Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el!! Ugrottam ki Pete (!!!!!) ágyából, majd a ruháim felkapva azonnal kirohantam a hálóból. Reggel kilenc óra. Csodás! Teljesen magamba roskadva ültem le a kanapára. Hogy lehet egy ekkora szemét dög? Hogy csinálhattam ilyet? Hogy csalhattam meg Patricket?? De nem csak én vagyok a hibás... . Pete kezdte! Felpattantam a kanapéról, majd újra berontva a szobába Pete mellé léptem.
-Ébredj!-rángattam.
-Mi...? Mi az?-nézett rám törölgetve a szemét.
-Kelj fel és vigyél haza! Rögtön!-kiabáltam rá.
-Jól van már nyugi!-kelt fel, és öltözködés után már indultunk is volna, ha... .
-Várj! Így nem mehetek haza! Patrick meg fogja érezni az illatod rajtam!-mondtam ijedten.
-Akkor előtte megfürdesz?-kérdezte várakozva.
-Hát...ha lehet!
-Lehet!-mondta mosolyogva... . Aw, az a mosoly... . Azok a barna szemek, és... . Miket beszélek? Már így is undorodom magamtól, nem kell ezt még fokozni. Mélyen beszívva a levegőt elindultam a fürdőszoba felé, de Pete megállított.
-Katherina! Várj! Beszéljük meg ami tegnap este történt... .
-Figyelj...én...-kezdtem bele.-Ez...maradjunk annyiba, hogy meg sem történt! Patrick tini korunk óta a barátom és mellesleg a te legjobb barátod!-mondtam kissé idegesen.
-Most ezzel arra akarsz kilyukadni hogy én tehetek róla?-nézett rám csodálkozva.
-Igen! Te csókoltál meg először! Nagyon nem én kezdtem!-mondtam összehúzott szemmel.
-Azért te sem ellenkeztél! Sőt! Miután megcsókoltalak, te simán ellökhettél volna, de nem, hanem visszacsókoltál, és levetted rólam a pólóm, ami egy egyértelmű jel volt!-kiabált rám idegesen.
-Attól hogy én hülye vagyok, neked nem kell annak lenned!-kiabáltam vissza.
-Ezek szerint te jobban akartál mint gondoltam... .-vigyorodott el kajánul.
-Peter...ne húzd ki a gyufát!-sose mondom ki a nevét, hogy Peter, de ezzel a mondattal nagyon felhúzott...!
-Jaj, Kate ne játszd meg magad! Úgyis tudom hogy akartál és most is akarsz!-nevetett, majd gonoszul összehúzott szemmel elvigyorodott.
-Hogy én mennyire utállak!-ordítottam rá, majd a fürdőszobába berontva bevágtam az ajtót. Gyorsan levetkőzve megengedtem a meleg vizet, és beálltam alá. A zuhanyfülkében háromféle, női (!!!) tusfürdő volt található... . Epres, trópusi, és csoki illatú... . Hátat fordítva a fülke ajtajának végig szagoltam mind a hármat, végül az epres mellett döntöttem. Éppen a kezembe nyomtam, mikor hátulról ágy ölelő akart érzetem. Ijedtembe akkorát sikítottam hogy szerintem Japánig elhallatszott.
-Te mégis miért vagy itt?-zártam el a vizet, és magam elé kaptam a töröközőt amit a zuhanyfülke szélére készítettem, és kiszabadulva az ölelésből előre léptem, majd egy fordulatot téve ránéztem.-Menj már kii!-sipítottam.
-Minek? Úgyis láttalak már ruha nélkül!-röhögött.
-Ez rohadtul nem vicces! Épp elég volt egyszer! Így is, nem tudom hogy fogok Patrick szeme elé kerülni...!-mondtam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Elhúzva a száját belépett mellém (cipőben!), majd magához ölelt.-Én...annyira szeretem Patricket és...nem tudom miért tettem ezt! De...veled...annyira jó! Én...nem tudom mit csináljak! Nem értem magam, miért tettem ezt!-mondta sírva. Ő csak csendben állt és szorosan ölelt.-És...te miért hívtál meg egyáltalán vacsorázni?
-Nem tudom...vagyis...hagy ne kelljen elmondanom!-motyogta idegesen. Vállat vonva megtöröltem a szemem majd megint felé fordultam.
-Na jó...-szipogtam.-Létszíves menj ki mert le szeretnék zuhanyozni!-mondtam. Ellépve mellőlem elindult kifelé az ajtón, de visszahátrált.
-És ha...!-nézett vissza.
-Nem!-mondtam, majd maga után bevágva az ajtót végre hagyott lezuhanyozni... . Gyorsan felöltöztem és végre elindulhattunk. Ház előtt pár méterrel állt meg, nehogy észre vegye Patrick.
-Ez soha, de soha nem történt meg! Én is, és te borzasztó idióták voltunk, akik csak magukra gondoltak! Ilyen többi soha, de SOHA! Nem történhet meg még egyszer!-mondtam el egy szuszra.
-Katherina...megtörtént! Igenis! Ezzel már nem tudunk mit csinálni! Ha visszatekerhetném az időt, ez nem történt volna meg!-nem történt volna meg? Ez mit akar jelenteni? Miattam, vagy a megcsalás miatt? Bántott amit mondott, pedig tudom hogy nem kellet volna hogy bántson... . Szám szélébe harapva bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból. Pete azonnal elhajtott, én pedig csak álltam... . Egyszerűen nem akartam Patrickkel találkozni... . Hogy fogok a szemébe nézni azok után ami történt? Nem tehetem ezt vele! Nagy levegőt véve elindultam haza... . Még egy pillanatra megálltam az ajtó előtt, és reménykedtem hogy semmi gyanúja nem lesz... . Halkan beléptem a házba, majd a nappali felé vettem az irányt.
-Szia!-lépett mellém Patrick, és magához húzva hosszan megcsókolt... . Az az érzés ami akkor hatalmába kerített, az szörnyű volt... . Legszívesebben arcon köptem volna magam...hogy lehetek ekkora szemét liba? Megcsalni egy férfit akit tudom hogy mennyire, de mennyire imád és bármint megtenne értem! Utálom magam! Ennyi!-Na hogy van anyukád?-lépett el tőlem.
-Öm...sokkal jobban! örült neki hogy...khm...ott voltam!-kezdtem bele a hazudozásba.
-Na akkor jó!-mondtam, és belepuszilt a nyakamba. Majd megint az számat. Egyre hevesebben csókolt, de én nem hogy hagytam magam, hanem eltoltam magamtól!
-Patrick most ne!-mondta ellépve tőle.
-De miért?-nézett rám csodálkozva.
-Én...fáradt vagyok! Sokat kellett foglalkoznom anyával! Elfáradtam! Majd máskor! Most lepihenek!-mondtam, és felsietve a lépcsőn bezártam a szoba ajtót és levágtam magam az ágyra. Egy ideig könnytől fátyolos tekintettel bámultam a plafont, viszont inkább úgy döntöttem elalszom... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése