-Öm...sonkás-sajtosat...-néztem bele én is az étlapba.-és akkor, egy kólát-mondtam a pincér felé fordulva, aki közben írta, majd Pete felé fordult.
-Akkor én is ugyan ezt kérem!-mondta.
-Rendben, mindjárt hozom!-bólintott, majd elviharzott.
-Abbie, mesélj magadról egy kicsit!-fordult felém mosolyogva Pete. Na jó...mit szoktak ilyenkor mondani magukról a felnőttek...? Koruk, állásuk..rendben meg van!
-Khm...hát mit is mondjak?-nevettem kínosan.-Öm, huszonöt éves vagyok...-kezdtem a szépséges hazugságomba.-egy rendezvény szervező cégnél dolgozom, a húgommal élek együtt, így most hirtelen ennyi!-mosolyogtam kedvesen. Oh, az a barna szempár...az mosoly... .
-Értem! És...hogy-hogy nincs barátod?-kérdezte érdeklődve.
-Mint minden lány, én is várom az igazit!-tettem mosolyogva kereszt be a lábam.-De most te is mesélj magadról!-vigyorogtam rá (nem mintha nem tudnék rólad mindent [még az alsónadrágot márkáját is]).
-Harmincöt éves vagyok, a Fall Out Boy basszusgitárosa, és egyenlőre szingliként élek itt Los Anglesben!-vetett felém, egy elbűvölő mosolyt.
-Igen, már hallottam rólatok!-mondtam, mivel túl átlátszó lett volna, a zenei ízlésem tekintve, hogyha teljesen tudatlannak tűnök, de persze nem említettem hogy "Halálosan imádlak titeket, és ez volt életem álma, plusz hogy feleségül vegyél!". Egyébként a válaszomat, egy újabb mosollyal díjazta, amit követően meg érkezett a pizzánk és a kólánk. Nagyon éhes voltam, de próbáltam keveset, és szépen enni, ami sikerült is, viszont éhes maradtam... . Hihetetlen jól elbeszélgettünk, bár nem mondott túl sok mindent amit eddig nem tudtam, de mindegy. Attól független még jobban megerősítette bennem, hogy a humora kifogástalan. Kilenckor "szabadultunk" a helytől, amit követően Pete haza vitt.
-Nagyon jó volt az este!-na, jó...nekem ez a randizós dolog nem megy... .
-Szerintem is...-mondta furcsállva mosolyogva.-akkor szia!
-Szia!-mondtam, majd ő közel hajolt hozzám és...és...puszit nyomott az arcomra. Haha, biztos a csókot vártátok de (sajnos) csak puszit lett. Kiszállva láttam, hogy égett a villany a házban...most a lányok, vagy... .
-Szia Abbie!-köszöntöttek a nappaliban állva a szüleim.
-Szi...sziasztok!-haraptam a számba.-Szóval én...-gondolkoztam frappáns válaszon.-Randizni voltam!-nyögtem ki végül. A lányok a kanapén ülve velem együtt fehéredtek le a válaszomon... .
-És mégis kivel voltál randizni?-nézett rám kikerekedett szemmel anya.
-Egy Peter nevű fiúval, aki velem egy idős!-na, még nem is kellett nagyot hazudnom... .
-Oh...és ezért miért kellett kiszökni?
-Mert...nem akartam hogy miattam lemondjátok az estétek...-mondtam bűnbánóan.
-Értem...de ugye tudod hogy...-kezdett bele, de leállítottam.
-Tudom szobafogság...-húztam el a szám.
-Minek? Okos lány vagy, úgyis kiszöknél...teljesen felesleges lenne... .-mondta nevetve.-De ha ilyet csinálsz akkor az lesz a vége!-mondta szigorúan.
-Juj, köszönöm!!-ugrottam a nyakukba, a lányok pedig tátott szájjal néztek ránk. Hát igen...ez van ha jó fejek a szüleid.
-Na, de most már mindenki szépen menjen, mert holnap iskola! Drágám, vidd haza a lányokat!-utasította anya apát. Elköszöntem a lányoktól, és még a végén oda súgtam, hogy ha haza érnek mesélek webcamon.-Na és...hogy sikerült a randi mesélj!
-Nem túl jól...nem találkozunk többet!-füllentettem elhúzva a szám.
-Oh...lesznek még randijaid ne aggódj!-mosolygott biztatóan megsimítva a karom.
-Remélem...akkor most megyek jó éjt!-rohantam fel a lépcsőn.
-Aludj jól!-kiáltotta utánam. Zuhanyzás közben éppen azon gondolkoztam hogy lesz tovább. Hívni fog még? Vajon elhitte a hazugságom, és tényleg fogunk még találkozni, vagy csak udvariasságból hozott haza, mert már az elején rájött, hogy egy buta tini vagyok? Ezek a gondolatok kissé nyugtalanítottak, de a szerencsére a lányok videó hívás indítással megszakították az elmélkedést. El kellett mesélnem töviről hegyire mindent, még a gondoltaimat is, amire természetesen biztató mondatokat kaptam. Éppen nagyban vihorásztunk mikor... .
-Lányok!!!-sikítottam fel.-Pete hív!-mutattam a kamerába a telefonom.
-Wááá!!-sipított Jessie.
-Azonnal vedd fel! Mi megyünk szia! Sok sikert!-hadarta Ashlee, majd le is lépett.
-Én is megyek szia!-nyomott ki Jessie is, majd mély lélegzetet véve fel vettem a telefont... . És akkor még nem tudtam, hogy egy egész éjszakába nyúló beszélgetés veszi kezdetét... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése