Reggel kilenckor a kelés mellett döntöttem, mivel most is normális külsőt akarok ölteni! Sminkemet lazára vettem a meleg miatt, a hajamat megmostam, és hagytam magágtól megszáradni, ami így "strandon voltam" hatást keltett, ruhának egy lenge nyári mellett döntöttem, szandállal, és hozzá illő táskával. Negyed tizenegyre meg is érkezett Patrick, szintén lazább öltözetben. Kék, rövid ujjú ing, fekete farmer, barna kalap és fekete szemüveg. Hatalmas, csillogó zöld szemei várakozva pillantottak rám. Kissé meginogtam a látványtól, de nem akartam, hogy ő nyerjen, mert minden pillanatban láttam a szemében, hogy várja, mikor "vetem rá magam". Nem fog nyerni! Ő fogja először rám! Hah!
-Szia Hope!-mosolygott elbűvölően, és mellém lépve puszit nyomott az arcomra.
-Szia!-mosolyogtam rá kedvesen. Újra a kezem megfogásával próbálkozott, amit most hagytam is. A partig kocsival mentünk, onnantól pedig a tenger mellett a homokban sétálva (a szandálba belemegy a homok, ezért mezítláb mentem). Hosszan beszélgettünk mindenről. Kicsit beszélt a bandáról is, meg úgy mindenről. Nagyon jó volt végre ketten lenni! Bár tegnap is ketten voltunk, csak akkor makacsul a "játék" érdekelt. Most viszont normálisan beszélgettünk. Ebédelni egy parti étterembe mentünk, ami után érdekes módon tovább sétáltunk csak most visszafelé. Félúton körülbelül, leültünk a homokba, és csendben néztük a víz hullámait. Valami furcsa érzés öntött el, ahogy a mellett csendben nézelődő Patrickre néztem. A szél kissé összeborzolta a barna kalap alatt, az arcára simuló vöröses-barna haját, a napsütés miatt, az eleve csillogó szeme még inkább csillogtak. Félre dobva az elveim óvatosan vállára hajtottam a fejem. Először meglepődött, de miután megértette mi van, a kezét a derekam köré csavarta. Mindketten meglepetten néztünk előre, de hirtelen egyszerre elfordítottuk a fejünket, így körülbelül kettő centire volt egymástól a szánk, amiből következett a csók. Egyik kezével a derekamat ölelte át, a másikat az arcomra helyezte, én pedig mind a két kezemmel támaszkodtam a homokba. Részben nem érdekelt ez a hülye játék amit kitaláltam, részben egyszerre csókoltuk meg egymást vagyis mind a ketten vesztettünk! De nyertünk is.
-Tudtam hogy nem fogod kibírni!-mondta mosolyogva, és a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Te se beszélgetés miatt fordítottad a fejed felém!-nevettem.
-Jó az igaz!-húzott fel nevetve.
-Na azért!-mondtam, mire újra átfogta a derekam, én pedig a nyakát. Kissé elemelve a földtől újra megcsókolt. Ezután kézen fogva indultunk vissza a kocsihoz, éppen vettem volna fel a szandálom hogy ne mezítláb kelljen vissza menni a kocsihoz.
-Gyere!-kapott fel az ölébe. A hirtelent történt eseménytől halkan felvisítottam, és a kezembe szorosan összeszorítottam a szandálom. A kocsi körülbelül öt lépésre volt, így nem kellett sokáig cipelni. Óvatosan behelyezett, és vigyorogva becsukta utánam az ajtót. Nevetve felvettem a kezembe tartott szandálom, és vártam, hogy Patrick is beszálljon.
-Haza vigyelek vagy...
-Inkább hozzád!-szóltam közbe.-Vagyis! Várj! Ruháért hazaviszel?-kérdeztem.
-Enyhe célzás?-kérdezte utalva arra, hogy egyértelműnek veszem a nála alvást.
-Egy kicsi!-mondtam nevetve. Mosolyogva bólintott, és homlokpuszi után elindultunk Ebonyékhoz. Gyorsan összeszedtem pár cuccot, miközben Patrick Ebony-val és Victorral beszélgetett.
-Na indulhatunk?-álltam meg mellettünk. Patrick bólintva felállt, és a kezemet megfogva az ajtó felé vettük az irányt.
-Ja! Patrick akkor a koncert jegyeket ne felejtsd el!-kiáltott oda nekünk Ebony.
-Nem felejtem el!-nevetett, miközben kiléptünk az ajtón.
-Milyen koncert jegy?-kérdeztem.
-Ebony-nak valami barátnője hatalmas rajongó, meg a húga is, és hárman eljönnének.-vonta meg a vállát.
-Oh értem! Nekem is szerezhetnél jegyet!-nevettem.-Akár még írok egy külön cikket is rólatok!
-Nem most írtál?
-De! De írnék még egyet!-monda nevetve, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Tényleg akkor most hogy-hogy eddig tudsz maradni?
-Szabadságon vagyok, de az az igazság, hogy nagyon szeretnék elköltözni Seattle-ből! Megkockáztatom, hogy a világ legunalmasabb városi! Vagyis az én életem az unalmas! Mindennap ugyanaz! Reggel felkelek, bemegyek dolgozni, elmegyek kávézni valamelyik barátommal, hazamegyek, otthon takarítok, vagy vásárolni megyek, aztán este beülök a tévé elé és végig gondolom, hogy milyen hihetetlen unalmas életem van! Meg persze a megszokott... .-sóhajtotta, miközben beültünk a kocsiba.
-Milyen megszokott?-kérdezte beindítva az autót.
-Minden egyes rohadt este eszembe jut, hogy hiányzik valami az életemből, de még sose jöttem rá mi... . Vagyis...de! Nagyjából kezdem sejteni.-mosolyogtam pironkodva. Patrick azonnal vette a lapot hogy mire, vagyis pontosabban kire gondolok. Patrick házába lépve megint csak eszembe jutott valami... .
-Na! Most már bátran megmerem kérdezni... . Honnan van az a női, fehér selyemköntös?-húztam fel a szemöldököm, és kérdően néztem rá.
-Hát őőő... .-kezdte-Szóval...-gondolkozott hogy mondja el a nyilván valót.
-Jó csak vicceltem!-léptem mellé, és átölelve puszit nyomtam a szájára. A délután további részében a nappaliban beszélgettünk (hozzá teszem, hogy a Patricknél lévő hatalmas kanapénál nincs kényelmesebb a világon!), és egyebek. Mint kiderült Patrick tud főzni (lehet én vagyok a szemét, de nem gondoltam volna róla), ezért összedobott egy vacsorát. Nem hogy meg tudta csinálni, de még pluszba finom is volt! Felhúzott lábakkal, Patrick vállára hajtott fejjel üldögéltem a kanapén, mikor kérdést tettem fel.
-Lehet egy kérésem?-mondta rá nézve.
-Persze! Mi?-nézett rám kérdően.
-Nincs kedved gitározni?-kérdeztem vigyorogva.
-Szeretnéd?-nézett rám mosolyogva.
-Igen!-csillant fel a szemem. Bólintva felállt, és a gitárját magához véve újra rám nézett.
-Mit szeretnél?-fogta a kezébe a pengetőt, és kérdően várta a válaszom.
-Akkor...mondjuk legyen egy FOB szám!-mondtam, mivel kíváncsi voltam hogy is hangzik akusztikusban, meg nem nagyon jutott így hirtelen eszembe más.
-Jó, de azért elég sok számunk van!-mondta nevetve.
-Válassz te!-mondtam. Jó igazából annyira nem ismerem a számaikat, amit tervezek bepótolni.
-Jó!-mondta és már bele is kezdett. A gitár mellé még énekelt is. Nagyon sok énekest ismerek, rengetegnek hallottam a hangját, de Patrick hangja a tökéletesen is túlmutatott! Gyönyörű és tökéletes hangja van! Jó hogy voltam koncerten, meg már hallottam is interneten is, de így teljesen más volt!
-Hú!-nyögtem ki elképedve.-Nem tudok mit mondani! Annyira jó hangod van!-motyogtam vigyorogva.
-Köszönöm!-tette le mosolyogva a gitárt.
-Létszi énekelj még!-kérleltem óvodáshoz illő módon. Mosolyogva puszit nyomott a homlokomra, és újra kezébe vette a gitárját. Az egész estét végig gitározta és énekelte nekem. Viszont hajnali egy (!!!) óra felé elrohantam zuhanyozni (utánam Patrick is), és csodálatosan kényelmes, puha ágyába összeölelkezve elaludtunk.
Bocsánat kicsit későn hoztam a következő részt, de nem nagyon volt ötletem történet folytatást illetően! :/ Nem tudom mit csináljak, mivel szörnyen unalmasak a részek... .Megígérem kitalálok valamit! ;) :* <33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése