó most megyek akkor holnap! Szia jó éjt!-mondta, és meg se várva a válaszom lecsapta a telefont. Na, ez nagyon fura volt... . Ilyeneken nem nagyon tudok most gondolkodni, mivel szörnyen fáradt vagyok, ezért inkább alszom... .