2014. május 15., csütörtök

12.rész-Fájdalom!

Reggel! Milyen szép is! Napsütés, meleg! Csodás....lenne, ha nem várt volna három "bájos" leányzó a suli előtt.
-Szia Patrick!-nyávogták, én pedig egy-egy szúrós pillantást kaptam köszönésképpen...hát nektek is jó reggelt!
-Nektek is jó reggelt! Hát nincs szép napunk ma? Meleg, napsütés! Ma elég nagy forróságot mondanak, vigyázzatok nehogy leolvadjon a fejetekről a vakolat!-vigyorogtam gúnyosan, mire a srácok hangosan felröhögtek, még Patrick is elmosolyodott.
-Ja! Látom a barnítókrém kezd lefolyni!-röhögött Pete, és gúnyos végig mérte őket. Az én mondatomnál csak csendben morgott, de Peténél, kivörösödve a földet kezdte pásztázni. Hát így jár aki bunkó! Nekem vannak igazi barátaim, akik megvédenek, szeretnek, neki pedig csak sunyi, csatlósai, akik hozzáhasonlóan a földet pásztázták. Egyébként Pete beszólását szintén nevetéssel díjaztuk. Ott hagyva a három ledöbbent lányt, be siettünk a suliba, mivel már becsöngettek. Éppen a tanár előtt estünk be a terembe, a három döbbent arcú lány pedig utánunk, így hát kezdődhetett az óra. A nap gyorsan telt, és vidáman. A reggeli "beszélgetés" után Patrick zaklatója szerencsére nem környékezett meg minket, de biztos vagyok benne, hogy szentül hiszi hogy Patrick belé fog szeretni. A fiúk próbálni menetek, most nem a garázsba hanem egy komoly helyre! Annyira jó látni a karrierjük sikerét! Biztos sikerül nekik befutni! Ilyen csodás gondolatokkal menetem haza, de ami akkor és ott fogadott...!
-Sziasztok! Mi történt?-kérdeztem döbbenten, mivel anyukám, a bátyám, a húgom (más suliba járunk, és neki ma hamarabb lett vége), apa anyukája, vagyis az én nagymamám, ültek némán lehajtott fejjel, kisírt szemmel, és papírzsepi hegyekkel körbevéve.
-Édesapád...meghalt!-mondta anya, és hangos sírástört ki belőle.
-Mi csoda???????-kérdeztem hisztérikusan.
-Haza felé tartott a munkából, mivel hamarabb végzett, és egy másik autós hibájából összementek, de mivel az az illető a megengedettnél gyorsabban hajtott, így apád kirepült a kocsiból!-mondta folyamatosan zokogva. Egy másodpercig fel sem fogtam mi történt, de amint rájöttem mit is mondott anya, hangos zokogásba kezdetem én is anyával, majd a húgommal, és a nagymamámmal együtt. Mint férfi a családban a bátyám tartotta magát, de láttam amint bemegy később a szobájába azonnal el fog kezdeni hasonló módon sírni.
-Miért neki kellett meghalnia? Miért nem annak az idiótának aki miatt ezt történt????? Miért nem????-mondtam folyamatosan bőgve. Majdnem fél órát ültünk így, viszont én úgy döntöttem felmegyek a szobámba, mivel időre van szükségem. Tudtam a srácok már végeztek, így a szobámba bezuhanva azonnal tárcsáztam Patrick számát.
-Gyertek ide azonnal kérlek!-mondtam, hangosan bőgve.
-Úristen mi történt????
-Apa meghalt!!!!
-Azonnal indulunk!-mondta, és letette a telefont. 5 perc se telt bele, mikor a szobámba léptek.
-Annyirah fááájh!-mondtam, és zokogva Patrick nyakába borultam, aki felemelve leült az ágyamra, és az ölébe helyezett. Közben én csak sírtam, sírtam. Amilyen szorosan csak bírtam öleltem, és próbáltam minden fájdalmam kiengedni. Pete, Joe és Andy lehajtott fejjel álltak, és várták, hogy kicsit megnyugodjak. Szipogva felemeltem a fejem, és megtörölve a szemem elmeséltem nekik hogy történt. Mondhatták volna hogy "Szörnyű hogy milyen felelőtlen autósok vannak!", de tudták ez nem segít ilyen helyzetbe! Este tízig nálam voltak, és minden erejükkel azon voltak, hogy megvigasztaljanak, legalább egy kicsit, haloványan, de sikerült. A három srác direkt előre mentek, hogy Patrickkel kicsit kettesben maradhassunk.
-Nagyon vigyázz magadra, fürödj meg, és menj aludni!-mondta Patrick a tenyerébe tartva a fejem. Lesütött, betagad szemmel bólintottam.-Szeretnéd hogy maradja?-kérdezte, mire egy halovány mosoly tűnt fel az arcomon.
-Az...nagyon jó lenne!-mondta alig hallhatóan.
-Jó akkor szólok a srácoknak hogy maradok!-mondta, és lesietett a lépcsőn. Addig az ágyamra lehuppanva tanulmányoztam a kezemet, mintha csak olyan érdekes lenne. Pár perc múlva vissza jött, és az mellé ült.
-Menj el zuhanyozni! Oké?-ölelte át a derekam, és oldalra fordított fejjel belesuttogott a hajamba, mire bólintva összeszedtem a pizsamám, és a fürdőbe indultam. Forró zuhany után kisírt szemekkel visszacsoszogtam a szobámba.
-Kérek a bányámtól egy pólót alváshoz!-mondtam, mire bólintott. Ő se volt más állapotban, oda se nézve kikapott a szekrényből egy pólót, és odaadta. A fal melletti részre bebújtam az ágyba, Patrick pedig mellém. Mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig folyamatosan simogatott. Valamikor a hajam, valamikor a hátam. Nem tudom meddig feküdtünk így, de hirtelen az álmosság ólomsúlyként nehezedett a szememre, ezért mély álomba szenderültem.

Íme a következő rész! :) Elég szomorú rész lett tudom...! :( Remélem azért hatásosra sikeredett...! <33 :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése