Gyönyörű napra ébredtem, részben mert Patrick mellett feküdtem, és a másik...ma van a szalagavató! Ásítozva, még csukott szemmel ültem fel.
-Jó reggelt!-mosolygott rám álmosan Patrick.
-Neked is!-térdeltem fölé, és csókkal köszöntöttem.-Annyira, de annyira várom a bált!-ültem rá Patrick derekára, és csillogó szemekkel néztem rá.
-Én is! Főleg mert veled mehetek!-ült fel mosolyogva, és újabb csókot nyomott a számra. Még egy ideig beszélgettünk a bálról de olyan tizenegy óra felé nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, és elváltunk egymástól (visszamentem a szomszédba, ami kb. kettő egész méterre van az ő házuktól).
-Jó reggelt mindenki!-köszöntöttem a család többségben lévő női tagjait.
-Hope akkor ma hogy lesz?-kérdezte két korty kávé között anya.
-Négyre megyek sminkeshez, negyed hatra fodrászhoz, és nyolckor kezdődik a szalagavató!-magyaráztam.
-Jó! És akkor ma itthon alszol vagy a szomszédban?-kérdezte felvont szemöldökkel, utalva arra, hogy szinte sosem alszom a szobámba.
-Jaj anya! Ott alszom, de holnap veletek leszek!-mosolyogtam.
-Jó tudom...!-érzékenyült el a távozásom gondolatától.
-Ebony te Lanánál alszol, Daisy kicsim, te pedig Sonianál, én meg dolgozom!-tudatta a tervez, miszerint senki nem lesz itthon. Vagyis mi Patrickkel a szomszédban. Egységesen bólintva mindenki ment a dolgára. Én a szobámba üldögéltem, mikor eszembe jutott valami... . Ez az utolsó nap, amikor nyugalomban a srácokkal lehetnék, én meg itthon ülök A szobámba! Fél egy volt, így könnyezve tárcsáztam Patrick számát.
-Patrick!-sírtam.
-Mi a baj?? Mi történt??-kérdezte ijedten.
-Ez az utolsó nap! Holnap délelőtt ballagás, utána pedig utazom!-bőgtem.-Muszáj találkoznunk öten!
-Mi?? Igen! Várj! Jó! Hívom a többieket!-kapkodott, és azzal a lendülettel le is tette a telefont. Szipogva megtöröltem a szemem, és kifújtam az orrom, de mire észbe kaptam már csöngettek. Körülbelül kettő másodperc alatt már az ajtónál álltam, és kitépve kinyitottam.
-Ez az utolsó nap!-borultam a nyakukba sírva. Percekig csak összeölelkezve álltunk, és újra megtörve ők is könnyeztek.-Most...-szipogtam.-menjünk el valahová! Öt óráig!-mosolyogtam könnyezve. Így együtt elindultunk. Egész nap beszélgettünk, nevettünk, de volt olyan, mikor csak csöndben gondolkoztunk. Ötre elkísértek a fodrászhoz, így ott búcsúztunk.
-Akkor...-kezdtem.-ma este nyolckor!-mosolyogtam könnyes szemmel, ők pedig bólintva átöleltek, utána pedig elindultak.-Patrick!-kiáltottam utánuk, mire mind a négyen visszafordultak.-Téged fél nyolcra várlak a házban!-mondtam mosolyogva. Nevetve bólintott, és visszafordulva eltávolodtak. Nagyot sóhajtva beléptem az ajtón, és a fodrászüzletben találtam magam.
-Sziasztok!-köszöntem a fiatal fodrászoknak.
-Hope! Szia!-köszöntek vissza.
-Mi baj?-kérdezte az én fodrászom Lina, miközben beültem elé a fodrászszékbe.
-Tudod mondtam hogy Seattle-be megyek egyetemre. Na és ma volt az utolsó nap, hogy a srácokkal együtt lehessek, mivel holnap délelőtt ballagás, illetve anyáékkal is leszek, utána pedig rögtön utazom... .-mondta újra megkönnyezve.
-Édesem!-érzékenyült, és kedvesen átölelt. Nem mondott semmi mást, mivel tudta azzal nem segít. A maradék időben teljesen másról kezdtünk beszélgetni, miközben ő mesterien csinálta a hajam. Pontosan ötre kész lettünk, a frizura után, következett a smink! A ruhámhoz illő sminket alkottak, ami szintén egy órámba került. Így, lett hét óra, mire hazaértem. Ippeg, hogy kész lettem fél nyolcig mivel a ruha felvétel után, itt-ott igazítgatni kezdtem, de rájöttem, hogy úgy mégsem jó, aztán vissza. De utána következett a filmjelenetünk Patrickkel. Végre egyszer ebben az évben valami jó sikerült! Addig minden rossz , és minden szép pillanat elromlott, de most! Most végre csodálatos volt!
-Hope! Gyere!-kiáltott fel anya. Mély levegőt véve kiléptem a szobámból.... . Magassarkú a lábamon, ruha rajtam, fülbe való a fülemben, táska a kezemben... . Minden ellenőrizve megigazítottam a ruhám, hogy a szettem tökéletes legyen. Halk koppanással léptem rá a lépcsőre, mire anya, Ebony, Daisy és Patrick tátott szájjal felfigyeltek rám. Királylányt megszégyenítő kecsességgel lépkedtem le a falépcsőn.
-Gyönyörű vagy!-suttogta a fülembe Patrick, miközben átölelt. Az mondjuk enyhe kifejezés, hogy majdnem leszédültem a lépcsőről, mikor őt megláttam, de ezt inkább nem említettem. Hagy maradjon abba a tudatba, hogy ilyen tökéletes barátnője van!
-Hope!-szipogott anya.-Annyira gyönyörű vagy! Hagy csináljak képet!-jutott eszébe, és már a fényképező után kezdett kutatni.
-Nagy szép vagy!-mosolygott karba tett kézzel Ebony, és Daisy is vadul bólogatott rá.
-Köszönöm!
-Na gyerünk!-tért vissza anya, és fontoskodva az arca elé tette a készüléket. Patrickkel végig vigyorogva pózoltunk, mondjuk a századik kép után már kezdett fájni az arcunk, de mindegy... .-Jaj! Már ennyi az idő? Gyerünk menjetek mert a végén még elkéstek!-sürgetett meg, mi pedig elköszönve elrohantunk.
-Várj egy kicsit!-állított meg Patrick.-Ezt...muszáj felvenned!-húzott elő a zsebéből egy virágos karszalagot, ami ugyanolyan volt, mint az ő öltönyén lévő virág. Ez egy megszokott hagyomány, ami nélkül a bál, nem bál!
-Köszönöm!-suttogtam, és mellé lépve hosszan megcsókoltam. Az idilli pillanatunkat a taxis dudálása zavarta meg, aki a ház előtt várt. A sulihoz érve Patrick szállt ki először a kocsiból, után pedig ajtót nyitott nekem. Minden felől diákok, a lányok szebbnél, szebb ruhákban, a fiúk elegánsnál, elegánsabb ruhába jöttek, de ez nekünk mit sem számított, mivel Patrick volt nekem a legelegánsabb, leghelyesebb, neki pedig én voltam a legszebb, legcsinosabb! Ezt onnan tudom, hogy elmondta! Kézen fogva sétáltunk át a parkolón, a bejárat felé. A tornaterem gyönyörűen fel volt díszítve mindenhol táncoló emberek, színpad, zene, illetve svédasztal. Elég nehezen, de megtaláltuk a srácokat, akik szintén elegánsak voltak. Pete egy tizediket elkapva megkérte, hogy csináljon rólunk egy képet. Az egyiken normálisan mosolygunk, a másikon pedig sorban állva mi négyen lányok a párunk vállára támaszkodva, felhúzott lábakkal, csücsörítünk a kamerába, a fiúk pedig a nyakkendőjüket igazítva menő, üzlet ember fejet vágnak. Egyértelműen a második lett a legjobb, és ezzel még a tizedikes is egyetértett. Ez után következett a tánc, ahol csak a végzősök keringőznek a párjukkal. Patrick nagyon édes volt próbált vezetni, meg táncolni, de látszott rajta hogy nagyon botlábú! Végre az utolsó együtt töltött időben semmi sem történt, csak élveztük a bált! Végig buliztunk, beszélgettünk, nevettünk, illetve mi lányok könnyeztünk. Összességében nagyon jól telt, így megint csak későn sikerült haza érnünk vagyis hajnali egykor. Patrickékhez érve szokásosan jól folytatódott az este.
Itt a mai rész! :) Még a következő, és vége az 1. évadnak! :) :* <33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése