2014. május 6., kedd

9.rész-Többet soha!

Reggel a nap meleg sugarai ébredtem Patrick (!!!!) ágyába, de nem voltam egyedül. Én egy szál fehérneműben, Patrick pedig egy szál alsóban. A földön a ruháink mindenfele szétdobálva, poharak, és...fúj ezt inkább nem részletezem! Pluszban a fejem is készült szét robbanni! Csodálatos... . Nyöszörögve az oldalamra fordultam, és Patricket kezdtem ébresztgetni.
-Patrick! Patrick!-lökdöstem a karját. 
-He? Mi a...?-nézett körbe tágra nyílt szemekkel.-Mi történt este?
-Hát...rohadt sokat ittunk!-mondtam.-És hát...ennek meg lett az eredménye!-mutattam magunkra.
-Uh, Hope, én annyira sajnálom!-sütötte le szemét.
-Jaj, nem kell bocsánatot kérni! Én is hibás vagyok!-mondtam nevetve.-Csak hát...nem így képzeltem el... .
-Mármint hogy nem emlékszel az egészre?-kérdezte, mire felnevettem. 
-Hát igen!-mondtam, miközben felkeltem az ágyból, és a ruháimat felszedve (és a nem részletezendő dolgot félre rúgva), felöltöztem, ahogy Patrick is tett, bár ő először a fürdő felé vette az irányt. Nekem jobban bírja az ilyesmit a gyomrom. Miután Patrick is jobban lett, leindultunk az emeletre, ami sokkal durvább volt mint a szobája. Szét tört pezsgős és sörös üvegek, poharak, kajak maradékok, ledőlt tárgyak, és valaki aki rosszul lett nem jutott el a vécéig... . Pete a kanapén fetrengve aludt, Joe a földön, Andyt pedig a vécére ráfeküdve találtuk.
-Pete kelj fel!-ébresztgetem.
-Mi történt?-kérdezte nyújtózkodva, és a nagy ásításban lendülettel lezuhant a földre, vagyis inkább Joe-ra aki felhorkantott, de miután észre vette Pete-et magán, két kézzel letolta magáról, viszont így ő is arrébb ment pont a...pocsolyába.
-Wáá, de undi!!-sikítottam fel amint megláttam hova érkezett.
-Mi a szar.... .-nézett végig magán.-Fúúúj, na jó mindjárt hányok!-mondta, azonnal felpattanva kirohant a vécébe, de mivel tudtuk hogy ott van Andy kíváncsiak lettünk (én meg Patrick, mivel Pete továbbra is a földön szenvedett) mit csinálnak. Joe egyszerű mozdulattal lelökte Andyt a vécéről, és és most már ő fordult rá a vécére. Andy neki lökődött a kádnak, így ő is nyögve felkelt. Patrickkel egy pár másodpercig fel se fogtuk mi történt, de amint rájöttünk kitört belőlünk a röhögés.
-Ti min röhögtök?-nyitotta ki a szemét Andy és álmosan pillantott ránk. Választ viszont már nem kapott. Mikor Joe végzett segítettünk felállni nekik, és kimentünk egy felmosóval a nappaliba (vagyis nálam volt a felmosó azzal a céllal, hogy használjam).
-Joe vedd le a felsőd!-mondtam neki szörnyülködve. Vállat vonva lekapta, és a fürdő felé vette az irányt azzal a céllal, hogy kimossa. Gyorsan feltöröltem a nem oda való pocsolyát, és lerogytam a kanapéra.
-Mi történt tegnap este?-kérdezte maga elé bámulva Pete.
-Benyomtunk! De nagyon!-monda az ugyan olyan pózban ülő Patrick. Joe is vissza tért a köreink be póló nélkül.
-Joe adjak egy pólót?-nézett rá Patrick felvont szemöldökkel.
-Nem kösz jó ez így!-mondta. Erőt lenül felröhögtünk, mire megint csak én felszólaltam.
-Mit csináltunk tegnap este az iváson kívül?-kérdezte kissé félve.
-Fogalmam sincs!-sóhajtott Patrick, de a tekintete megakadt a laptopján, amin felnyitva ment a webcamera.-Basszus, ezen minden rajta van!
-Hol tartjátok a fejfájás csillapított?-kérdeztem, mivel időközben kimentem a konyhába.
-Felső polc!-mondta, gyorsan pár korttyal bevettem, és gyorsan rohantam vissza.
-Na!-mondta mire leállította a felvételt.-Meg merjük nézni?-kérdezte, mire mindenki ijedten bólintott... . Nem volt jó ötlet megnézni, mivel minden volt. A részegen táncikálás a legenyhébb az egész videóba. Felesz vagy merszeztünk is, amibe sajnos én is alkottam... . Nekem a feladatom az volt, hogy öltözzek le fehérneműbe, amit sajnos meg is tettem. Amint megláttam a képkockát, gyorsan elé raktam a kezem nehogy meglássák, de ahogy hallani lehetett ennél lejjebb is vettem a ruháim... .
-Ezt azonnal tekerjétek előre! És ha megtudom melyik idióta találta ki annak vége van!-kiabáltam az arcukba. Megszeppenve néztek rám, és gyorsan előre tekerte Patrick, mivel neki se volt szimpatikus hogy ezt bámuljuk. Elég durva feladatok voltak a felelsz vagy merszbe így inkább az egészet előrébb tekertük. Utána kiderült kicsinálta a pocsolyát (Pete), de ami az után jött...na az lepett meg mindenkit a legjobban. Én balra a vécé felé, a srácok pedig jobbra a bejárati ajtó felé veszik az irányt. 5 perc alatt annyi történik, hogy kóvályogva vissza jövök a vécéből, és a kanapéra leülve dudorászok... . Ajtó csapódást következően a srácok is megjelennek a nappaliba, egy halott mókussal (!!!!!!!!!). Fél órán keresztül szórakoznak vele, én meg vihogva figyelem őket, viszont él óra után úgy döntenek ki viszik a szerencsétlen jószágot, így újra kirohanva az ajtón eltűnnek. Addig én egy üveget meghúzva üldögélek tovább. A srácok vissza jövetele után fojtattuk az állatkodást. Egymás után jöttek a film kockák, mi meg egyre jobban szörnyülködtünk. Az utolsó valamit is "érő" jelent az amikor én meg Patrick vad csókolózásba kezdünk a kanapén, ő felkap és felvisz a karjában. Ez után mi eltűnünk a színről. Az elalvásuk előtti rész pedig annyiból áll, Andy kirohant a fürdőbe, Pete vihog egyet, és állásból rá esik a kanapéra, úgy ahogy Joe is, csak Pete-ben volt annyi erő, hogy lelökje magáról, így a földre lezuhanva elalszik. Innentől már csak szuszogást, és néma csend keverékét lehet hallani. Patrick szép lassan lecsukja a laptop tetejét, és mind az öten ijedt fejjel bámulunk magunk elé.
-Hát...ha ez megjelenne filmként akkor el lehetne adni Másnaposok 4-nek!-mondta Patrick maga elé bámulva, erre mindenki helyeselve elnevette magát.
-Ha most elkezdünk rendet rakni, akkor egyre kész leszünk!-jelentettem, ki és a kanapéról felkelve felrángattam őket. Szenvedve a fürdőbe mentünk tisztító szerekért, rongyért, felmosóért, szivacsárt, és egyéb takarításra alkalmas dologért. Másfél óra után fáradtan huppantunk le a már megtisztul kanapéra.
-Meghalok!-nyöszörögtem a plafon felé.
-Én is!-döntötte Pete hátra a fejét.
-Nekem muszáj mennem mert holnap suli, és addig még csomó mindent el kell intéznem!-húztam el a szám.
-Ja nekem is mennem kell.-helyeselt Joe.
-Na akkor gyerünk!-álltunk fel, és az ajtó felé vettük az irányt. Szép lassan mindenki elment, csak mi maradtunk Patrickkel.
-Akkor szia!-köszöntem el sóhajtva.
-Szia!-nevetett.-Majd még hívlak!-mosolygott, és puszit nyomott a homlokomra.
-És hát...akkor reggel ugyan itt a srácokkal!-mondtam, és mosolyogva bólintott.
-Huh, viszont én most rohanok, mivel ma megyünk felvenni számot!-mondta és a telefonjára pillantott.
-Íjj, biztos menni fog?
-Hát...én már józan vagyok, ha valaki nem, akkor ráöntünk egy vödör hideg vizet, attól tuti kijózanodik!-mondta, mire felnevettem.
-Na jól van akkor! De most már menj ne hogy elkéssetek!-nevettem, és hosszú csók után elindult haza felé. Én fáradtan bezuhantam a házba.
-Jó reggelt!-mondtam.
-Neked is, bár már délután van!-nevetett anya.-Na milyen volt?-kérdezte.
-Ne akard tudni!-mondtam szörnyülködve.
-Annyira rossz?
-Nem. Jó volt, csak éppen...áh hagyjuk! Tudjátok milyen ha öt fiatal nagyon berúg ugye?
-Persze!-mondta értetlenül.
-Na legyen ennyi elég!-mondtam, és felrohantam a szobámba. A nap további részében pihentem, és a sulival voltam elfoglalva. Este Patrickkel való beszélgetésünk után jöhetett a jól megérdemelt alvás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése