Háromnegyed nyolc...remek! Itt állok a dugóba, és nekem nyolcra a forgatáson kell lennem! Másodpercenként pillantok a méregdrága Armani Exchange órámra, mikor végre megindul a sor! Hát igen! Ez New York! Mikor Chicago-ból frissen érettségizve ideköltöztünk, elég szkeptikus voltam New Yorkkal. Új emberek, új környezet! Nem mondom hogy Chicago egy nyugodt, csendes belvárossal rendelkezik, de mégis...New York, az New York! Oh! El is felejtettem! Az "ideköltöztünk" az engem és Patricket takar, aki már Pete-tel, Joe-val és persze Andy-vel híres bandát tudhatnak magukénak a Fall Out Boy-t! Mikor én tizedikbe mentem a gimibe, nekik akkor kezdődött az igazi élet! A három srác akkor már mind kijárta a gimit, mikor Patrick végzett, ezért gőz erővel rákapcsolhattak a zenélésre. Nem sokkal utána kiadtak egy albumot az Evening Out With Your Girlfriend, de ez nem igazán volt "igazi" album, de ezt nem sokkal követte a Take This to Your Grave, ami már tényleg rendes albumnak volt mondható (úgy értem itt már gyűlni kezdtek a velük szimpatizáló emberek, amolyan rajongó félék). Na és utána bumm! A From Under The Cork Tree-kal évek múlva befutottak, és innentől kezdve ők lettek A Fall Out Boy! Rajongók, turnék, albumok. Viszont következett a 2009, a hiátus éve. Itt, ott megjelent, hogy végleg vége, és ők is mondták, de végül öt év után egy szép februári napon bejelentették, hogy visszatérnek egy új albummal a Save Rock and Roll-lal. A hiátus alatt Patrick szóló karrierbe kezdett, saját album, aztán producerkedett, rengeteget volt velem. A többiek se ültek tétlenül! Pete feleségül vette (még a hiatu előtt, de mindegy) Ashlee Simpson, akitől született egy közös gyerekük a szőke, göndörfürtű Bronx Mowgli Wentz. A házasság nem tartott sokáig, mivel 2011-ben már be is adták a válópert. Vagyis Ashlee, abból az okból, hogy Pete túl fiatal és felelőtlen a gyerekneveléshez. Utána találkozgatott egy lánnyal, de nem tartott sokáig a kapcsolatuk. Persze az zenészkarriere sem maradt abba, mivel alapított egy bandát a Black Cards-ot. Joe és Andy pedig a The Damned Things bandában játszottak. Joe összeházasodott egy Marie nevű lánnyal, Andy pedig maradt a banda "magányos farkasa". Hát...róluk ennyi. Eközben én gimibe jártam, tanultam, elvoltam. Patrickkel azóta is járunk (hát...a házasság is esedékes). Mint én, ő is rengeteget változott, ő volt a "FOB duci énekese" igen itt álljunk meg...szóval bárhol ezt olvastam, vagy hallottam, az agyamat elborította a düh, és az biztos ha az a valaki a közelembe jött volna, száz százalék, hogy betörtem volna az orrát! Még a visszagondolás során is szívesen bevernék néhány orrot! Aztán a nálam sokat emlegetett hiátus során, vagyis az ő szóló karriere során megint csak megváltozott... . Hidrogén szőkére festette a haját, a stílusán is változtatott és ezután természetesen már máshogy álltak hozzá a rajongó lánykák (persze tisztelet a kivételnek, akik előtte és utána is szerették)! Na, de nem is beszélek többet a kinézetéről, mert nem akarok felszínesnek tűnni! Na de gyorsan visszatéve a gimis évekre... . Hamar eltelt az a négy év, mi pedig (együtt közösen) elköltöztünk Chicago-ból New York-ba, ahol újabb tanulmányokba kezdtem méghozzá a George Washington főiskola dráma szakán, ahol színészetet tanultam. Őszintén fogalmam sincs miért színésznek akartam menni, mert (szerintem) abszolút nem volt tehetségem hozzá, anyáék szerint (ugye örökbe fogadott gyerek vagyok, de nekem ők anya és apa...) igenis tehetséges voltam! Így hát megfogadtam a tanácsukat, és dráma szakon kezdtem tanulni, mint már említettem. Végül nekik lett igazuk, mert a tanáraim is külön megjegyezték, hogy kifejezetten tehetséges vagyok, így hát...színészként végeztem, és most is az vagyok! Filmekben is szoktam szerepelni, de igazából egy sorozatnak vagyok az állandó főszereplője, méghozzá a Vámpírnaplóknak. Barátok...az árvaházban megismert két lánnyal Ashley-vel és Lindsay-vel még most is legjobb barátnők vagyunk! Tiffany...szegénykém egy évig járt Pete-tel és miután szakítottak elkallódott, és drogtúladagolásban meghalt...még most is elkap a sírógörcs mikor rágondolok...olyan fiatal volt! Az egész élet előtte volt még! Pete leginkább magát hibáztatta, persze ez nem ő tehetett róla. Na, jó nagyon elkalandoztam ebbe a nagy dugóba! Vidáman konstatáltam, hogy végre komolyan elindult a sor, ezért a gázra lépve elindultam a forgatáshelyszínére. Látszólag várták az érkezésem (ami nyolcra lett volna, most fél kilenc van...), mivel három ember fodrász, sminkes és az öltöztető rohant velem együtt, miközben már útközben elkezdtek megcsinálni.
-Hol a fenébe voltál Katherina?-állt meg mellettem Ian (Ian Somerhalder igen..).
-New York egyik feléből a másikba csúcsidőben eljutni szinte lehetetlen!-mondta gyorsa véve a lépteim.
-Öt perc múlva kezdtünk!-kiabált utánam.
-Jó! Addig kész leszek!-mondtam, majd az öltöző ajtaját bevágva magam mögött leültem a tükör elé, ahol a már bemelegített hajsütővassal göndörítették a hajam, és véres, vámpírsminket festettek rám, majd csini felsőbe, csőgatyába és magassarkú bokacsizmába bújtam. Kirontva az öltözőből, kezembe a szöveggel futottam át a felállított bódék között a rám váró kocsihoz, ami elvisz minket a Salvatore házhoz, ahol egy harcolós jelenetet fognak felvenni.
-Hol voltál?-kérdezte Paul, mikor bevágtam magam a kocsiba, ami azonnal elindult.
-Két szó! New York, csúcsidő!-mondtam, kifújva magam.
-Miért nem indultál előbb?-nézett rám kérdően.
-Hát mert...-nyitottam a szám, majd inkább becsuktam, mivel tényleg igaza van...miért nem indultam hamarabb?-Na látod ez egy jó kérdés!-fordultam vissza előre.
-Lehetetlen vagy Kat!-forgatta a szemét. Ja, most már hagyom magam becézni Kat-nek, Kate-nek, satöbbinek. Odaérve azonnal kipattantunk a kocsiból, ahol már idegesen várt minket a rendező.
-Tudom hogy késtem, és nagyon sajnálom, de nem jutott az agyamig hogy ez New York és csúcsidőben kizárt időben bárhova is oda érni!-mondtam el egy szuszra. Egy bólintással "megúsztam" a dolgot, és már kezdődhetett is a forgatás... . Egészen délután négyig tartott, amiből következett, hogy borzasztó fáradtan estem haza. Az előszobai asztalra levágtam a kulcsom, majd lerúgtam a cipőm és fáradtan botorkáltam be a nappaliba, ahol a kanapén Patrick üldögélt. Csatlakozva hozzá, végig feküdtem a kanapén a fejem az ölébe hajtva.
-Neked is szia!-söpörte ki a hajam az arcomból, majd közel hajolva csókot nyomott a számra.
-Teljesen kivagyok!-csuktam be a szemem.
-Azt látom!-nevetett.-Fárasztó volt?
-Körülbelül fél órát késtem a rohadt dugó miatt, és olyan jeleneteket vettünk fel, amibe rendesen kell mozogni, mivel nem Elena, hanem Katherina voltam!-motyogtam.-Na és te?-kérdeztem kinyitva a szemem.
-Reggel a Today Show-ba!-mondta.-Egyébként jó volt! Sokan voltak!-mosolygott rám.
-Na jó én lezuhanyzom és megyek aludni!-ültem fel, de ő visszatartott a kezével.
-Biztos?-vigyorgott, majd elkezdetett puszilgatni.Hirtelen a kezébe kapva felvitt, ahol teljesen elmerülve egymásba, inkább hagytuk az alvást... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése