2014. május 23., péntek

17.rész-Hónapokkal később...

-Anya...ő miért nem él velünk? Vagy mi történt?-nyökögtem.
-Emlékszel amikor apáddal eltűntünk és ti a nagyiéknál voltatok?
-Igen... . Sose mondtátok el miért... . Várjunk...nem kilenc hónapra tűntetek el???-tátottam el a szám.
-De...Daisy akkor született, de mivel nem akartuk, hogy megtudjátok, így az eltűnés tűnt a legjobbnak. Túl idősnek találtuk magunkat egy kisbabához, részben pedig az anyagiak is terheltek.-mondta anya lesütött szemekkel. Látszott rajta, hogy nagyon szomorú, és bánja ezt az egészet. A haragom hirtelen elszállt, és felváltotta a sajnálat. Egyenlőre többet nem mondott, mivel Daisy  esetlenül a földet pásztázva állt kint az ajtóba.
-Gyere be gyorsan kicsim!-invitálta be anya. Lassan lépkedve követett minket a nappaliba, ahol szorongva leült a kanapéra. Míg anya egy pohár gyümölcs levet hozott neki mi némán ültünk.
-Tessék Daisy! Mond el gyorsan hogy kerültél ide!
-Hát szóval...ugye Kate néninél laktam, és ide költöztünk Chicagoba, és elmondták hogy ti is itt laktok, ráadásul a közelben, ezért átjöttem... .-magyarázta cserfes kislány hangon.
-Akkor te tudtad, hogy anyáék... .-kezdtem bele kelletlenül.
-Igen!-bólintott.
-Hű! Elég furcsa hogy ezt ilyen egyszerűen kezeled!-csodálkoztam, mivel végül is kilenc éves kislányról van szó, aki egyébként felettébb okos, és értelmes. Vállvonással, mosolyogva nyugtázta a döbbenetem, s belekezdett az élete nagy történetébe. Magán iskolába járt Washington DC-ben, volt egy cicája Lola, és egyéb dolgok amik egy ekkora gyerek életében fontosak lehettek. Elmondta, hogy nagyon szeretne velünk lakni, és azért jött hogy ide költözhessen. Persze anya szíve nagyon ellágyult, és így sok év után mégis magához veszi Daisyt. Elmondtuk neki, hogy holnap költözünk, ezért ma Spencer a bátya szobájába fog aludni. Bemutattuk egymásnak őket Ebony-val, aki szintén ledöbbent. Mivel Patrick ma este átjött, most is itt alvás céljából, ezért őt is bemutattuk. A nagy esti beszélgetés után aludni mentünk, mivel korán kell kelnünk a költözködés miatt... .

*hónapokkal később*
Hónapokkal később már az új házban ébredtem. Vagyis Patrick régi faházában, ami elég sűrűn van mostanság használva...! Egyébként a karácson réges régen elmúlt már, mivel május vége van. Sűrű hetek, hónapok állnak mögöttem/mögöttünk. Végül úgy döntöttem elfogadom az ajánlatot, és gimi végén Seattle-be utazom, ahol a keresztanyukámék régi lakásában fogok lakni. Ebből adódóan minden szabad pillanatom vagy a családommal, vagy a srácokkal töltöm. Amikor megszületett a döntés, és visszaszólt a tanárnő az egyetemnek, még a kemény fiúk is elsírták magukat! Tudtam nem ez lesz az utolsó, mivel lesz még balllagás is, ami után rögtön indulok Seattle-be.A tanulásra is rendesen ráfeküdtem, és persze rengeteget írok! A srácok számairól szoktam kritikát írni, persze elfogult vagyok, ezért vérig szoktam dicsérni őket, bár szerintem tényleg zseniálisak! Egyébként most szünetel a karrierjük a gimi miatt, de utána az egyetem mellett jobban fognak vele foglalkozni. A családról annyit, hogy Daisy teljesen család taggá vált, és olyan mintha már az eleje óta velünk lenne. Apa temetése is meg volt már régen, és nagyon nehezen sikerült mindenkinek feldolgozni, néha még most is sokszor eszembe/eszünkbe jut... . Hiánya fáj, de túl kell lépni rajta. Ez így nagyon csúnyán,és gonoszan hangzik,de sajnos így van... . Daisy kicsi ahhoz hogy felfogja ennek a súlyát, de néha ő is szokott szomorkodni, hogy nem találkozhatott az apukájával. Hát...ennyi minden történt... . Nem sokára itt vannak a vizsgák, amire gőzerővel tanulunk. Na de vissza térve a faházra! Ezen a meleg nyárias napon is ott ébredtünk... . Mint mindig most is simán pizsiben aludtunk, akárcsak a lakásba, aztán másnap reggel az udvaron sétálgatunk benne. Ez ma reggel se volt másképpen. Ugye két külön hálózsákban alszunk, de mindig az lesz a vége, hogy a sajátomat ellököm a francba, és valamilyen módon Patrickébe ébredek... . Ugye egy egyszemélyes hálózsákban egy (!) személynek van hely. Na mi ketten szoktunk benne lenni reggel amit sosem fogunk meg tudni miért... . Elég sokat forgolódok éjjel, amit viszont már Patrick is megjegyzett. Szóval lekászálódva a faházból szét váltunk, és kezdődhetett a hétvége, amit szokásosan töltöttem. Tanultam, anyáékkal és a srácokkal töltöttem az időt, a szabad időmben, pedig olvastam, illetve Seattle-t böngésztem... . Igazából az üres óráimat sem pihenéssel töltöttem, hanem a jövőm tervezgetésével, aminek az elején nem szerepelnek a srácok, de biztos vagyok benne, hogy valamikor megint együtt leszünk! 

Ez lenne a mai rész! :) A 20. részhez közeledve elárulom, hogy a 21., vagyis az 1.,az a 2. évad lesz! Ebben is, és a maradék 3-ban is időbeli ugrások lesznek, mint ahogy az előző sztorimban is! :) Már minden készen áll a 2. évadhoz. Én már nagyon várom! Remélem ti is! :* <33 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése