2014. május 10., szombat

10.rész-Vissza a suliba

Szenvedve nyúltam az éjjeli szekrényem felé, mivel a telefonom elviselhetetlenül visított. Nyűgösen kinyomtam a hangos szerkezetet, és fürdőszoba felé vettem az irányt. Zuhany után egy kedvencnek ítélt outfitet vettem fel az első sulinapra. Reggeli után vidáman léptem ki a meleg napsütésbe, hol már a fiúk vártak.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rájuk, Patricket pluszba egy szolid puszival köszöntöttem. A suliba menetem szokásosan telt. A suli elé lépve, viszont elfogott egy furcsa érzés...végzősök lettünk! Négy csodálatos évet éltem itt át, és most vége! Ezt a gondolat menetet az idióta alsóbb évesek szakították meg, mivel bunkó módon nekem jöttek. Vállat vonva konstatáltam, a történteket, és a srácokkal együtt beléptünk a suliba... . Mint mindennap ma is nevetve, jó kedvűen sétáltunk, viszont most más fogadott. Amikor beléptünk minden szempár ránk szegeződött. Részben mert a srácok szerepeltek a tévében, részben meg a kinézet változásunkon... .Próbáltam feltűnésmentesen végig sétálni a folyosón, de nem mondanám hogy sikerült. A lányok nagy része szűrős pillantásokat vetett rám, hogy velük beszélgetek, sétálok, meg persze Patrick miatt, aki a vállamat átölelve sétált mellettem. A fiúk pedig folyamatosan ámulattal bámultak. Nincs mese, menők lettünk! A terembe beérve a "nagyon szeretett" osztálytársaink egy pillanatig csak néztek ránk, de a következőben mindannyian mellénk léptek, és egyszerre kezdték kérdezgetni a fiúkat, akik ide-oda kapkodták a fejüket. A lányok folyamatosan nyávogva magyaráztak, amiből hirtelen elegem lett, és Patrick kezei közül kiszabadulva le akartam ülni a helyemre, de Patrick egyik kezével hátul, a másikkal elől átölelte a derekam, puszit nyomott a homlokomra és küldött felém végül egy "csak téged szeretlek,nyugi" mosolyt, amire a lányok fintorogva tovább figyeltek. Én meg csak bénán álldogáltam mellettük, és figyeltem a történéseket, mindaddig, míg a tanár be nem jött a terembe. Gyorsan szét oszolva mindenki keresett magának egy helyet, és kezdődhetett az óra.
-Üdvözlök minden kedves végzőst!-mosolygott végig rajtunk a tanár.-Idén mint tudjátok a számos vizsga mellett szalagavató bál, illetve az évkönyv is fontos szerepet játszik ebben az évben! Kérlek Carla, mint iskola újságvezető mond el a tudnivalókat!
-Mint minden évben az ideiben is lesz évkönyv, és olyan lesz mint az eddigiek. Idén viszont plusz két oldallal minimum bővülnie kell, mivel az osztályunkba járó négy ember sikereket ért a nyáron zenéléssel, így fontos hogy benne legyenek!-mondta, én pedig mosolyogva hátra fordultam hozzájuk, akik csak ijedten fogták a fejüket. Év végén lesz az első "dedikálásuk", mivel a lányoknak a maiból is látva nagyon tetszik ez az egész... .-Így kérlek titeket-fordult a fiúk felé.-ha a fotósunk megállít titeket pár kép erejéig, menjetek vele!-mondta, s pár lánynak felcsillant a szeme, hogy esetleg lehetne fotós.-És természetes fiú a fotósunk!-mosolygott körbe, mire a dühös pillantásokat kapott.
-Köszönjük Carla! Akkor az évkönyvről ennyit!-mondta, miközben a papírjait bújta.-A bálról és a vizsgákról pedig már minden információt tudtok!-mondta, és az óra további részében a nyárról beszélgettünk. Kinek hogy telt. Mindenkiből csak záporoztak a szavak, kivétel ez alól én... . Egyébként a nap további része nyugodtan telt. Mivel sokat voltam a srácokkal, ezért este 8-ra értem csak haza így gyors tanulás után megvacsoráztunk, lezuhanyoztam 3s az ágymba dőlve elaludtam. Bár csak este 10 óra volt, de a fáradság mindenek felett áll!

Bocsánat ha a vége kissé összecsapottra sikerült! :) <3 :* 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése