2014. május 2., péntek

6.rész-Nyár vége

Augusztus van... . Túl vagyok egy borzalmasan nehéz időszakon. Egyik leges legrosszabb nyaramon vagyok túl. 2 hónapon keresztül magányosan ültem a szobába és sírtam. Alig ettem, és inni is csak muszájból ittam. Anyukám egy ideig tűrte ezt az állapotot, viszont így július végére megelégelte, és dühösen berontva a szobába rám parancsolt, hogy azonnal öltözzek fel, és indulunk fodrászhoz, és kozmetikushoz plusz elmegyünk a mekibe, mivel ez nem állapot hogy szinte semmit nem eszek. Igaza is volt, mivel a hajam szörnyű volt, az arcom pattanásos, mitesszeres és egyébként is szörnyen néz ki a sok sírástól a fejem. Tehát elmentünk fodrászhoz, ahol nem csak nagyon jó formát, hanem gyönyörű színt is adtak neki! A sima hullámos fekete helyett, különleges hajszínt kaptam, mivel barna lettem, de fényben vöröses hatás kelt, plusz ombre tincsek is belekerültek. Nem is tudom milyen lett igazából, olyan különleges. Na szóval, fodrász után következett a kozmetikus ahol fájdalmak mellett kitisztították a bőröm, és a kisírt, vörös fejemmel is kezdtek valamit. Ez után következett az evés. Körülbelül 3 menüt felfaltam a mekibe. Igen nagyon éhes voltam. A meki után anyával még vásároltunk is, és most nem bohém, hippis ruhákat, hanem teljesen más stílusúakat. Sokkal nősebbeket. Például szoknyák, egybe ruhák, és még magassarkút is kaptam! Miután hazaértünk átöltöztem, és anya csinált rólam pár képet az utcán. Rengeteg lett de a kedvencem az kétségkívül ez lett! Bár szerinte az összesen gyönyörű vagyok. Na miután rendbe jöttem elkezdtem ide-oda járni a húgommal, és a bátyámmal, mivel szinte sosem vagyok velük! Meg nincsenek barátaim akikkel tudnék menni... . Aztán eljött a nyaralás ami tökéletes volt! London és Párizs gyönyörű! 3-3 napot voltunk, de egyik nap sem pihentünk le, csak amikor éjjel aludtunk, sőt még néha akkor sem! Haza jövetel után könnyes búcsút vettünk a bátyámtól, mivel utazott New York-ba. Ez után jött számomra a megváltás, mivel rám talált a szerelem, egy helyes szőkeség képében! Adammel pár hétig voltunk voltunk együtt, mivel rájöttünk, hogy nem illünk egymáshoz, így vége lett elég hamar. Röviden, és tömören ennyi történt velem. Viszont ma délután szörnyen nagy meglepetés ért! Éppen neteztem, amikor csöngettek. Gondoltam biztos a postás, vagy valami ilyesmi, de nem, hanem kik álltak az ajtóba? Kik? Persze hogy a srácok! Patrick, Pete, Joe és Andy teljes életnagyságban! Hirtelen fel sem ismertem őket annyit változtak pár hónap alatt! Patrick lefogyott (eddig se volt kövér, de most nagyon jól néz ki), másmilyen kalap, másmilyen haj, másmilyen ruha, Petenek gyarapodott a tetkó gyűjteménye ahogy Joe-nak, és Andy-nek is, plusz a haja is más lett. Andy-nek is más lett a haja, Joe-nak meg nagyobb lett. Viszont azt nem tudom hogy csinálták, hogy két hónap alatt megértek...úgy értem borostájuk lett (??), vagy lehet eddig is volt, csak én erről nem tudtam.
-Szia Hope! Bejöhetünk?-köszöntött Patrick. Az az érzés ami elfogott akkor, és ott egyszerűen hihetetlen volt! Lassan három hónapja nem láttam őket, nem hallottam róluk, semmit nem tudtam róluk, és most itt állnak az ajtónkba! Azonnal a nyakukba ugrottam, és hangosan elkezdtem zokogni. Most nem a szomorúságtól, most a mérhetetlen örömtől.
-Persze!-engedtem el őket, és a könnyeimet törölgetve betessékeltem a srácokat a házba. A kanapéra leülve csak némán néztem őket, mivel nem tudtam elhinni hogy velem vannak megint!
-Azért jöttünk, hogy végre megint velünk legyél, mivel nagyon hiányzol! És persze megakartuk tudni mi van veled!-kezdett bele Pete.
-Huh, hát hol is kezdjem...-kezdtem bele, és az elmenetelem pillanatától elmeséltem mindent amit csak tudtam.
-Huh, elég sok minden történt veled is!-mosolygott Patrick.
-Hát eléggé...na de most ti jöttök! Veletek mi történt?-kérdeztem, és izgatottan néztek rájuk.
-Na, amikor láttunk téged elmenni a vonattal, szörnyen éreztük magunkat, mivel tudtuk részben miattunk mész el. Mivel azért mentél hogy "felejtsünk", ezért úgy döntöttünk, felejtésképpen nem nyaralni fogunk, hanem a bandával foglalkozni. Vagyis az első két hétben jártuk a városokat, hogy hol tudnák fellépni. Egy chicago-i night klubban volt az első fellépésünk, ahol egy menedzser is látott, és felajánlotta, hogy segít nekünk a karrierünk beindításában, mivel nagyon jók vagyunk. Természetesen elfogadtuk az ajánlatot és másnap az első utunk a menedzser barátjának a stúdiójába vezetett, ahol felvettünk 6 számot, amit felraktak a videómegosztóra, ahol saját "Fall Out Boy" csatornánk is lett. A menedzser, és a stúdiós is megosztotta ezeket a számokat, így egy hét alatt több mint egy millió megtekintése lett ezeknek a számoknak. Itt sincs vége, mivel ez után jöttek a fellépések. Klubokba, rendezvényeken. A videók nézettsége is csak egyre nőtt, a fellépések számával együtt. Közben íródtak az új számok, amik megint csak fel lettek véve. Így már egyébként lassan 30 számunk van. Viszont rájöttünk, hogy nincs igazi logónk, és az egy bandának kell, tehát leültünk és így alakult ez.-mutatta fel a fehér alapon fekete trapézt, ami felett egy korona volt látható, és a trapézba pedig bele volt írva hogy "FOB", az egész pedig nem sima volt, hanem úgy nézett ki, mintha festve lenne.-A logó elkészítése után elvittük megmutatni Tomnak a menedzsernek, neki is tetszett így lett logónk is. Július legvégén, illetve augusztus legelején fellépések voltak, de mivel haza kellett jönnünk ezek abba maradtak, viszont Tom a menedzserünk maradt, ezért megígérte, hogy ha végzünk a gimiben, akkor még intenzívebben segít. És hát...most itt vagyunk!-mesélte vidáman.
-Hűű, ez hihetetlen! És...a magán életetekkel mi van?-kérdeztem.
-Ezt hogy érted?
-Hát...például...lett barátnőtök?
-Hát...nekem volt, de hamar szakítottunk.-mondta szomorúan Patrick.
-Nekem van.-pirult el Pete.
-És kicsoda?-kérdeztem izgatottan.
-Maddie!-mutatta felém a telefonját, ahonnan egy lila (???) hajú lány nézett vissza rám.
-Öm, nagyon szép!-bólintottam kissé furcsállva. Pirulgatva eltette a telefonját, és Joe folytatta.
-Nekem is van. Annie.-mutatta felém szintén a telefonját Joe, és az ő képernyőjén egy kékes-zöld hajú nézett vissza.
-Látom bírjátok a színes hajú lányokat! Andy neked nincs esetleg pink hajú barátnőd? Vagy Patrick! Neked nem véletlen narancssárga hajú volt?-kérdeztem, mire mind a négyen felnevettek.
-Látom a humorod azért nem szállt el a stílus váltás miatt!-mosolygott rám Patrick.
-Hát...-pirultam bele.-Úgy látszik.-Patrick udvarolgat....csodás!-Na Andy neked van?
-Nincs!-mondta mosolyogva.
-Hát jó... . És még valami...ti ezt hogy csináltátok, hogy két hónap alatt ennyit változtatok?
-Mármint hogy érted?-vonta fel a szemöldökét Pete.
-Néztetek mostanság tükörbe? Tök máshogy néztek ki! Jóval idősebnek!
-Ja! Hát...változtatunk!-röhögött.
-Kösz az infót.... .-forgattam a szemem. Annyira jó volt, hogy végre megint úgy beszélgetünk mint az előtt! Már tudom miért jó ha az embernek vannak barátai. Majdnem este nyolcig nálunk voltak, időközben anyáék is haza értek, így ők is tudtak velük beszélni, nekik is láttam az arcán, mennyire örülnek, hogy féktelenül boldognak látnak! Plusz a húgom is örült nekik. Anyáék a srácokkal beszélgettek lent, én pedig feljöttem valamit megnézni, amikor kopogást hallok az ajtómon.
-Hope!-szólított meg Patrick.
-Igen Patrick?
-Csak...akartam mondani hogy nagyon...jól nézel ki! Ez az új haj, meg stílus nagyon jól áll!-mondta Patrick az ajtófélfának támaszkodva.-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk együtt valahová...csak ketten!-nézett rám.
-Te most randira hívsz?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Igen!
-Nem hiszem hogy ez jó ö...
-Hope. Holnap 7-re érted jövök!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Milyen határozott lett valaki!
-Hát jó... .-mondta csodálkozva. Patrickkel együtt lementem és kikísértem őket.
-Holnap este 7!-kacsintott Patrick, miután kiléptem az ajtón.
-Na ez mi volt?-nézett rám kérdően anya.
-Ez? Ez a randi emlékeztető!-mondta csodálkozva és a szobába felsietve becsuktam ajtóm. Na jó! Fogalmam sincs mi történt Patrickkel, de hogy őszinte legyek, sokkal jobban tetszik ez a Patrick mint a régi! Gondoltam már este úgy sincs mit csinálnom megnézem milyen számaik vannak a srácoknak... . Őszinte döbbenet ült ki az arcomra, mivel ezek a számok durván jók! De annyira, konkrétan egész este ezeket hallgattam! Mire észre vettem hogy mennyi az idő, már hajnali 1 volt, ezért gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, és elmentem aludni, mivel nem akarok a "randira" karikás szemekkel menni.... .

Huh, ma is későn rakom fel ezt a részt! :D Ja egyébként bocsánat hogy az elején furcsán írok, csak akkor annyira benne voltam a "Jön a Miss Missing You hevében, hogy nem igazán sikerült figyelnem...., de azért remélem tetszik! :) :* <333

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése