-Patrick biztos jó ötlet ez?-kérdeztem a szám szélét rágva, miután megálltunk a hatalmas házának a hatalmas garázsában.
-Biztos!-mosolygott rám a félhomályban, és a combon pihenő kezemre helyezte a kezét.-Na gyere!-szállt ki a kocsiból, és az ajtómhoz lépve kinyitotta.-Nem tervezel a kocsiban maradni este ugye?-vigyorgott, miközben felém nyújtott a kezét. Nagyot sóhajtva megfogtam a kezét kiszálltam a kocsiból.
-Gyere!-fogta meg a kezem, kivezetve a garázsból. egy lépcsőn felmenve újabb ajtó, ami mögött már a lakás van. Nagyjából körbe vezetett, közben végig fogta a kezem. Egyébként gyönyörű a ház! Modern berendezésű, három fürdőszobás, három hálószobás, hatalmas nappali, konyha, de a legszebb az a terasz, amiről a várost is lehetett látni, és a hegyeket is.
-Nagyon szép ház!-mondtam a kisebb túra végén.
-Köszönöm!-mosolygott rám. Pár percig mélyen egymás szemébe nézve, némán álltunk. A gyönyörű, csillogó zöld szemei azonnal hatalmába kerítettek... . Kellemes melegség futott át rajtam hirtelen. A két szempár szinte égetett... . Továbbra is csak nézett rám, mikor óvatosan megsimította a karom, amitől kirázott a hideg.
-Kérsz valamit inni esetleg?-kérdezte, még mindig mélyen a szemebe nézve.
-I-igen!-dadogtam idegesen. Olyan ember hírében állok, aki sosem illetődik meg. Mindig jól kezelem a más számára kínos, helyzeteket, de Patrick közelébe csak egy mindenen elpirosodó kislánynak érzem magam... . Ahogy rám néz, rám mosolyog, mikor hozzám ér... . Teljes más! Tán újra szerelmes lennék?
-Ne álldogálj! Gyere ülj le!-zökkentett ki a gondolataimból. Félénken bólintottam, és engedelmesen leültem a kanapéra. A pohár vizemet szinte cseppenként kortyolgattam, közben szótlanul bámultam magam elé. Ő lazán, vigyorogva ült velem szembe, és figyelte minden egyes mozdulatom, ami a nyelésben ki is merült.
-Hope ne csináld már!-vette ki a kezemből a poharat.-Te nem ilyen vagy! Sokkal belevalóbb, és lazább!-guggolt le elém, de én még mindig csak idegesen figyeltem.-Engedd el magad! Ugyanaz maradtam mint nyolc éve! Bár kívülről nem úgy tűnik, de igenis ugyanaz vagyok! Nem kell szoronganod a társaságomban!-tette a combomra a kezét. Igaza van! Én nem ilyen vagyok! Igen rájöttem! Ha valakit szeretek annak a társaságában nem kell szorongani! Én imádom, szeretem szívemből Patricket! Nyolc év elteltével is! Hirtelen mozdulattal hátra löktem Patricket, aki így a földön feküdt a hátán, én pedig ráugrottam, és a nyaka mellé letámasztva a kezem vadul csókolni kezdtem. Egy pillanatra annyira megilletődött, hogy mozdulatlanul feküdt, aztán rájött mi történik, ezért szorosan a derekam köré fonta a karját és ő is "beszállt". Percekig csak így fetrengtünk a földön, mikor hirtelen felkapott az ölébe, és a lépcsőn felvéve a hálószobájába vitt...
*Reggel...*
Reggel mikor felkeltem Patrick még bőven aludt. Régebbi szokásom elhagytam miszerint alvás közben körülbelül száznyolcvan fokos fordulatot veszek, most úgy ébredtem ahogy elaludtam, vagyis Patrick karjában. Nem tudom jó ötlet volt-e ez az egész... . Teljesen bizonytalan vagyok! Szeretem, de nyolc év után rögtön először? Nem biztos hogy jó döntés volt! Fájdalmas gondolatok...fájdalmasak! Viszont...eszembe jutott valami! Bár a történtek előtt kellett volna eszembe jutnia, de így is jó lesz! Ilyen erős, és biztos gondolatokkal másztam ki az ölelésből. Szerencsére vagyok olyan ügyes, hogy a kis alvós maci nem ébredt fel, csak egyet fordult. Halkan kiosonva becsuktam az ajtót, így kijutva a hálóból. Már normális hangerővel sétáltam be a fürdőszobába, ahol gyorsan lezuhanyoztam. Mivel nem volt hirtelen mit felvennem kicsit körbe néztem hátha találok valamit. A kutatás célra vezetett, mivel találtam egy női (!!) selyemköntöst. Hm...biztos Patrick másik barátnői használták! Mivel a tuti tervemhez tartottam magam, így nem érdekelt honnan van a köntös, csak magamra kaptam. A hajamat laza magas kontyba kötöttem, és lesétáltam a konyhába. Ahogy Patrick is mondta laza és belevaló vagyok, úgyhogy ehhez tartva magam mintha csak otthon lennék bögrét keresve főztem egy kávét és a konyhapult melletti bárszéken ülve iszogattam.
-Jó reggelt hercegnő!-köszöntött Patrick. Próbált puszit nyomni a fejemre, de egy laza mozdulattal eltoltam magamtól.-Most mi az?-nézett rám csodálkozva.
-Semmi! De az idegenek nem puszilgatjuk tudtommal!-néztem rá lazán.
-Mi?? Milyen idegen?-kérdezte most már kissé idegesen.
-Hát én! Én idegen vagyok! Tegnap este nem történt semmi! De ha szeretnéd felajánlok egy randit, mondjuk ma este!-vigyorogtam rá a pulton könyökölve.
-Mi? Én ezt még most se értem!-dadogta pirosan. Lehet én vagyok a szemét, de kivételesen élveztem, hogy nem a nőt, hanem a férfit hozzák cikis helyzetbe.
-Jaj! Nem kell ezen ennyit gondolkodni!-nevettem, miközben felálltam a székről.-Nem olyan bonyolult ám!-suttogtam sejtelmes vigyorral az arcába, miközben a kezemmel finoman megsimítottam.-Este nyolcra itt leszek!-kacsintottam hátra felé, és lassan felsétáltam az emeletre... . Olyan hihetetlen boldogság töltött el, hogy én voltam aki szégyenbe hozta a férfit! Szegénykémet nem akartam bántani, de lássuk be elég igazságtalan volt tegnap este, hogy dönteni se tudtam arról, hogy itt aludjak vagy sem! Jó azt zárójelben hozzátenném, hogy én se nagyon ellenkeztem, mert ha azt mondtam volna hogy nem, akkor nem erőszakoskodott volna. Gyorsan átöltözve, kiengedtem a hajam, plusz átfésültem (egy női táskában mindig van fésű). Össze rendezve magam lementem a földszintre, és a kijárat felé vettem az irányt. Patrick ugyanabban a pózban állt a konyha pultnak támaszkodva, mint mikor felmentem az emeletre.
-Akkor nyolckor!-mentem ki, de hirtelen eszembe jutott valami.-Egyébként...cuki a köntös!-vigyorogtam rá, és lazán kisétáltam az ajtón. Rögtön eszembe jutott, hogy kocsival is félórára vagyunk a várostól, ezért a gyaloglás szóba se jöhet! De mire való a taxi? Gyorsan hívtam Patrick háza elé egy taxit, ami tizenöt perc múlva meg is érkezett. Furcsálltam a gyorsaságát, biztos itt volt a közelbe. Ebony adott kulcsot a lakáshoz, így könnyedén bejutottam.
-Tudtam! Tudtam! Megmondtam!-fogadott ugrándozva mikor beléptem az ajtón.
-Igen tudtad!-mosolyogtam ledobva a cuccaim.
-Mi történt?-kérdezte.
-Hát...-haraptam mosolyogva az alsó ajkamba.-egy terv! Egy tökéletes terv! Elmondom a nappaliba! Victor itthon van?-kérdeztem, mivel nem akartam hogy megtudja.
-Nem nincs! Elment dolgozni. Na akkor mond!-huppant le a kanapéra. Mellé ülve elmagyaráztam neki mi is a lényege, és hogy egyáltalán mi. Egyébként annyi, hogy ez a hirtelen jött este nem volt szimpatikus, így azt találtam ki, mintha csak összetalálkoztunk volna, és jobban szeretnénk egymást megismerni, ezért elmegyünk randizni. Egyébként a "jobban megismerni egymást" rész igaz mert ennyi idő után javítani kéne a kapcsolatunkon.
-Huh! Nem vagy semmi!-nevetett.
-Köszönöm!-vigyorogtam büszkén.-Várj! Felhívom a főnököm!-kaptam elő a telefonom. Megint csak a "tökéletes munkám" jutalmából megkaptam az egész hetet.-Na! Neked mennyire lenne probléma ha maradnék egész héten?-kérdeztem.
-Semennyire! Nővérem vagy, ez alap! Főleg ha ilyen szépen virágzik a kapcsolatotok akkor nem hiszem hogy sokat leszel itthon...!-nevetett.
-Haha! Most nincs kedved eljönni vásárolni?
-De hogy nincs!-állt fel, követve a példáját felkaptam a táskám, és a pláza felé vettük az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése